Isten országa erő

E

lihú egy kis türelmet kér Jóbtól, van még mondanivalója, úgy áll ott, mint aki a tökéletes tudást birtokolja (Jób 36,1-25). Az alázat nagyon hiányzik belőle, de jelen van-e az én szívemben? Tökéletes tudással Istenről és az élet dolgairól nem rendelkezünk, hiszen ebben a világban tükör által, homályosan látunk. Amit megismerhetünk Istenből, az Jézus Krisztus arcán ragyog fel. Elihú még nem ismerte Jézust, még nem jelent meg a Képmás a világban.

Ezért Isten csak Alkotó a számára, még nem ragyogott fel előtte Isten atyai Lénye. Nem ismeri még a Megmentőt. Akinek Isten csak Teremtő, azt jelzi, még messze van Tőle, még nem ismerte meg személyesen. Az Úr Jézus mint Atyát jelentette ki Őt nekünk. Atya, Akihez gyermekként mehetek. Jöjj ma is így Hozzá. Keresd Őt, mint gyermek az atyját, és Ő Jézusért fogad. Aki Atyaként ismeri, felszabadul a világ gondja és terhe alól, mert tudja, hogy mennyei Atyja gondoskodik Róla. Atyánk mellett a félelem is eltűnik, mert ahol Ő megjelenik, nincs helye a félelmeknek, mert a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet.

Elihú azt gondolja, neki kell Istent megvédeni. Alkotója igazát akarja kimutatni, de Isten nem szorul a mi védelmünkre, Ő nem alkalmaz ügyvédeket. Isten mindig szeretetével és tetteivel bizonyítja meg magát. Amikor egy-egy súlyos beteg meggyógyult, vagy a megszállottak megszabadultak, sokan elcsodálkoztak, és feltették a kérdést: ki ez? Minél többet voltak Jézus körül, rádöbbentek, Ő az Isten. A százados szemlélte Jézust a kereszten és arra a felismerésre jutott, hogy ez az ember valóban Isten Fia volt. Jézus halála győzte meg őt, az, ahogyan elszenvedte a kínokat, és ahogyan meghalt. Ő maga győzi meg a szívünket, amikor átélem a bűnből való szabadítást, valósággá válik az életem megváltozása, az egyértelművé teszi, hogy Jézus az Isten Fia, Megváltó. Ő az én Istenem, Aki értem halt meg a Golgotán, és én halála által élhetek.

Úgy gondolja ez a barát, hogy Isten nem tartja életben a bűnöst; nem tudja azt, amit az ige mond:  „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Lk 19,10). Ezzel a szándékkal jött a világba, és ezt cselekedte egész földi élete idején, és ezt végzi a mai napig. Keresi az elveszettet, meg akarja menteni a bűnöst. Nem elveszíteni akar, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen és éljen. Nagy örömüzenet ez, olyan jó így látni Istent, hiszen ha ez nem így volna, reménytelenül élnénk. De van remény, mert a legnagyobb mélységből is megment az Úr. Mi kell ehhez? Semmi több, mint hogy kiáltsak a Pásztor után, amint az elveszett bárány is tette. Ő meghallja a kiáltást, utánunk jön, leereszkedik a szakadékba is, és kész hazavinni. Miért? Mert szeret, mert nem akarja, hogy elvesszünk, hanem azt akarja, hogy megtérjünk és éljünk.

Pál apostol nem magas lóról tekint a gyülekezet tagjaira, hanem úgy néz rájuk, mint hitben gyermekeire (1Kor 4,14-21). Az evangélium hirdetése által megtapasztalta, hogy Isten lelki gyermekekkel ajándékozta meg. Atyai szeretettel és alázattal vette őket körül. Most is gyermekeiként tekint rájuk. Problémás gyermekek, de gyermekek, akiknek atyai tanácsokra van szükségük. Pál foglalkozik gyermekeivel, terelgeti őket a jó úton, és ehhez időnként intésre is szükség van. Ez az intés szeretetből történik.

Tanítójuk lehet sok, de atyjuk csak egy van. Miért is tekinti magát atyjuknak? Azért, mert az ő szolgálata által jutottak hitre. Ezt követően sem hagyja őket magukra, figyel rájuk, és most e levél által segíti őket a további növekedésben. Mert nem elég hitben megszületni, növekedni is kell. Ez az élet természetes jellemzője, növekedni akar. Azonban a növekedéshez is szükség van segítségre. A gyermek sem válik születése után azonnal önállóvá, sok támogatásra, törődésre van szüksége. Az apostol is tudja ezt, és szeretettel segíti őket tovább a hit útján.

Pál nem csupán szavakkal tanította őket, hanem az életével. Eléjük élte, amit hirdetett. Mert számára a Krisztusban való hit nem elmélet, nem hitvallások tömkelege, hanem életforma volt. Az Úr sem csak tanított, hanem minden tanítását az emberek elé élte. Bemutatta, milyen az Isten szerinti élet. Van mintánk, és ez nem más, mint az Úr Jézus. Pál is ezt tette.

Azért küldte el hozzájuk Timóteust, hogy felidézze előttük Pál tanításait és életét. Miért volt erre szükség? Mert voltak, akik már nem tekintették életformának a hitüket. Megfelelt nekik egy vallás, aminek eljártak az alkalmaira, odafigyeltek vezetőikre, sőt, ezek a vezetők már fontosabbak voltak az Úrnál is.

Az apostol rámutat arra, hogy nem elég beszélni, mert Isten országa nemcsak beszédből áll, hanem erő van benne, ami munkálkodik. Az apostol életében nyilvánvaló volt ez az erő. Nagy dolgok történtek, szívek nyíltak meg, betegek gyógyultak, és új gyülekezetek jöttek létre. Ez mind Isten országának munkája volt, erővel tört előre. Ahol hallották az evangéliumot, mindig akadtak néhányan, akik saját életükben tapasztalták meg az Úr életformáló erejét. Az ige megtörte a büszkeséget, rámutatott a bűnökre, és munkája nyomán bűnbánat jött létre. Isten országának ma is megnyilvánul az ereje bennünk, és általunk is. 

Nem elég csak hallgatni a bizonyságtételeket, az igehirdetéseket, hanem engedni kell munkálkodni az igét. Gyakran csak hallgatjuk, és úgy megyünk tovább, hogy nem történik semmi. Nem változik az életünk, nem válik szolgálattá, életformáló erővé, amit hallottunk. Pedig az Úr azért szól, hogy általunk áradjon tovább az ige.

Lelki próbáimban, Jézus, légy velem

1. Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Fé-lelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj sem-miért.

2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.

3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.

4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

Isten áldásával.