A reménység Jézus

Á

rad a szó Jóbból, tele van a szíve keserűséggel, mert megtapasztalja az előítéletes hozzáállást (Jób 30,1-15). Az emberek úgy gondolták, Jób hirtelen tragédiája, gyógyíthatatlan betegsége mögött valamilyen bűn húzódik meg. Valaki vétkezett. Ez a gondolkodás azt hozta magával, hogy mindenki elfordult tőle. Úgy tekintettek rá, mint akin az Úr büntetése van. Még a tanítványok is így gondolkoztak, amikor egy vakon születettel találkoztak, előjött a kérdés: ki vétkezett, ez vagy a szülei? Tényként kezelték, hogy valaki nagy bűnt követett el, és csak az a kérdés, ki. Ezen el lehet vitázni, és senki nem gondol a segítségre. Nincs együttérzés, vitatéma lett egy beteg ember.

Hányszor mi is csak az okokat firtatjuk, megtárgyaljuk, ki mit tett rosszul, esetleg oda is eljutunk, hogy megérdemelte, de nincs bennünk irgalmasság és a szenvedő vagy a bűnös iránti szeretet. Olyan jó Jézust látni, Ő szereti a bűnöst is, és segítséget, megoldást hoz a számára. Nem okol mást, és nem is gúnyolódik, hanem életét adja oda érte. Nem a háttér a lényeg, hanem az: van Szabadító! Bármilyen mélységet járjon is meg a másik ember, Jézus szereti. Van hatalma a bűnöket megbocsátani, betegséget meggyógyítani. De ha nem tenné is, ott van, megbocsát, összekapcsol az Atyával, és akinek az élete helyreáll Istennel, annak békesség lesz a szívében. Az Istenhez tartozás békessége. Ennél nem kell több, kegyelemből Isten gyermeke lehetek.

Jóbot az is gyötri, hogy vannak, akik örülnek a nyomorúságának. Szívük kárörömmel van tele. Boldogok, mert Jób tönkrement. Mi van a szívünkben? Nem szoktunk örülni, ha a másiknak, esetleg a haragosunknak valami kára történik? Minek örülök? Az ellenségem kárának vagy az örömének? Annak, hogy megváltozott az élete, boldog lett? Urunk azt kéri, hogy imádkozzunk azokért, akik üldöznek, vagy akik átkoznak. Tegyünk velük jót. Az Úr csodálatos lelkiséget hozott, és ezt gyakorolta is. A Gecsemáné-kertben nem azt mondta, jól megkapta a szolga, akinek a fülét lecsapta az egyik tanítvány, hanem meggyógyította őt. Jézus soha nem visszafizetett, hanem a kereszten kifizette minden adósságunkat. Ő soha nem megfizet, nem kárt, szenvedést, fájdalmat akar okozni, hanem pont ezeket begyógyítani. Jézus Lénye, Élete és szava gyógyítja meg lelki sebeinket.

Pál apostol Rómában összehívatja a zsidó közösség tagjait (ApCsel 28,16-31). Betölti Krisztus szeretete, és ezt meg akarja osztani mindenkivel. Nincs harag benne a zsidók felé. Inkább a szeretet, és azon munkálkodik, hogy ismerjék meg az őt szerető Jézust. Nem azért fellebbezett a császárra, hogy a zsidókon bosszút álljon, hanem azért, hogy az evangéliumot itt is hirdethesse.

Az apostol szívében öröm van, mert megtapasztalta Isten ígéretének a beteljesedését. Minden akadály ellenére megérkezett Rómába. Jó bízni az Úr szavában, az Ő terveit senki és semmi nem akadályozhatja meg.

Lukács úgy írja le a megérkezést, mintha üdülni érkeztek volna Rómába, és a városnézés lenne a legizgalmasabb program. Pedig bilincsben érkezett, továbbra is fogoly, össze van zárva egy katonával. Ennek ellenére nem csügged, szabad önmagától, Krisztusra néz, Belőle merít erőt.

Elmondja a zsidóknak, hogy Izráel reménységéért viseli a láncot. Nem bűnöző, hanem elmondta, hogy akiben reménykednek, az eljött. A Messiás megszületett, és a keresztfán meghalt Jézus az. Bátran hirdeti: Izráel reménysége Jézus. Nincs más. A népe egyedüli reménysége Jézusban van, hit által. Ezt bátran felvállalja. Mi látjuk, hogy magunk és népünk, sőt, az egész emberiség számára az egyedüli reménység Jézus? Az Ő neve jelent megoldást személyes és közösségi problémáinkra. Nélküle nem találunk kiutat. Vele azonban győztes életet élhetünk.

A zsidók készek meghallgatni Pált, annak ellenére, hogy tudják, ezt az irányzatot ellenzik. Fontos a másik véleményének a meghallgatása. Ne csak külső vélemény alapján alakítsam ki a magam véleményét, hanem az alapján, ahogyan megismerem a másik álláspontját.

Úgy megragadott, hogy egy egész napot Pálra szántak. Nem tíz percet adtak neki. Látták, hogy ez nagyon fontos téma, nem lehet öt perc alatt elintézni. És Pál is kész volt reggeltől estig tanítani őket. Látom-e, hogy Jézus személye, az üdvösség kérdése fontos téma? Mennyi időt szánok rá? Az apostol egy egész napos bibliakurzust tartott nekik. Igei alapokon igyekezett meggyőzni őket a Krisztus felől. Isten  hatóeszköze az evangélium. Merjük vállalni.

Hát nem csodálatos, hogy egy teljes napot a Bibliával foglalkoztak? Kerestek, kutattak benne, figyelték Jézus életét és az igék Általa való beteljesedését. Foglalkozzunk minél többet a Bibliával! Tanulmányozzuk, keressük benne Jézust. Igyekezzünk az Úrban meglátni Istent. Mert Ő Jézusban jött el hozzánk. Jézus Istent mutatja be, teszi elérhetővé, megközelíthetővé.

Két évet töltött Rómában, fogságban Pál, és ezt az időt teljes mértékben szolgálatra fordította. Csak Jézusnak élt. Ez az egyszerű, bilincset viselő ember pedig vonzotta a Rómában élőket. Felkeresték őt, elmondták problémáikat, bíztak benne, mert Krisztus lénye áradt belőle. A zsidók elutasították az evangéliumot, de Pál nem vált munkanélkülivé. Ha az egyik elutasítja az igét, majd kell másnak. És ezt Pál átélte, akkor jönnek a nem zsidók, jönnek az életre szomjas pogányok.

AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

1.        

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.        

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.        

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

Isten áldásával.