Majdnem vagy egészen?

K

itartóan ragaszkodik ártatlanságához Jób (Jób 27,1-10). Továbbra sem tudták meggyőzni őt olyan bűn felől, amire Isten ilyen büntetéssel válaszolt volna. Jóbot nem lehet rábeszélni látszatbűnbánatra. Nem fárad bele, és azért, hogy békén hagyják, nem mondja azt, hogy vétkeztem. Nem arról van szó, hogy tagadná a benne levő bűnt, csupán arról, hogy nem vállal magára olyan vétket, amit nem követett el. Ebből meg kell látnunk: a bűnbánatot nem lehet kierőltetni. Az igazi bűnvallás mindig az ige tükrébe való őszinte beletekintés nyomán támad. Olvasom az igét, figyelem az Úr Jézust, és Lénye tükre megmutatja, milyen is vagyok. Az igazi önismeret az Úr megismeréséből fakad. Nemcsak azt mutatja meg, milyen a szívem állapota, hanem azt is, mivé lehetek Őáltala. Az ige elmondja, nem én mentem meg magam, hanem az Úr mentett meg kereszthalálával. Aki ezt hittel elfogadja, megmenekült. Az én részem, hogy megköszönjem az Úrnak, amiért magára vállalta tartozásomat, és szabad lehetek.

A megszabadított életemet már Neki élem. A keresztyén élet hálás, nem kényszerből fakad, hanem a felszabadítás öröméből és hálájából. Aki kész volt értem meghalni, annak akarok szolgálni. És ez a szolgálat az igazi szabadság. Ez már nem teher, mert saját elhatározásból született. Kinek éljek, kit szolgáljak, ha nem azt az Úr Jézust, aki megmentett, Aki kész volt keresztre menni értem? Most már Ő a Királyom. Mindennap elé állok, és így szólok: mit parancsolsz, édes Gazdám? És Ő megmondja, mit kell tennem. Sőt, előttem jár, nekem csak követnem kell. Jézust szolgálni örömteli, mert egyben a saját életem is szolgálom. Amit Ő mond, az az én életem javát is szolgálja. Mert amikor a keskeny úton vezet, az élet felé irányítja lépteim. Amikor valamire azt mondja, ne tegyem, azzal engem véd, vigyázza, tisztán tartja életem, megóvja lábaim a csapdától. Mindez akkor történik így, ha komolyan veszem Őt, és nem lázadok, hanem megteszem mindig, amit mond.

Jób határozott kijelentése fölött el kell csendesedni, ő kimondta: egyetlen napomért sem bánt a lelkiismeret. Azt jelzi ez, hogy minden napját Isten félelmében, Őreá figyelve, akaratához igazodva élte meg. Mindig azt tette, amit az Úr mondott, nem volt üres, céltalan, eltékozolt ideje. Elmondhatom-e ezt én? Nincs eltékozolt idő, nem vádol a lelkiismeret semmilyen tettért? Semmire nem mondja, ezt nem vagy másképp kellett volna megtenni? Mennyi eltékozolt idővel vádolhat lelkiismeretünk. Eltékozolt idő, kihasználatlan lehetőség, elszalasztott alkalmak. Azonban mindezt odavihetjük az Úr elé, és ha őszintén letesszük, hű és igaz Ő, megbocsátja minden bűnünket. Mindezt azért teszi, hogy ezentúl vegyük komolyan a lehetőséget, használjuk jól ki az időt. Mire kell felhasználni az időt? A tanítvány az idejét az evangéliumhirdetésre, tanítvánnyá tételre kapja. Arra, hogy áron is megvegyük az Isten országáról való bizonyságtétel alkalmait. Legyen az első helyen az evangélium hirdetésének vágya. Mert ez mindennél fontosabb.

Pál elmondta: Isten akarata, hogy aki Benne hisz, az úgy is éljen (ApCsel 26,24-32). Megtéréshez méltó életet vár. Vagyis a hívő élet nem elmélet, tantételek elfogadása, hanem evangélium szerinti életvezetés. Az Úr nem vallásosságot, hanem krisztusi életfolytatást akar látni. És ez több, mint vasárnap elmegyünk a templomba. Ez azt jelenti, a hét minden napján keresztyén vagyok, a munkahelyen, családban, szabadságon, és bármerre járok. Mert a kegyesség nem embereknek szól, hanem Istennek. Neki élem az új életet. Ha elutazom otthonról, az emberek nem látják, mit teszek, azonban az Úr jelen van. Pál minden helyen tanítvány volt, a helytartó és a király előtt is. Jézust képviselte és hirdette. A hívő ember nincs szabadságon, és nincs nyugdíjban sem. Ez nem azt jelenti, hogy nem vehetjük ki a szabadságot, hanem azt, hogy a szabadság ideje alatt is tanítvány vagyok. Úgy élem meg a pihenés idejét, mintha a hitben testvéreim is látnák, mit teszek, hogyan beszélek.

Pált azért tatja Fesztusz bolondnak, mert élete kockáztatása árán is kitart hite és Megváltója mellett. Mondhatnánk azt, gerinces ember. Nem hajlik, mint a nád, hanem ragaszkodik meggyőződéséhez. Ez nem volt jellemző a politika világában. Fesztusz addig vállalt egy ügyet, amíg megérte, amíg haszon és előmenetel származott belőle. Sokan vannak ma is úgy, amíg nem kerül semmibe a keresztyén hit, vállalják, de ha veszélyessé válik, elfordulnak tőle.

Milyen könnyen rámondják ma is, hogy bolond, túlzó az, aki komolyan veszi Isten igéjét, és aszerint él. Azonban a hitet nem érdemes, csak komolyan csinálni. Fesztusz szerint bolond, aki komolyan veszi Istent és az örök életet. Pál szerint pedig pont az a józanság, hogy számolok Istennel és az ítélettel. Mivel a mai napig nem tudta az ember bebizonyítani Isten nem létét, az a jónság, ha komolyan számolok Vele. Számolok Istennel, és mivel Elé kell majd állnom számot adni az életemről, már most segítségül hívom, és Rábízom magam. A legokosabb és legjobb döntés Jézus követése. Mert aki Őt követi, nem veszít semmit ebben a világban sem. Mert ami elmarad, csak a bűn, a világ kizsákmányoló, pusztulásba hajtó szellemisége. A világ pusztulásba dönt, Jézus életet, üdvösséget ad.

Agrippa zavarában így szól, amikor megkérdezi Pál, hogy hisz-e a prófétáknak: Majdnem ráveszel, hogy keresztyénné legyek. Pál azt szeretné, ha nem majdnem, hanem valóban Krisztusé lenne. Még nem érti a király, hogy nem egy új vallás elfogadásáról van szó, hanem az élet Fejedelme megismeréséről és befogadásáról. Azonban nem könnyű mindez a király számára, mert pont azt jelentené a megtérés, hogy átadom Jézusnak a trónt. Ő lesz a király. Agrippának pont elég volt a római helytartó felettesnek, nem akarta, hogy királya is legyen. Pedig Jézus uralma a legjobb uralom a világon. Alattvalóit szereti, életét adta értük. Van-e még egy ilyen király, aki kész meghalni népéért? Jézus vezeti övéit, nem kizsákmányolja őket, és nem addig király, amíg megéri, amíg nem veszélyes. Nem menekült el, amikor elfogására kivonultak a főpapok emberei. Szembenézett velük, és ment a kereszt felé.

Ma is lehet valaki majdnem keresztyén, sőt, meg is kell vizsgálni szívünket, nem vagyunk-e majdnem keresztyének. Vagyis látszat szerint azok vagyunk, szánk dicséri Istent, de a szívünk távol van Tőle. Az a teljes keresztyén, akinek az élete fölött Jézus a király. Az ilyen ember mindig az Úr szavát lesi, teszi, amit mond, nem fél emberektől, mert tudja, hogy az Úr vele van. A teljes szívvel tanítványnak Jézus a semmihez sem hasonlítható kincs, annak az életét a Lélek vezeti, és termi is a Lélek gyümölcsét. Krisztus indulata él benne, és kész mindenkor szolgálni.

 VELEM VÁNDOROL UTAMON JÉZUS

1.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő a győzelmes, hű vezér,

Ő a győzelmes, hű vezér.

2.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény,

Ő az éltető, tiszta fény.

3.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét,

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

4.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

5.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én.

Nevét végtelen áldom én.

Isten áldásával.