Hűséges az Isten

E

gyre nehezebb az állapota Jóbnak, testi ereje mellett a lelki is egyre fogy (Jób 30,16-31).  Úgy érzi, nem képes tovább kitartani. Mindezt az Úrnak mondja el. Vele tudatja, fogytán a lelkierőm. De nemcsak tudomására hozza ezt az Úrnak, nemcsak informálisan tájékoztatja, hanem segítségért is kiált. Eljutott lehetőségei végére, de nem feladja, hanem Istenhez fordul. Isten pont ezt akarja, vegyük észre, hogy önerőből képtelenek vagyunk változtatni, vállaljuk fel őszintén, ne szégyelljük, hanem kérjük az Úr segítségét. Amíg a magunk erejében bízunk, nincs előrelépés. Isten azt akarja, hogy rádöbbenjünk, szükségünk van Rá. Amíg magunk is megoldáshoz jutunk, amíg el tudjuk rendezni dolgainkat, nem érezzük szükségét Istennek. És ez a mi nagy problémánk. Sátán elhiteti, ne keressük az Urat, majd megoldjuk mi, és egyre jobban belebonyolódunk, és közel kerülünk az összeomláshoz.

Jób kiált Istenhez, de nem tapasztal azonnali változást, és úgy gondolja, Isten észre sem veszi. Milyen könnyen úgy gondoljuk mi is, Isten nem segít, mert nem úgy és nem akkor segít, ahogyan azt mi várjuk. Azonban ne engedjünk érzelmeinknek, hanem figyeljünk az Ige bizonyságtételére. Úgy mutatja meg Jézusban Istent, mint aki odafigyel az emberre, különösen gyermekeire. Soha nem fordítja el fejét semmilyen nyomorúság elől. Bátran elébemegy a gadarai megszállottnak, pedig mindenki kerülte azt a vidéket, ahol tartózkodott. Senki nem mert vele találkozni, de az Úr elébemegy, és hozza számára a szabadulást. Nem kerülte ki a bénát, a leprást, és semmilyen súlyos betegségben szenvedőt. Nem mondta, nem bírom látni a szenvedést, hanem mindig lehajolt és könyörült mindazokon, akik akartak gyógyulni, akik vágytak a Megváltóra, az új életre. Így azután legyen bizonyosságunk, az Úr Jézus ma sem kerül ki senkit, nem megy el mellettünk részvétlenül. Szíve tele van szeretettel és kegyelemmel.

Az Úr tudja, hogy eredetileg nem volt jelen a bűn és következményei a világban. Mindez az Istennek való engedetlenség, lázadás következménye. Fáj Neki a bűn nyomorúsága, az a pusztulás, amit a gonosz okoz a világban. És azért jött, hogy ezt helyreállítsa. Azért jött, hogy kiemelje az embert a bűn nyomorúságából, és élő kapcsolatba hozza az Atyával. Ez a legfontosabb, élő kapcsolatba kerülni Istennel. Minden probléma forrása a megszakadt kapcsolat, de ez csak az Úr Jézusban áll helyre.

Jób, mint Ábrahám-korabeli ember, saját érdemeiben bízik. Tetteire alapozza Istennel való viszonyát. Azonban nekünk tudni kell, hogy tetteink nem jöhetnek számításba, mert az üdvösség egyedül kegyelemből van, hit által, Jézus érdeméért. És ez csodálatos. Nem nekem kell igyekeznem megváltozni, jobbnak lenni, hiszen úgy sem vagyok rá képes. Ha így volna, az nagyon elcsüggesztene, hiszen olyan sokszor megtapasztaljuk, hogy egyszerű szokásokat sem vagyunk képesek elhagyni. A kegyelem azt jelenti, elismerem, hogy halálra méltó bűnös ember vagyok, de nem esek kétségbe, mert Jézus meghalt értem a kereszten. Ezért van esélyem. Mi az esély? Beadhatom a kegyelmi kérvényt, és Jézus azt mondja, el van rendezve, ki van fizetve, és ezért az Atya elengedi a büntetést. Nem kell meghalnom, mert Jézus meghalt helyettem, élhetek Általa örök életet. Dicsőség az Úrnak!

Véget ért Lukács írása, láttuk a Szentlélek hatalmas munkáját, hogy elterjesztette a Jézusról szóló örömhírt az akkori világban. Nem léteztek modern kommunikációs eszközök, ennek ellenére diadalmenetben haladt előre az evangélium.  Pál apostolt használta ebben a legjobban a Lélek. Három missziói utat tett meg és sok helyen jutottak élő hitre emberek, alakultak gyülekezetek. Az Úr csodásan működött. Azonban tudnunk kell, hogy az Úr ma is csodásan működik. De megvan-e bennünk az az odaszánás, ami Pálban megvolt? Még az élete sem volt drága, vagyis nem volt fontosabb a rábízott szolgálatnál.

Ez a levél, amit olvasni kezdünk, az efézusi tartózkodás ideje alatt született (1Kor 1,1-17). Az apostol lelkigondozza a fiatal gyülekezetet, illetve tovább segíti a keresztyén élet útján, és válaszol a kérdéseikre. Ez azért szükséges, mert most tanulják a krisztusi életet, és megkísérti őket, hogy hisznek ugyan Jézusban, mint Megváltóban, de életvitelüket a régi életük, szokásaik mentén alakítják. A keresztyén élet azonban nem elméleti hit, hanem egy új életforma, amit Isten Lelke munkál bennünk. Ennek az új életnek a mintája Jézus. Az a törekvésünk, hogy olyanok legyünk, mint Ő. A mérce magasra van téve, de a Szentlélek képessé tesz rá. Itt már nem a magunk erejéről van szó.

Az apostol hangsúlyozza, hogy a hívő ember fő jellemzője: mindig és mindenben segítségül hívja az Úr nevét. Bármit akarunk tenni, mindig az Úr elé visszük, Hozzá fordulunk. Az Ő neve az erőforrásunk. Neve által történnek csodák. A hívő élet Jézusról szól. Bárhol segítségül hívják. Arra gondoltam, valóban így van? Bárhol vagyok, segítségül hívom az Urat? Nem szégyellem? Merek imádkozni mások előtt? Meg merem mondani: én még nem döntök, hanem megkérdezem előbb Jézust? Pál mindenhol, még a veszélyben lévő hajón, pogányoktól körülvéve is az Úrhoz fordult.

Pál hálát ad a hívő testvérekért, a gyülekezetért. Hálás, mert van gyülekezet. Én is hálás vagyok? Megköszönöm Istennek a testvéreket? Nem magától értetődő, hogy vannak még hívők. Ez Isten csodája, a kegyelem munkája.

Mennyire másképp látja az életet Pál, mint ahogy azt mi tesszük. Krisztusban meggazdagodtatok - pedig sok szegény volt a gyülekezetben, akik a hitre jutásuk után sem váltak gazdaggá. De Krisztusban gazdag élet birtokosai lettek. Az igazi gazdagság Krisztus. Gazdagodott-e az ismeretem, jobban ismerem-e az igét, van igei látásom? Gazdagodott-e a beszédem? Tudok-e már Róla bizonyságot tenni? Ezért nincs hiányotok - aki Krisztusban van, az megkapja mindazt, ami a szolgáló élethez szükséges. Az Úr biztosítja a keresztyén élet feltételeit, lelki ajándékokban részesít.

A keresztyén élet Isten hűségén alapszik. Ő nem változik, és nem hagyja soha cserben az övéit. Ne feledjük el nehéz pillanatokban sem: Isten hűséges. Ne abból induljunk ki, hogy ez ránk nem jellemző, hanem abból, hogy nem ember az Isten, hogy hazudnék. A mögöttünk lévő kétezer év is az Úr hűségéről beszél. Az egyház gyakran vált hűtlenné, de Ő megtartotta, és ma is megtartja.

Azonban a gonosz is hamar megjelenik, széthúzást, pártoskodást ültet el. Személyek, gondolkodásmódok fontosabbá váltak az Úr Jézusnál. Nem az a lényeg, ki hirdette nekünk az igét, ki által jutottunk hitre. Egyedül az Úr Jézus a lényeg. Az igehirdetők által is Ő munkálkodik. Ezért ne emberekhez, hanem az Úrhoz kötődjünk. Pál számára is az evangélium hirdetése az elsőrendű feladat, vagyis ő hirdeti az igét, a többi Isten lelkének a munkája. Ő szólít meg és szüli újjá a szívünket. Ez nem emberi tevékenység. Egyedül Krisztus, és Pál ügyel is rá, nehogy őhozzá kötődjenek az emberek.

Hű Jézusom kezébe

1. 

Hű Jézusom kezébe teszem le életem.

Ő életem vezére, s hazámba érkezem.

A keskeny úton járok, közel van Ő hozzám.

Magasból vet világot az Ő keresztje rám.

2. 

S ha nem tudom azonnal, hogy Jézus mit kíván,

Várok, szemébe nézek, s szívem nyugodt, vidám.

Mi boldogság, mit érzek: Úr Ő éltem fölött!

Szívem nem ismer kényszert, önként szolgálom Őt.

3. 

Ha szenvedés, baj érne, s az utam is sötét,

Az Úr keresztje fénye annál dicsőbben ég.

S tudom, hogy még dicsőbb fény ragyog majd énreám,

Ha majd a mennybe érvén belépek ajtaján.

Isten áldásával.