Immánuel: Teljes szívvel ragaszkodj az Úrhoz

sten a vízilovat állítja Jób elé, nézd, hangzik a felszólítás, és az Úr részletesen leírja ezt az állatott, és a krokodilt is (Jób 40,15-41,26). Ha elcsendesedve figyeljük a teremtett világot, az Úr hatalma és dicsősége ragyog fel előttünk. A víziló és a krokodil Isten csodálatos remekműve, művészi alkotások ezek. Az egész teremtés, benne minden élőlény, művészi alkotás. Isten nem ad ki kezéből félmunkát. Mindent tökéletesre készített. Nem szorulnak ránk, megállják a helyüket, gondoskodnak magukról. A nagy erő mögött szelídség húzódik meg. Nem veszi el másik állat életét. Az ember az erőre, a fegyverek hatalmára épít. Aki erősebb, vagy modernebb fegyverekkel rendelkezik, elveszi a gyengébb kincseit, szolgává teszi őt. Az ember visszaél az Úrtól kapott hatalmával és erejével.

Isten rámutat: nemcsak a vízilovat, hanem az embert is Ő teremtette. Igen, mi az Úr kezéből kerültük ki. És ez alázatra int. Nem vagyunk önálló lények, nem magunktól jöttünk létre, Isten alkotásai vagyunk. Ez azonban jó, mert így tudjuk, honnan jöttünk és hová tartunk. Az ige elmondja, hogy Isten Atyánkká lett Jézus által, így nem vagyunk egyedül ebben a világban, van Atyánk. Igaz, messze kóboroltunk, idegenbe szakadtunk, de ő hazavár. Van Valaki, Aki vár. Igen, téged is vár az Atya. Várja, hogy állj fel a bűn asztala mellől, indulj el a hazafelé vezető úton.

Vigasztaló üzenet ez, mert akit már senki nem vár, aki senkinek sem fontos, azt hívja az Atya: jöjj haza, gyermekem. És ha hazaérünk, nem büntetéssel, hanem öleléssel vár. Mennyire más Ő, mint mi. Aki bűnbánattal érkezik, látja a saját felelősségét, és vállalja is, azt hazafogadja, kész megbocsátani, és ismét fiúvá teszi. Most már az Ő atyai házában élhetek, és ez nem kényszer, mert tudom, ott vagyok biztonságban, ott érzem magam otthon.

Az Úr mindent megadott ezeknek az állatoknak, ami az élethez szükséges. A krokodilnak védelmet nyújt a pikkelye, hatalmas és erős fogsora. Az ember számára félelmetes és veszélyes. A szíve kemény, mint a kő. Ez úgy megragadott, keményszívű a krokodil, de ez neki nem negatívum. Azonban a Biblia ír keményszívű emberekről. Akiknek úgy megkeményedett a szívük, mint a kő, és ez már negatívum. Milyen a szívem? A kőszívű ember elsősorban Isten felé keményedett meg, érzéketlenné válik az igével szemben, és a másik emberrel szemben is.

A kemény szív azt jelzi, hogy Isten szól hozzám, de nem jut el a lényemig a szava. Nem veszem komolyan, amit mond. Nem keményszívűnek teremtette Isten az embert, hanem ő képes megkeményíteni a szívét. Ezért szól a figyelmeztetés: ne keményítsétek meg a szíveteket. A pusztai vándorlásra mutat vissza az ige, a zsidóknak elfogyott a vizük, és zúgolódni kezdtek Mózes és Isten ellen. Mózes csitította őket, de nem hallgattak rá, megkeményítették a szívüket. Hányszor az Úr szavával szemben válik keménnyé a szív. Amit az emberek mondanak, elfogadjuk, de amit Isten, azzal szemben lázadunk, tiltakozunk. Azonban van megoldás. Isten, új, élő, hússzívet kínál mindenkinek. A kemény szív is lehet élővé, Isten szívműtétje által.

Pál apostol tanítványi szemmel figyeli az élet dolgait, szeme előtt mindig az Úr van, és arra ügyel, hogy teljes szívvel ragaszkodjon Hozzá (1Kor 7,25-40). Milyen szívvel ragaszkodom én az Úrhoz? Teljes szívvel, vagy megosztott szívvel? A világ azt akarja, hogy megosztottak legyünk, minél kevesebb hely jusson a szívünkben az Úr Jézusnak. A világ a maga dolgaival akar feltölteni, azt akarja, hogy reggeltől estig legyünk elfoglalva magunkkal, keressük egymás tetszését, és minél kevesebb időt fordítsunk az Úrra.

Pál tanácsolja a gyülekezet tagjait, és mindezt óriási tapasztalattal a háta mögött teszi. Nem a levegőbe beszél, hanem minden szava mögött az Úr és az ige ismerete húzódik meg. De ezek nem elméleti ismeretek, hanem az élet kohójában érlelődött tanácsok. Minden kérdésben egy dolgot tart szem előtt: az Úr visszajövetelét. Erre készül, ezt várja, és úgy látja, az idő rövidre van szabva. Tehát nem lelhető fel nála Pató Pál úr gondolata: Ej, ráérünk arra még. Nem érünk rá, mert az idő rövidre van szabva, a kegyelmi korszak véget fog érni, és addig hirdetni kell az evangéliumot. Rendezni kell életünket az Úrral, amíg lehet. Meddig lehet? Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt.

Pál apostol arra törekszik, hogy ne terhelje gond a tanítványokat. Ne a megélhetés gondjai kössék le őket, hanem Isten országának az ügye. Minden erejüket az Úr ügyéért vessék latba. Az Úr dolgaival törődjünk, írja az apostol. Azonban nagy veszély, hogy a világi dolgok, a megélhetés dolgai kerekednek felül. Sok esetben azért, mert úgy gondoljuk, sok időnk van. Isten mai népe már kevésbé látja úgy, hogy az idő rövidre van szabva, pedig egyre közelebb van az Úr eljövetele. Semmi garanciánk nincs arra nézve, hogy ahogy ma élünk, így fognak még évszázadok eltelni. A jólét bármikor megváltozhat, és eljöhet a nyomorúság ideje, és megérkezhet az Úr is.

Nagyon könnyen elfelejtjük, hogy gondjainkat az Úrra lehet vetni. Nem nekem kell roskadozni alatta, mert ezt az Úr átvállalja, magára veszi. Ő mindig, minden körülmények között gondoskodik övéiről.

Pál azt szeretné, ha a gyülekezet tagjai mindig az Úr tetszésére igyekeznének élni. Ez a cél. Ennek rendel alá mindent. Nem a házasság a cél, hanem az Úrnak való élet. A házasság ajándék, amit szintén az Úr tetszésére élhetünk meg. A házasság célja, hogy együtt szolgáljuk az Urat, együtt keressük akaratát, és együtt ragaszkodjunk Hozzá.

OTT A MESSZE FÖLDÖN

Ott a messze földön árván, hontalan,

Halld meg a kiáltást, fiam, fiam!

Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza,