I
|
sten a
vízilovat állítja Jób elé, nézd, hangzik a felszólítás, és az Úr részletesen
leírja ezt az állatott, és a krokodilt is (Jób 40,15-41,26). Ha elcsendesedve figyeljük a teremtett
világot, az Úr hatalma és dicsősége ragyog fel előttünk. A víziló és a krokodil
Isten csodálatos remekműve, művészi alkotások ezek. Az egész teremtés, benne
minden élőlény, művészi alkotás. Isten nem ad ki kezéből félmunkát. Mindent
tökéletesre készített. Nem szorulnak ránk, megállják a helyüket, gondoskodnak
magukról. A nagy erő mögött szelídség húzódik meg. Nem veszi el másik állat
életét. Az ember az erőre, a fegyverek hatalmára épít. Aki erősebb, vagy
modernebb fegyverekkel rendelkezik, elveszi a gyengébb kincseit, szolgává teszi
őt. Az ember visszaél az Úrtól kapott
hatalmával és erejével.
Isten rámutat: nemcsak a vízilovat, hanem az embert is Ő teremtette. Igen, mi az Úr kezéből kerültük
ki. És ez alázatra int. Nem vagyunk önálló lények, nem magunktól jöttünk létre,
Isten alkotásai vagyunk. Ez azonban jó, mert így tudjuk, honnan jöttünk és hová
tartunk. Az ige elmondja, hogy Isten Atyánkká lett Jézus által, így nem vagyunk
egyedül ebben a világban, van Atyánk. Igaz, messze kóboroltunk, idegenbe szakadtunk, de ő hazavár. Van Valaki, Aki vár. Igen, téged is vár az Atya. Várja, hogy állj fel a bűn asztala
mellől, indulj el a hazafelé vezető úton.
Vigasztaló üzenet ez, mert akit már senki nem vár, aki senkinek sem
fontos, azt hívja az Atya: jöjj haza, gyermekem. És ha hazaérünk, nem
büntetéssel, hanem öleléssel vár. Mennyire más Ő, mint mi. Aki bűnbánattal érkezik, látja a saját
felelősségét, és vállalja is, azt hazafogadja, kész megbocsátani, és ismét fiúvá
teszi. Most már az Ő atyai házában élhetek, és ez nem kényszer, mert tudom, ott
vagyok biztonságban, ott érzem magam otthon.
Az Úr mindent megadott ezeknek az állatoknak, ami az élethez szükséges. A
krokodilnak védelmet nyújt a pikkelye, hatalmas és erős fogsora. Az ember
számára félelmetes és veszélyes. A szíve kemény, mint a kő. Ez úgy megragadott,
keményszívű a krokodil, de ez neki nem negatívum. Azonban a Biblia ír keményszívű
emberekről. Akiknek úgy megkeményedett a szívük, mint a kő, és ez már negatívum.
Milyen a szívem? A kőszívű ember elsősorban Isten felé keményedett meg,
érzéketlenné válik az igével szemben, és a másik emberrel szemben is.
A kemény szív azt jelzi, hogy Isten szól hozzám, de nem jut el a lényemig a
szava. Nem veszem komolyan, amit
mond. Nem keményszívűnek teremtette
Isten az embert, hanem ő képes megkeményíteni a szívét. Ezért szól a figyelmeztetés: ne keményítsétek
meg a szíveteket. A pusztai vándorlásra mutat vissza az ige, a
zsidóknak elfogyott a vizük, és zúgolódni kezdtek Mózes és Isten ellen. Mózes
csitította őket, de nem hallgattak rá, megkeményítették a szívüket. Hányszor az
Úr szavával szemben válik keménnyé a szív. Amit az emberek mondanak,
elfogadjuk, de amit Isten, azzal szemben lázadunk, tiltakozunk. Azonban van
megoldás. Isten, új, élő, hússzívet kínál mindenkinek. A kemény szív is lehet
élővé, Isten szívműtétje által.
Pál apostol tanítványi szemmel figyeli az élet dolgait, szeme előtt
mindig az Úr van, és arra ügyel, hogy teljes szívvel ragaszkodjon Hozzá (1Kor
7,25-40). Milyen szívvel ragaszkodom én az Úrhoz? Teljes szívvel, vagy
megosztott szívvel? A világ azt akarja, hogy megosztottak legyünk, minél
kevesebb hely jusson a szívünkben az Úr Jézusnak. A világ a maga dolgaival akar
feltölteni, azt akarja, hogy reggeltől estig legyünk elfoglalva magunkkal, keressük
egymás tetszését, és minél kevesebb időt fordítsunk az Úrra.
Pál tanácsolja a gyülekezet tagjait, és mindezt óriási tapasztalattal a háta
mögött teszi. Nem a levegőbe beszél, hanem minden szava mögött az Úr és az ige
ismerete húzódik meg. De ezek nem
elméleti ismeretek, hanem az élet kohójában érlelődött tanácsok. Minden
kérdésben egy dolgot tart szem előtt: az Úr visszajövetelét. Erre készül, ezt
várja, és úgy látja, az idő rövidre van szabva. Tehát nem lelhető fel nála Pató
Pál úr gondolata: Ej, ráérünk arra még. Nem érünk rá, mert az idő rövidre van szabva, a kegyelmi korszak véget
fog érni, és addig hirdetni kell az evangéliumot. Rendezni kell életünket az Úrral, amíg lehet.
Meddig lehet? Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt.
Pál apostol arra törekszik, hogy ne terhelje gond a tanítványokat. Ne a
megélhetés gondjai kössék le őket, hanem Isten országának az ügye. Minden
erejüket az Úr ügyéért vessék latba. Az Úr dolgaival törődjünk, írja az
apostol. Azonban nagy veszély, hogy a világi dolgok, a megélhetés dolgai kerekednek felül. Sok esetben azért, mert úgy
gondoljuk, sok időnk van. Isten mai népe már kevésbé látja úgy, hogy az idő
rövidre van szabva, pedig egyre közelebb van az Úr eljövetele. Semmi garanciánk
nincs arra nézve, hogy ahogy ma élünk, így fognak még évszázadok eltelni. A
jólét bármikor megváltozhat, és eljöhet a nyomorúság ideje, és megérkezhet az
Úr is.
Nagyon könnyen elfelejtjük, hogy gondjainkat az Úrra lehet vetni. Nem
nekem kell roskadozni alatta, mert ezt az Úr átvállalja, magára veszi. Ő
mindig, minden körülmények között gondoskodik övéiről.
Pál azt szeretné, ha a gyülekezet tagjai mindig az Úr tetszésére
igyekeznének élni. Ez a cél. Ennek
rendel alá mindent. Nem a házasság a
cél, hanem az Úrnak való élet. A házasság ajándék, amit szintén az Úr
tetszésére élhetünk meg. A házasság
célja, hogy együtt szolgáljuk az Urat, együtt keressük akaratát, és együtt
ragaszkodjunk Hozzá.
OTT A MESSZE FÖLDÖN
1.
Ott a messze földön árván, hontalan,
Halld meg a kiáltást, fiam, fiam!
Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza,
Jöjj a messze tájról, ó, jöjj haza!
2.
Rajtad a nyomornak súlyos terhe van,
Tested-lelked szenved, fiam, fiam!
Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza,
Jöjj a messze tájról, ó, jöjj haza!
3.
Búsan összetörve jársz vigasztalan,
Megpihenni vágyol, fiam, fiam!
Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza,
Jöjj a messze tájról, ó, jöjj haza!
4.
Nézd, a rossz világnak csak fullánkja van,
Drága csak nekem vagy, fiam, fiam!
Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza,
Jöjj a messze tájról, ó, jöjj haza!
5.
Szómnak ellenállnod úgyis hasztalan,
Jöjj, mert egyre várlak, fiam, fiam!
Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza,
Jöjj a messze tájról, ó, jöjj haza!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése