E
|
lihú
belelendül, árad belőle az eddig visszatartott szó (Jób 33,1-33). Nem emeli magát Jób fölé, teremtménynek látja
önmagát is. Azzal is tisztában van, hogy Isten is úgy tekinti mindkettőjüket, mint teremtményeket. Mindkettőjük élete Isten
ajándéka. Ezt jó, ha látjuk, ajándék az életem. Nem véletlen lettem, hanem az Úr
akaratából származom, Ő formált az anyaméhben. Nincs ebben a fiatalemberben
gőg, ki meri mondani, ő sem több, mint szenvedő barátja. Sokat jelent ez a
hozzáállás a lelkigondozásban. Érezze a másik, hogy én is ugyanolyan kegyelemre
szoruló bűnös ember vagyok. A
különbséget mindig a kegyelem jelenti, a drága kegyelem, amely átalakít. De ha
kegyelem, akkor az már nem az én érdemem, hanem Istent dicsőíti.
Sok jó, általánosságban igaz dolgot fogalmaz meg Elihú. Nem ezzel van a
baj, hanem azzal, hogy nem lát Jób szenvedése mögé, nem ismeri fel, hogy ez a
szenvedés az Úrtól való próba, és nem a bűneiért való büntetés. Fontos ezt
meglátni, a betegség, az élet nehéz időszaka próba is lehet, ami által az Úr
hitünket vizsgálja meg. Az Úr Jézust is
megpróbálta a pusztában az Atya, és meglátta, hogy felkészült, alkalmas a megváltói
feladatra, tud nemet mondai a kísértőnek, és mindig Isten van Nála az első
helyen. Az is lényeges, hogy mindig Istenre támaszkodik, nem akar maga segíteni
Önmagán. Bizony, ez nagy kísértés, magunk
akarunk magunkon segíteni, és nem várunk Urunkra. Ki van az első helyen? Ki vagy mi
a legfontosabb a számomra? Mindig az Úrtól várom a segítséget?
Isten ma is sokféleképpen szól. Őt nem lehet skatulyába zárni, sablonok
közé szorítani. Úr Ő mindenek felett. Elsősorban igéjén keresztül keres és szól hozzánk. Miért? Mert Ő élő
személy, kommunikál az emberrel. Számunkra is a beszéd a legfőbb kommunikációs
eszköz, így Isten is ezt használja. Szavak által mutatkozik be, mondja el, mit
tett értünk és mi a terve velünk.
Mi is tapasztaljuk, amit Elihú is, sokan nem törődnek az Úr szavával.
Igyekeznek régi mesének beállítani a Bibliát, csak ne kelljen komolyan venni.
Pedig a Biblia nélkül egész más lenne a világ. Ma már tapasztalhatjuk, milyen is
az, amikor a bibliai értékek, Isten törvényei kiszorulnak az életből. Egyre
nagyobb területet áraszt el az erkölcsi szenny, egyre több erőszak és pusztító
cselekmény megy végbe. Kifosztjuk a földet, elpusztítjuk a természetet. Az
igére figyelő ember azonban gyógyítólag nyilvánul meg. De Isten azokat is keresi,
akik nem hallják vagy nem akarják meghallani szavát. Ő nem mond le senkiről,
mindent megtesz, hogy rádöbbenjünk: Ő él, és szükségünk van Rá. Az élet
eseményein, a történelmen keresztül, az öregedés, a nyugdíjaskor által is
megszólíthat. Az a lényeg, hogy vegyem komolyan az üzenetet, mert Ő rám vár. Azt
akarja, hogy megismerjem annak, aki, és ezt legjobban Jézus megismerése által
érhetem el.
Sőt, gyakran az egészségünk megváltozása, a betegségek által is keres.
Felhasználja az Úr arra a betegágyat, hogy elgondolkozzunk az élet értelmén,
azon, mi következik a halál után. Sokan betegségük miatt fordultak Jézushoz.
Azért keresték Őt, mert gyógyulni akartak. És aki eljött Hozzá, a testi
gyógyulás mellett a lelkit is megtapasztalta. Sok meggyógyult jutott arra a
felismerésre, hogy több, mint orvos a vele szemben álló. Sokan kimondták, Ő az Isten
Fia, a Megváltó, akit úgy vártak. Ez a
legcsodálatosabb, amikor felragyog előttünk Jézus Lénye, amikor rádöbbenek, Ő
az én Istenem.
Mi már ismerjük a Megváltót, Aki kivált a sírból. Ez nem azt jelenti,
hogy biztosan nem fogunk meghalni, bár az is bekövetkezik majd azokkal, akik
elragadtatnak. Tehát még a halál sem biztos. Biztos azonban Jézus győzelme a
halál fölött. Feltámadása által vált ki a halálból és a kárhozatból. Kifizette
az árat értünk, és ez nem arany, ezüst vagy földi hatalom, hanem saját élete.
Értem és érted Önmagát adta az Úr. Ki
van fizetve értünk az ár. Nem nekünk kell próbálkozni, hanem hálás szívvel
elfogadhatom az új, szabad és örök életet. Most már hálából Neki élek. Az Úr
tanítványai által akar megjelenni ebben a világban, mi lehetünk a keze és a
lába. Ő ma is ki tud ragadni a bűn hatalmából, a legkegyetlenebb rabbilincset
is leoldja, mert Neki van hatalma rá. Mindenféle szenvedélynél, drognál
hatalmasabb, Ő ki tud belőle hozni, csak kérd a segítségét. Mondd el, te
tehetetlen vagy, de hiszed, hogy Ő képes Rá. Igen, Ő Szabadító, sokan
megtapasztalták ezt már, így te se add fel, hanem hívd segítségül
nyomorúságodban.
Talán szemére vetették az apostolnak, hogy nem vezette őket elég mélyre a
keresztyén hitben (1Kor 3,1-5). Nem tárta fel előttük teljesen Isten titkait. Elmondja, hogy valóban nem, de azért, mert még
hitben kiskorúak voltak. Aki hitre jut, olyan, mint az újszülött csecsemő. Tejjel kell táplálni, vagyis a hit alapjaival
kell megismertetni. Az egyhetes csecsemő sem kaphat még pörköltet galuskával,
hanem csak anyatejet. Nem tudná még feldolgozni, és bele is halhatna.
Így van ez a hitben is, nem lehet átugrani a kiskorúság állapotát, az
azonban már jogos kérdés, hogy fejlődöm-e. Van-e növekedés az életemben, vagy évek
és évtizedek múltán is csecsemő vagyok? Ha nem váltam felnőtté, akkor
megbetegedett a hitem. Ha egy húsz éves ember még mindig gyermekágyban fekszik,
és mások gondoskodására szorul, akkor tudjuk, hogy ő beteg. Az Úr azonban azt akarja, hogy egészséges
hívő életünk legyen. Előbb meg kell születni hit által, majd elindulunk a
növekedés útján. Az növekszik, aki minél jobban megismeri Istent, és cselekszi,
amit mond neki. A cselekvő tanítvány növekszik. Aki nem cselekszi az Úr
akaratát, az megreked a kiskorúságban. Az mindig arra vár, hogy mások gondoskodjanak
róla. Mindig csak saját maga a fontos. A felnőtt keresztyén gondoskodik
másokról, szolgál, mindent megtesz azért, hogy másokat Jézushoz vezessen. A
kérdés most az, hogy lelkileg kiskorú, tejjel táplálkozó ember vagyok, vagy már
felnőttem, és szolgálom az Urat?
A korinthusiak a levél írásakor is még mindig kiskorúak voltak. Miből
állapítja meg ezt az apostol? Az életükből. Az életünk mutatja meg, hol
tartunk. Aki megszületett, az éhes, az
táplálkozni akar. Ez az egyik jel, ha én valóban újjászülettem, és Isten
gyermeke vagyok, vágyakozom az igére, a az Úrral való közösségre. Ha valaki nem
vágyakozik Isten szavára, nem vonzza a Biblia, nehezen nevezhető újjászületett
embernek. A másik jelzés az imádkozás. A
gyermek a születése után azonnal lélegezni kezd. A lélek lélegzetvétele az ima.
Jelen van az életemben a rendszeres bibliaolvasás és a szüntelen imádkozás? A korinthusiak kiskorúsága a viszálykodásban mutatkozott meg. Nem Krisztushoz,
hanem különféle emberekhez kötötték hitüket. Nem ismerték fel, hogy akik az igére tanítják őket, mind szolgák,
egyedül az Úr számít. Jó az ige tükrébe nézni, megvizsgálni szívünket, mert ha
van bennünk irigység, harag, gyűlölet, bizony még testiek vagyunk, ez nem Isten
Lelke szerinti magatartás, hanem a régi természetünkből fakad. Azonban a régi
természet fölött is Úr Jézus.
OLVASD EGYRE SZENT BIBLIÁD
Olvasd egyre Szent Bibliád, Szent Bibliád, Szent Bibliád!
Minden nap mondj buzgó imát, nőni így fogsz hát.
Nőni így fogsz hát, nőni így fogsz hát!
Olvass Igét, mondj hő imát, nőni így fogsz hát!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése