A Szentlélek temploma

A

mikor az emberi okoskodások tárháza kimerül, megszólal Isten (Jób 38,1-38). Megszólalása rámutat: a sok beszéd nem oldta meg a problémát, Jób nem kapott választ kérdéseire, és nem jutott békességre. Nem tudtak a barátok segíteni, egy helyben topognak, sőt, inkább még rosszabb lelkiállapotba juttatták szenvedő barátjukat. Isten megszólalása általában a mi tehetetlenségünket is előhozza, magad akartad megoldani, engem kihagytál, vagy tudatosan el is utasítottál. Úgy vélted, majd elrendezed te, lásd meg, nem megy ez neked, de itt vagyok én, fordulj hozzám bizalommal. Ennyi üres beszéd után is kész az Úr Jób segítségére sietni, nem mondja, intézzétek el magatok, hanem segítségükre siet.

Isten szól, ez nagyszerű, és még ennél is csodálatosabb, hogy mindig megfelelő időben teszi ezt. Ő mindig a legjobb pillanatot találja meg, nem siet, de nem is késik el. Szavában pedig erő és élet van. Ezt jelzi a vihar is. Ő Ura a viharnak, és fel tudja használni szava célba juttatására. Itt erre volt szükség, az Úr hatalmát, a természet feletti uralmát, az általa megjelenő erejét kellett demonstrálni, és ezt meg is teszi. Amikor Illés tele volt feszültséggel, dörgött és villámlott, akkor Isten nincs a viharban, a villámlásban, hanem egy szelíd, halk hangban jelenik meg. De ez a hang erőteljesen szólal meg Illésben, talpra állítja őt. Isten szava talpra állít, és ez jó. A mi kommunikációnk sok esetben rombol, de az Úr helyreállít, azt is helyrehozza, amit mi rontottunk el. Azt is tudnunk kell, hogy ebben az időszakban még nem volt írott ige, és Isten mintegy bemutatta szavát. Illusztrálta a vihar által hatalmát. Ha ilyen tettekre képes, ha a természet az Ő szavára jött létre, és engedelmeskedik Neki, akkor Isten valóban Úr. Ez azt is jelenti, hogy van hatalma a szívünk és a bűn felett is.

Azóta Isten hatalmasan ismét megszólalt, mégpedig Jézus Krisztusban, az Ő Fiában. Jézus Isten leghatalmasabb és utolsó szava az ember számára. Benne elmondja, hogy szeret és terve van velünk. Mi ez a terv? Az örök élet. Meg akar menteni a kárhozattól, és azt akarja, hogy örök életünk legyen. Vagyis, a halál után, az új teremtésben is mindig Vele éljünk. Mi erre a néhány évtizedre koncentrálunk. Azt a gondoljuk, ez minden, de nem így van, az élet nem múlik el, azonban nem mindenkié automatikusan az örök élet. Nem, mert bűnben, az Úrtól való elszakítottságban születünk mindnyájan, de Jézus azért jött, hogy visszavezessen Istenhez. A visszavezető út a kereszt. Aki erre rálép, életre talál. Nincs más út, csak ez, és ez életre vezet.

Istennek Jézusban elhangzó szava a Szentírás által jut el hozzánk. Aki hittel és alázatos szívvel veszi kézbe, annak megnyílik az ige, és megtapasztalja, hogy személyesen neki szól az Úr. Igen, nekem szól, nekem mondja: drágának tartalak és becsesnek, és szeretlek. Kell ennél erőteljesebb megnyilatkozás? Drágának és becsenek tart, igen, annak tartotta a leprást, a bénát, a parázna és házasságtörő embereket, az elveszett fiúkat. Ez ad ma reményt, Isten becsesnek tart, szeret, és megment. Mert amit becsesnek tartunk, azért mindent megteszünk, azt oltalmazzuk, arról gondoskodunk. Isten annyira szeret, hogy saját Fiát adta oda a kereszten. Ne légy közömbös, ki szeret még Rajta kívül ennyire? Ki ad oda érted mindent? Eddig azt tapasztaltad, hogy akik szeretnek, mindent akarnak tőled. Tőled várják az anyagi segítséget, a munkaerőt, az időt, és mindent. Istennél pont fordítva van, nem elvárja mindezt tőlünk, hanem Ő adja oda értünk, hogy életünk legyen, és bőségben éljünk.

Pál apostol nem csupán egy vallási közösség tagjait látja a korinthusiakban, hanem Isten személyesen kihívott népét (1Kor 6,9-20). Igen, ők egy minőségileg új nép, akik romolhatatlan magból, Isten igéje által születtek újjá, és most már Isten országának rendje szerint élnek. Isten országában már nincs jelen a bűn, ott már nincs a helye annak a bűnös, Isten nélküli életfelfogásnak. Aki Isten országába belép, nem élhet úgy, mint korábban.

Pál rámutat arra, hogy Isten országát nem öröklik sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók. Aki azt gondolja, hogy mindegy, hogyan élünk, mert a végén úgyis bejut az életre, tévelyeg, írja az apostol. Igen, Jézus a bűnösökért jött, ez azt jelenti, hogy ebben a földi életben meg akarja őket szabadítani és új élettel megajándékozni. Rámutat Pál, hogy ezt tapasztalják is, hiszen sokan voltak a gyülekezetben olyanok, akik nagyon mélyről jöttek, bűnökben éltek korábban. Azonban úgy kerültek be a gyülekezetbe, hogy Jézus vére megmosta őket, átalakultak. Az Úr keresi a bűnöst, de amikor belép az életébe, képessé teszi egy új életre. Amihez eddig nem volt erő, arra képessé válok Jézus által. És itt nyilvánul meg, hogy nem egy vallásról van szó, aminek egyetértek a tanításával, belépek és oda tartozok. Nem, többről van szó, egy új közösség jön létre Jézus által, az Ő teste, és ennek az lehet a részese, aki újjászületik. Vagyis az Úr Jézusnak a szívben, a lélekben való belső munkája által. Tulajdonképpen egy természetfeletti beavatkozásra kerül sor, amit a Szentlélek Isten végez el, ennek révén leszek Isten gyermeke. A gyermek figyel Atyja akaratára, és igyekszik mindent úgy tenni, ahogyan Ő mondja.

Isten Jézus által megbocsátja bűneinket, megmos, a múlt el van törölve, de ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve azt teszek, amit akarok. Természetesen, a Krisztusba került ember szabad, csodálatos szabadság részese lesz. Minden szabad neki, de ez a szabadság már nem szabadosság, és elsősorban abban mutatkozik meg, hogy a bűnre tud nemet mondani. Mert nem az a szabadság, hogy mindent megtehetek, hanem az, hogy ha megtehetném is, nem teszem meg, mert az nem válik a javamra, vagy rabja lehetek. Jézus nélkül, amíg a régi természetünk uralkodott, pont ez a szabadság hiányzott, a kívánság hatalmas erővel csábított, és általában nem tudtunk neki nemet mondai. A bűn a testre építi taktikáját, tudja, hogy az embernek mindennél fontosabb a test jóléte, és így rajta keresztül sok mindent elér. Azonban Jézus által már képesek vagyunk nemet mondani, és csak azt megtenni, ami segít, ami használ, ami épít, ami előre viszi az életet, és Istent dicsőíti.

A test templommá válik. A Szentlélek temploma lesz, Aki az övéiben lakik. Ez is nagy csoda, Isten a Lélek által bennem lakik. Ezért nem mindegy, mit engedek a lényembe, hogyan élek. A templom épületébe se viszek be mindent. Megbotránkoznánk, ha valaki egy templomban rágyújtana, alkoholt fogyasztana. A testünket azonban kitesszük ezeknek és más romboló anyagok hatásának. Aki Jézus tanítványa, az ügyel a Szentlélek templomára is. Nem teszi bálvánnyá, de törődik vele, mint ahogy törődünk az épületeinkkel.

Mily jó, ha bűntől már szabad

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert bűnből kihozál.

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te vagy, E szív is ott legyen.

Isten áldásával.