Hiszek az Istennek!

J

ób belelendült a beszédbe, most ő tanítja a vigasztalót, mégpedig Isten hatalmáról (Jób 27,11-28,11). Ezt csak az tudja megtenni, aki ismeri Istent, aki a mindennapokban átélte közelségét, akinek Ő élő valóság. Jób így beszél az Úrról, kitűnik, hogy eddig is kapcsolatban volt Vele, és ezen a betegsége, nyomorúságos állapota sem változtatott. Törekedjünk megismerni az Urat, mert nehéz helyzetekben a most megszerzett ismeret jelent majd erőforrást. Amikor nem lehet velünk a Biblia, és istentiszteletet sem látogathatunk, arra leszünk utalva, amit megismertünk az Úrból. Akinek a szíve tele van igével, az abból fog élni. Jó, amikor egy-egy üzenetét felidézhetjük magunkban. A régi ige erőt ad és bizalmat támaszt a szívünkben, és azt üzeni, ma is az Úrra támaszkodj, bízz Benne, mert nem hagy cserben, ahogyan a múltban megsegített, úgy tesz ma is. Őreá lehet számítani.

Isten hatalma minden korban ugyanaz. Az ember változása nem befolyásolja az Urat. Ha az ember tudása és képessége egyre előrébb tör, nem csökkenti Isten lehetőségeit. Nem csúszik ki kezéből az irányítás, akkor sem, ha néha úgy gondolnánk. Amikor tombol a gonosz, akkor is korlátozott a hatalma. Féktelenségében is csak azt teheti, amit az Úr megenged neki. A tomboló gonosz láttán hatalmába kerít a félelem, úgy gondoljuk, soha nem lesz vége, nem segíthet senki. A holdkóros fiú apja is sokáig úgy vélte, nincs nagyobb hatalom a gonoszénál, és fia élete soha nem változhat meg. Rettenetes erővel kínozta a gyermeket a tisztátalan lélek. A tanítványok tehetetlensége is tovább csüggesztette az apát, de ő nem adta fel, nem állt meg a hatástalan tanítványoknál, továbbment Jézushoz. Hitte, hogy Jézus tehet valamit, van hatalma a gonosz felett. Nem gyötörheti korlátlan ideig az embert. És nem is csalódott, Jézus megszabadította a fiát.  

Az Úr Jézus hatalma ma is ugyanaz, de hisszük-e ezt? Mert az apának azt mondta, minden lehetséges annak, aki hisz. Annak, aki hiszi, hogy az Úr ezt ma is megteheti. Hiszed-e, hogy Úr Ő gonosz, betegségek, a bűn fölött? Nem kell mást tenni, csak segítségül hívni nevét. Jézus neve szabadító hatalom.

Az ember sok mindenre képes, kiaknázza a természet kincseit, felhasználja az Istentől kapott tudást. Könnyebbé teszi az életet. Ám ez nem azt jelenti, hogy már nincs szükség Istenre. Nagy tudásunk és gyors ütemben fejlődő technikánk ellenére sem vagyunk, és nem is leszünk mindenhatók. Bűnös emberek vagyunk, akiknek segítségre van szükségük. Ezt nem nagyon akarjuk látni. Hamis reménységbe ringatjuk magunkat, azt képzeljük, Isten nélkül is megoldunk minden problémát. De az élet mást mutat. A tudás növekszik, de a betegség és más egyéb bajok sem csökkennek. Ha mindent ki tud is aknázni az ember, az élet nem változik. Miért? Mert ahogyan a föld mélyéből azt tudja csak előhozni, ami ott található, úgy a szívünk mélyéből is csak a benne lévő dolgok jönnek elő. Ahhoz, hogy valami jobb is előkerüljön, Isten munkájára van szükség. Új szívre, amelyben már új, isteni kincsek találhatók. Mert a mindennapi életben szívünk tartalmával szembesülünk. Milyen jó látni a változást, amikor az Úr egy életet újjá tesz. Új tartalommal tölti meg, és ez meglátszik a mindennapokban.

Végre továbbindul az apostol, azonban ő ezt nem így látja (ApCsel 27,1-26). Nincs benne türelmetlenség, mert életét az Úr Jézus kezében tudja. Nevezték őt bolondnak is a kétéves fogság alatt, de ő ezt is elfogadja. Sőt, örül, hogy Krisztusért bolond lehet. Inkább lesz a világ szemetje Jézusért, mint Krisztus nélkül a világ által elismert és kitüntetett ember. Nem igazodik az elvárásokhoz, marad az Úr szolgája, az evangélium képviselője. Nem igazítja senkihez az üzenetet, és nem is hígítja fel azt. Mi hogy vagyunk ezzel? Hányszor hallgatóinkhoz vagy a világhoz igazítjuk az igét, mert akkor többen jönnek, de hányan válnak tanítvánnyá, Krisztus követőivé? 

A százados emberségesen bánt Pállal, valószínűleg azért, mert Krisztus Lénye áradt belőle. Tehát olyan atmoszférát, kisugárzást tapasztalt meg Pál körül, amit korábban másnál soha. Ebből felismerte, hogy ez a fogoly nem bűnöző, valami olyan van benne, amit máshol nem találni. Mert Páltól nem hallott morgást a bánásmódot, az ellátást, a kényelmet illetően. Nem kritizálta őket, és nem is beszélt róluk csúnyán. Talán hallotta, amint őértük is imádkozott és áldást kért rájuk. Mi sugárzik belőlünk megkülönböztetés, félretétel, bántalmazás vagy bármilyen más sérelem esetén? Környezetünk ilyen esetben is Krisztus indulatával, az Ő Lényével szembesül?

Pál a hajón is az Úrral van kapcsolatban, fontos számára az emberi élet. Mondhatjuk: az élet az igazi érték szemében. Többet ér a csodálatos vízi járműnél, a sokat érő rakománynál. Mi az igazi érték számunkra? Hányszor a tárgyak többet jelentenek, mint az ember. Ha egy karcolás esik az autón, összetörik egy pohár, elreped az új nadrág, kiborulunk, és akkor látszódik meg, mi is van belül. Pedig ezek a tárgyak, különösen ma, pótolhatók, azonban minden emberi élet ezen a földön egyszeri és megismételhetetlen. Pótolhatatlan érték, mert újra nem születik a földre az, aki egyszer már élt itt. Az elrepedt nadrág megvarrható, esetleg egy új vásárolható, a megsérült élet nehezen gyógyítható. Az értelmetlenül elpusztított ember élete vissza nem adható. Egyedül Isten képes majd a halálból is életre kelteni azt, aki meghalt. És Ő képes a lelki halálból is feltámasztani. Amikor ez megtörténik, másképp tekintünk egymásra is.

Pál tanácsát nem fogadják el. Inkább hallgat a százados a szakértőkre, majd a többségre. Olyan szomorú, hogy gyakran ez történik, nem Isten szavát, útmutatását fogadjuk el, hanem saját szakértőinkét és a többségét. Ha másképp nem megy, megszavaztatjuk a kérdést, és a többség akarata fog érvényre jutni. Azonban azt látni kell, hogy a többség akarata nem minden esetben jelenti az Úr akaratát is. Szavazás, a többség véleményének keresése helyett mindig kérdezzük az Urat, és fogadjuk el szavát, akkor is, ha csak egyedül hiszünk benne. Kire hallgatok, kinek hiszek: az Úrnak, vagy a hozzáértőknek?

Meglesz a következmény, mert mindent elveszítenek, amit meg akartak menteni. A hajó épsége, az áru gyors célba juttatása, a nagy haszon lebegett szemük előtt, és mindezt elveszítették. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszíti. Jézus soha nem a levegőbe beszélt, amit mond, az az élet valósága. Ezért vegyük komolyan az igét. Mert azt is mondja, aki elveszíti Őérette és az evangéliumért az életét, megmenti azt. Vagyis, aki lemond a saját akaratáról, ötletéről, az Úr szaváért, az megnyeri az életét, megtapasztalja, hogy megtörténik, amit Isten mondott.

Az összefogás sem segít, mi nem tudunk megmenteni, megtartani, csak egyedül az Úr. Mindent megpróbáltak, ami tudásukból telt, mégis csak sodródtak, és oda jutottak, elveszett a megmenekülés minden reménye.

Urunk csodálatos, mert amikor ide eljut az ember, végre kimondja, hogy nincs remény, nem tudok ebből jól kijönni, elpusztulok, akkor felragyog a kegyelem. Amíg vannak saját lehetőségeim, amíg egy módszert elő tudok húzni, még ezt megpróbálom, addig Isten segítsége nem éri el a szívünket. A kegyelem akkor ragyog fel, amikor kimondom: mindenem ráment a próbálkozásra, és még rosszabb lett a helyzet. Már sem én, sem mások nem tudnak segíteni. A kegyelem azt üzeni, senki, csak egyedül az Úr. Sőt, Ő akkor tud igazán segíteni, amikor rádöbbenünk, hogy nincs már esély, amikor nem mástól várjuk már a megoldást, hanem kizárólag Tőle. Jairust is ezért biztatja, ne félj, csak higgy! Most már eljutottál oda, hogy senki nem segíthet, sem orvos, sem barátok, csak egyedül Én, mondja az Úr. És így meglátod Isten hatalmát!

Pál által megkapják az üzenetet: minden elveszik, csak az emberek maradnak meg. Isten ajándékba adja az életüket Pál hitéért. Pál hitt az Úrnak. Én hiszek Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan megmondta? Ez a Biblikus hit. Hiszem, minden emberi lehetetlenség ellenére, hogy úgy fog minden történni, ahogy az Úr megmondta. Hiszek-e így az Úrnak? Ragaszkodom-e reménytelenség ellenére is az igéhez? Hiszel-e Istennek, mint Pál, amikor minden elveszni látszik, széthullóban a család, elveszőben a munka, lemondtak már az orvosok rólad? Ki tudod-e mondani, én hiszek Istennek, hiszem, hogy úgy lesz, ahogy nekem megmondta? Csak Neki hiszel?

Hinni taníts, Uram

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

Gyermeki, nagy hitet kérni taníts!

Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked

Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

Lélekből, lelkesen kérni taníts!

Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj,

Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts!

Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet,

Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Urem, kérni taníts!

Jézus, te visszajössz: várni taníts!

Majd ha kegyelmesen Nézed az életem:

Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.