Hálából jövök

M

ár harmadjára szólal meg Bildád, de elég röviden beszél (Jób 25,1-6). Fogy a türelem és a muníció. Nem igazán tudnak már mit mondani. Az eddigi ismeretük végére értek, szövegeik elfogynak. Tulajdonképpen az a jó, amikor a saját szövegünkből kifogyunk, amikor már nincs mit mondani, és úgy érezzük, tehetetlenek vagyunk. A tehetetlenség Isten felé nyit kaput, odasodor az Úrhoz. Rádöbbenek arra, hogy én már nem tudok semmit sem tenni, és ezért Tőle várok segítséget.

Bildád rámutat Isten hatalmára, de ezt úgy teszi, hogy a nyomorult ember, a közte és az Isten közötti távolságot látja. Úgy gondolja, nincs esélye, messze van tőle az Úr, fenn a magasságban, lehetetlen megközelíteni. Bildád esélytelenné teszi barátját, Isten megközelíthetetlen magasságban lakik, nincs esély Hozzá jutni. Azonban a köztünk és az Úr közötti távolság nem azt jelenti, hogy nincs esélyünk, csupán annyit, hogy saját erőből képtelen vagyok rendezni az életemet. Tőlem nem telik Istennek tetsző életre. Jó, amikor itt valaki rámutat az Úrra, és elmondja: Ő mindent megtett értem. Nem az a lényeg, mit teszek én, hanem mit tett Ő. Jó, ha kézbe vesszük a Bibliát, mert abban mondja el az Úr a megoldást. A Biblia beszél arról, amit Ő tett értem, elmondja, hogy pont a saját tehetetlenségem felismerésére van szükség, és arra, hogy kiálthatok Hozzá. Amíg én akarom megoldani az életem, nem sikerül, de ha elengedem, ha lemondok saját magam megmentéséről, átélem Isten munkáját. Az a legnagyobb probléma, hogy Istent kirekesztve mi akarjuk megoldani életünket. Mindig bizonyítani akarunk, és nem vállaljuk be, amit a tékozló fiú: itt éhen pusztulok, nem tudom magam megmenteni. Ő is ebben a helyzetben döbbent rá arra, hogy az Atya a megoldás.

Bibldád nem képes az ember reménytelen helyzetéből kiindulva elmondani: Isten mindent megtehet. Nem képes az Úrhoz vezetni Jóbot. Miért? Mert maga sem ismeri Istent, vagyis nem jól ismeri. Azt gondolja, Istenhez csak az emberi mérce által jónak tartott emberek mehetnek. Nem szembesült azzal, hogy az emberek által jónak tartott személyek is könnyűnek találtatnak Isten előtt. Nincsen egyetlen igaz sem, senki, aki Istent keresné, mindnyájan vétkeztek és híjával vannak Isten dicsőségének. Ez a probléma, híjával vagyunk Isten dicsőségének. Még a gazdag ifjúnak is látnia kellett, hogy a legvallásosabb, a törvényhez ragaszkodó életnek is van fogyatékossága. Mi a fogyatékosság, mi az, ami hiányzik? Az Úr Jézus jelenléte. Lehetünk kiválóak, járhatunk rengeteg alakalomra, de ha Jézus nincs a szívünkben, ha nem vagyunk az Övéi, fogyatkozásunk van. Önmagában a legkiválóbb ember is kevés, egyedül a kegyelem teszi életünket megfelelővé. Az felel meg, amit Jézus tett. Vére tisztít meg, és áldozata egyenlíti ki a számlát.

Az Úr még a helytartót is felhasználja Pál életében, mert általa erősíti meg üzenetét (ApCsel 25,13-27). Fesztusz így szólt: a császár elé fogsz állni. Mintha maga az Úr Jézus mondaná, ne félj Pál, megígértem, hogy Rómában fogsz bizonyságot tenni, hát oda is fogsz menni. A helytartó ugyanazt mondta Pálnak, mint korábban az Úr Jézus. Így erősíti szolgáját a Megváltó. Előtte a római helytartó palotája sincs bezárva, sőt, még Fesztusz szavait is igénybe tudja venni, és így erősíti Pált. Jó látni Urunk hatalmát, lehetőségeit. Ő mindenhol jelen van és meg tud erősíteni. Lényeges, hogy mindig maradjunk Benne és figyeljünk Rá. Mert Ő szól, de nekem kell meghallani az üzenetet.

Agrippa király és Bereniké Cézáreába érkeztek, Fesztuszt köszönteni. Ó, hogy törik magukat, a helytartót üdvözölni kell. Amikor eljött a királyok Királya és az uraknak Ura, senki nem fogadta. Nem ment elé Heródes király. Az idegen bölcsek adtak Neki tiszteletet. Ilyenek vagyunk, az emberi hatalmasságok előtt tisztelgünk, leborulunk, mindent megteszünk, hogy kedvükben járjunk, mert tőlük függ az előrelépésünk, a pozíciónk, anyagi helyzetünk. Isten az életünk ajándékozója és Ura, igazából minden Tőle függ. Kezében van az életünk és üdvösségünk, mégis oly kevesen jönnek Hozzá és dicsőítik Őt. Ráadásul Isten nem él vissza helyzetével, nem belőlünk, hanem értünk él. Értünk munkálkodik. Itt azért jön Agrippa, mert be akar vágódni, erősíteni szeretné pozícióját, érdekből teszi tiszteletét.

Isten azt akarja, hogy Iránta való őszinte szeretetből jöjjünk, azért, mert megtapasztaltuk, hogy Ő előbb szeretett minket, Fiát értünk adta, és ezért hálás a szívünk. Jöhetek Hozzá névtelenül, ismeretlenül, lecsúszva, elrontott, kilátástalan élettel is. Ő nem vagyoni és társadalmi helyzet, hanem rászorultság és őszinte bűnbánat alapján fogad. Aki Őt keresi, az megtalálja, azonban ehhez a kereséshez alázatos szívre van szükség.

Agrippa és Bereniké Pál elé nagy pompával és előkelőséggel áll, meg akarja mutatni, ő valaki. Csak egy embert lát, akinek ő fölötte áll. Milyen jó lenne, ha meglátná Pál életében a Krisztust, Aki az ő Királya is. Levetné pompás cuccait, és rongyokban állna Elé. Azonban elég, ha koldus szívvel jövünk, ha a szívünk szegény, és kifejezi, olyan vagyok, mint a koldus, nincs semmim, amit adhatnék, töltsd meg hát üres kezem és szívem, magaddal. Boldogok a lelki szegények, mondja az Úr Jézus, mert övék a mennyek országa. Ez a lelki szegénység, az Úrra való utaltság hiányzik Agrippánál, de megvan-e bennem?

Fesztusz elmondja, hogy bizonyos Jézusról van szó, aki meghalt ugyan, de mégis él, Pál szerint. Tehát hall Jézusról, hall a haláláról és feltámadásáról, de nincs ott a szívében, hogy meg akarom ismerni. Utána akarok járni, ki ez a Jézus, mert ha valóban feltámadt, nem lehetek közömbös vele szemben. Akkor van közöm hozzá. Járj utána mindannak, amit Jézusról hallasz, ne elégedj meg annyival, ami innen-onnan eljut hozzád, keresd Őt magát. Keresd az igében, olvasd az evangéliumokat, figyeld Őt, és meglátod, valóban Isten Fia. Légy csendben, és eljut szava a szívedig. Ne nyugodj, amíg meg nem ismered Őt, mert Ő az élet. A Vele való találkozás gyökeresen megváltoztatja az életed.

Aki értem megnyíltál

1. Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!

2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.

3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!

Isten áldásával.