A
|
z igazi
bölcsességről beszél Jób, ami az Isten akarata szerinti életvezetésben
nyilvánul meg (Jób 28,12-29,17). A bölcsesség nem egyenlő a tudással, a
szentíró szerint az Úr félelmével kezdődik. Tehát az a bölcs ember, aki hisz
Istenben és Rábízza az életét. Engedem, hogy az Úr vezessen, figyelek
döntéseire, akaratára, és azokat komolyan veszem.
A bölcsességet nem lehet megvásárolni, de lehet kérni Istentől. Ő megadja, annak, aki kéri. Az életbölcsesség Krisztusban van elrejtve. Ő az, Aki
igazán tudja, hogyan kell jól, Isten akarata szerint élni. Elmondta egy
példázatban, hogy az a bölcs ember, aki hallgatja és megcselekszi Isten igéjét.
Azért kaptuk az igét, hogy éljük, cselekedjük. Általa olyanná válik az életünk,
mint a kősziklára épült ház. Az élet viharaiban is megáll. Kire építesz?
Jézusra, az igére, vagy magadra, a társadalmi szokásokra? Az Úr arra hív, hogy építsük Őreá az életünket, mert Ő az egyetlen szilárd pont ebben a világban. A
bölcsesség azt jelenti, hogy keresem és meg is találom a szilárd talajt, majd rá is
építek. A világ sok mindent kínál, de ne higgyünk neki, az egyedüli biztos
talaj a Krisztus. Pál apostol is Jézust fektette le a gyülekezetek alapjává.
Azonban az sem mindegy, mit építünk az alapra.
Jób betegágyán visszatekint arra az időszakra, amikor egészséges volt. Van
mire visszatekintenie. És nemcsak ifjúkorára, családjára tekinthet vissza.
Bizonyságot tesz arról, hogy élő kapcsolatban volt Istennel. El tudom-e mondani: élő a kapcsolatom az
Úrral? Vagy csak formalitás az egész? Az Úr volt a mécsese, igéje világította
meg útját. Jób mindig Istenre nézve
tájékozódott ebben a világban. Ezért
tudott odafigyelni a másik emberre. Nem kihasználta őket, hanem lehajolt
hozzájuk. Segítette a fogyatékkal élőket. Nem gúny tárgyai voltak előtte, hanem emberek, akiknek segíteni kell. A
fogyatékkal élő is ugyanolyan ember, mint én, segíthetem, lehetek szeme, és
lehetek lába. Urunk Jézus Krisztus is komolyan vette a beteg, sérült embereket,
meggyógyította, teljes emberré tette őket. Jézus mindig az egész embert veszi
kézbe és gyógyítja meg.
Elmondhatom-e én is, hogy a vaknak szeme voltam, a sántának lába? Az Úr eszköze vagyok-e a mai világban?
Fontos, hogy Jób múltja legjelentősebb pillanatának az Úrral való kapcsolatot
tartja. Igen, ez a leglényegesebb, hogy megismertem-e az Urat. Mert az ifjúság, az
erő, a jó egészség elmúlik, de aki Krisztusba veti bizalmát, akinek Ő az élete,
a megkopott egészség idején is erős, mert ereje az Úr. Az Úr Pálnak azt üzeni,
az én erőm erőtlenség által ér célhoz. A dolgok nem a mi erőnkön fordulnak meg,
sőt, akkor vagyunk igazán használhatók az Úr kezében, amikor saját erőnk,
lehetőségünk végére érünk, és így teljesen Őreá bízzuk magunkat, engedjük az
Urat cselekedni.
A hajó sodródik, a személyzet tehetetlenül szemléli mindezt, a hajósok
pedig saját életüket akarják menteni (ApCsel 27,27-28,10). Pánikhangulat uralkodik,
csak egyedül Pál szívében van béke, mert ő ismeri a Békesség Fejedelmét, a
viharok és az élet egyedüli Urát. Pál élete Krisztus kezében van, egy ígérettel
is rendelkezik, Rómába fog jutni. Tombolhat a vihar, ahogyan akar, lehet
hajóslázadás, bármi, az evangélium útját nem akadályozhatja meg semmi. Jézus Úr,
mindenek felett. Pál szilárdan hisz Jézusban, tudja, hogy az emberek nem fognak
elveszni, az Úr megtartja őket.
Meg kell látnunk, hogy amikor az igét visszük, mindig vannak akadályozó
tényezők. Az ördög azon munkálkodik, hogy ne jussunk el a célszemélyekhez. Mert
az ige, a Jézusról szóló örömhír szabadító erő. Amikor az Úr Jézus Gadarába
tartott, szintén hatalmas vihar tört ki, mert a gonosz nem akarta, hogy Jézus
partot érjen. Nem akarta, hogy az az ember, akiben Légió van, aki a pusztulás
felé tart, megszabaduljon, és egészséges emberré váljon. Jézus által mindig szabadító, gyógyító erők
érkeznek, ám az ördög nem szeretné, ha meg is érkezne az emberekhez. Lehet
prédikálni, bármit tenni, csak ne legyen jelen a Szabadító. Örüljenek és erezzék jól magukat, csak ne
gyógyuljon az életük, ne szabaduljanak rabságaikból. Mindent elkövet a gonosz,
hogy hatástalanítsa az igét. A kegyesség erejét akarja eltapodni, a sót
szeretné erőtlenné tenni. Azonban ne féljünk, ne bátortalanodjunk el, hanem
erősödjünk meg a Krisztusban. Őt nem lehet megakadályozni, elnyomni, mert
mindeneknél hatalmasabb Úr. Szabadító munkáját elvégzi.
Mivel az Úr kezében tudja az apostol magát és a hajó utasait, nyugodtan
van, odafigyel a társaira, és felszólítja őket az evésre, mert arra is szükség
van. Az étkezés azt jelzi, bíznak a megmenekülésben. Pál cselekszik, megtöri a
kenyeret. És itt is hálaadással kezdi. Nem szégyelli Krisztust, nem fél hálát
adni mindenki előtt, hanem bemutatja: így kellene mindenkinek. A kenyér, az
élet Isten ajándéka, legyünk érte hálásak.
Lukács örvendezve, hálás szívvel írja le: megmenekültünk. Milyen nagyszerű,
amikor elmondhatjuk, megmenekültünk. Igen, Jézus Krisztus megszabadított,
szenvedélyeimből, a bűn, a kárhozat útjáról. Jézus a megmenekülés, Nélküle
nincs rá esélyünk. Pál apostolon keresztül menti a rómaiakat, a
bűnözőket, mert számára mindenki ember, mindenki érték. A századosnak, a
kormányosnak és a tulajdonosnak nem volt érték a kétszázhetvenhat ember. Ők
csak a rakományt tartották szem előtt, a nyereséget, de Jézusnak az ember a
fontos. Elveszhet a pénz, a modern eszköz, de megmenti az életet. Mi a fontos
nekem? Az élet vagy csak a haszon?
A barbároknak nevezett emberek emberségesek voltak a hajótöröttek iránt.
Nekik csak a segítségre szoruló ember számított. A művelt embert csak a hajó és
a rakomány megmentése érdekelte, a barbárt az élet mentése. Könyörüljön rajtunk az Úr, hogy a
műveltségünk ne tegyen érzéketlenné és pusztítóbbá a barbároknál.
A vihar, a hajótörés is az Úr ügyét szolgálta. Enélkül talán elkerülték
volna a szigetet, de az Úr azt akarta, hogy már most kikössön itt is az
evangélium. Publiusznak és az apjának szüksége volt Jézusra. A kígyómarás is ezért történt, hogy
fölragyogjon az Úr hatalma, és a babonától eljussanak az élő Istenig.
Pál imádkozott Publiusz apjánál, az imára tette a hangsúlyt, mintegy
jelezve, nem Ő gyógyít, hanem az Úr. Imádságban Hozzá kiáltunk, segítségét
kérjük, és Ő válaszol, munkálkodik. Kiálts ma is az Úrhoz. Nincs olyan probléma, amit ne vihetnénk
Hozzá. Az imádság a hívők legfontosabb feladata.
Imádkozz minden reggel
Imádkozz minden reggel, imádkozz délben is,
imádkozz minden este, imádkozz szüntelen.
Adj hálát minden reggel, adj hálát délben is,
adj hálát minden este, adj hálát szüntelen.
Kérjed őt minden reggel, kérjed őt délben is
Kérjed őt minden este, kérjed őt szüntelen.
Dícsérd őt minden reggel, dícsérd őt délben is,
dícsérd őt minden este, dícsérd őt szüntelen.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése