Immánuel: Csak Jézus

olytatódik Jób beszéde, sok minden kavarog benne, amin nem lehet csodálkozni (Jób 24,1-17). Nagy fájdalmai vannak, barátai is csak gyötrik, és nem is érti mindazt, ami történt. Úgy látja, rendben volt az élete, ápolta Istennel a kapcsolatot, nem a bűn, hanem a Mindenható akarata szerinti úton járt. Ennek ellenére hirtelen veszítette el gyermekeit, vagyonát. Nem könnyű ez a helyzet, hiszen még a felesége megértését, segítését sem bírja. Mindezek ellenére keresi a választ, nem fárad bele a meddő vitázásba, hanem van kérdése, és erre választ vár. Olyan könnyen megfáradunk az élet küzdelmei során, és már kérdezni sem tudunk. Pedig jó, ha kérdezünk, és ezeket a kérdéseket Istennek tesszük fel. Mert ha azonnal nem látjuk is a választ, Ő akkor sem hagy felelet nélkül.

Vannak olyan kérdések, amikre csak később látjuk meg a feleletet. Miért nincsenek ítéletre fenntartott idők? Mi már tudjuk, hogy lesz ítélet. Jób is azt várta, hogy a földi élet idején azonnal megjelenik Isten ítélete. Aki nem engedelmeskedik, nem az Úr akarata szerint él, vagy egyenesen szembefordul azzal, az kapja meg már most a büntetését. Ő is úgy gondolta, Istennek közbe kell avatkoznia, és aki gonoszsággal, más kárán gyarapodik, sok rosszat okoz embertársainak, azt állítsa meg az Úr. Azonban mi már tudjuk, hogy a dolgok nem így működnek, nem oszt az Úr azonnal igazságot. De eljön majd az ítélet napja. Tegnapi igénkben Pál Félixnek beszélt az eljövendő ítéletről, amit ő nem igazán akart meghallani. De függetlenül attól, hogy meghalljuk-e, lesz ítélet. A Biblia bizonyságot tesz egy napról, amelyen mindenki Isten elé áll, és megítéltetik. Tehát nem lehet megúszni, ez nem jó taktika. Ha megúszni nem is, de megbánni a bűnt, az elrontott életet, az Isten elleni lázadást, azt lehet, de csak földi életünk idején.

Isten odafigyel az életünkre, fáj neki a bűn, a sok gonoszság, amit az ember elkövet, ha előttünk néha úgy is tűnik, nem tesz ellene semmit, ez nem így van. Azért lett emberré Jézusban, hogy választ adjon, hogy bemutassa, lehet másképp élni. De elénk tárta a szenvedőkkel való együttérzését is. Lehajolt a betegekhez, és meggyógyította őket. Isten nem erőszakkal válaszol az emberi gonoszságra, hanem szolgálattal, élete odaadásával. Azt akarja, hogy Vele találkozva meglássuk, kik vagyunk, és megbánva bűneinket kezdjünk egy új életet. Ebben az új életben már meg fogjuk látni a másik ember nyomorúságát, már nem belőle, hanem érte akarunk élni. Az Úr azt akarja, hogy az övéi szálljanak szembe a bűnnel, mutassanak be egy életformát, hirdessék az evangéliumot, és az majd fog hatni. Az én életemet akarja az Úr megváltoztatni, és ha ez megtörténik, változást fogok kifejteni a mindennapi életben. Jézus tanítványai az Úr szeretetét árasztják a világba, becsületesek, segítőkészek, nem uralkodni, hanem szolgálni akarnak.

De azt is látnunk kell, hogy az életnek vannak törvényszerűségei, amik ma is érvényesek. Amit vet az ember, azt aratja is, írja Pál apostol. Aki a bűnnek, a testnek vet, az valamilyen formában aratja is ennek a gyümölcseit. Aki pedig a léleknek vet, a lélekből fog aratni életet. A sok tönkrement család, a rengeteg betegség, a megtelt pszichiátriai intézetek azt jelezik, hogy az Isten nélküli életnek megvannak a következményei.

Azt se feledjük, hogy amikor Isten nem ítél azonnal, azért teszi, mert Ő túllát a láthatókon, ad időt a megtérésre, a Neki való engedelmességre. Ha az ifjú Sault azonnal megbüntette volna, nem lett volna Pál apostol, aki az egész akkori világba elvitte az evangéliumot. Az Úr nem tépi ki azonnal a konkolyt, hanem vár vele az aratásig.

Félix helytartó parkolópályára tette Pált, mert nem fizetett neki (ApCsel 24,1-5). Nem az igazság vezérelte ezt a helytartót, hanem a pénz és a hatalom szeretete. Arra figyelt, hogyan lehet pénzt nyerni ebből az ügyből, miképp telhet meg a zsebe.

Én azonban azt is látom ebben, hogy ez próba, vajon Pál és a keresztyének is a világ eljárását követik-e. És kiderül, hogy nem: Pál apostol nem dobatja össze a szabadulás árát a gyülekezetekkel. Türelmetlenség és pénzzel való megoldás helyett vár. Vár az Úrra. Nagy kísértés ez, mert mondhatná azt, hogy nem véletlenül ajánlotta fel Félix ezt a lehetőséget, lehet, hogy az Úr így akar megszabadítani. Pált a misszió, a szolgálat tüze vitte előre, most akadályozva van ebben, miért ne élhetne egy ilyen lehetőséggel? És nem teszi, mert felismeri, hogy ez nem az Úr útja. Tud nemet mondani, és inkább választja a félretételt, a várakozást. Rábízza magát az Úr Jézusra. Nem mindig a pénz a megoldás.

Két év fogság, de Pál ezt lehetőségként éli meg. Leveleket ír, és majd ott is, amikor alkalom nyílik rá, beszél Jézusról, mert a cél végül is az, hogy mindenki hallja meg, mit tett Isten az emberért. Amikor nem az elképzeléseink szerint alakul az életünk, simuljunk szorosabban az Úrhoz, és lássuk meg a lehetőségeket. Mindig ott akarjak szolgálni, bizonyságot tenni, ahol épp vagyok. Mi gyakran máshová akarunk menni, szabadulni vágyunk a nemszeretem helyzetekből, ahelyett, hogy ott élnénk meg az Úr szeretetét és nagy kegyelmét.

Évek múltán sem felejtették el Pált a zsidók, nem múlt el a Jézus iránti gyűlöletük. Mindez azt jelzi, az idő magában nem változtatja meg az embert. A gonoszság, a bűn továbbra is benne marad. Igen, bármennyi idő telik is el, bárhová megyünk is, az atyáinktól örökölt hiábavaló életmód, a romlott természet is jön velünk. Van olyan tudós, aki arra a meggyőződésre jutott, hogy az emberbe bele van kódolva az agresszivitás, ezért egy másik bolygóra kell az életet menteni, mert ezt el fogja pusztítani. Ezzel a tézisével alátámasztja a Biblia kijelentését, a bűn van belénk kódolva. Azonban a megoldása már nem jó. Mert amíg a bűn bennünk van, hiába költözünk máshová, visszük oda is magunkkal. Ha a földön háborúzunk, akkor ugyanúgy fogunk a Marson is, vagy ahová telepszik az emberiség.

Az igazi megoldás nem a máshová település, hanem egy új természet, a bűntől való szabadulás. Ehhez nem kell menni sehová, mert Isten a Jézusban való hit által kínálja ezt a számunkra. Jézus azért jött, hogy a szívünk változzon meg. Zákeus maradt Jerikóban, de más lett a szíve, miután Jézus bement a házába, és ennek köszönthetően ő is másképp viszonyult már az élethez, a másik emberhez. Jézus nélkül nincs megoldás.

A BÉKE MESSZE TŐLED

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.