Élet Krisztusban

E

lfoglalták Babilont! – írja Jeremiás, és ez nagyon elképzelhetetlenül és hihetetlenül hangzott (Jer 50,1-28). Babilont egy másik ország népe legyőzi és elfoglalja, lehetetlen, gondolták akkor sokan. És a próféta tudja, ez így fog történni, mert lejár az ideje. Isten számon kéri őt is. Nincs olyan birodalom, rendszer, ami ne érne véget. Vereségük, istenük bukása is lesz, az Úr népe is meg fogja látni: a nagy és legyőzhetetlennek hitt birodalom istene csak bálvány. Nincs hatalma. Isten nélkül is lehet naggyá egy ember, egy nép, elérhet sok mindent ebben a világban. Ne engedjük a külsőségektől megtéveszteni magunkat. Az átmeneti, látványos siker, a gazdag élet nem jelent boldog életet is. Másrészt mindez nem tartós. A földi kincsek elmúlnak. Isten kínál maradandó kincset és értéket Jézus Krisztus által.

A Babilon bukásáról szóló prófécia elsősorban vigasztaló üzenet a fogságban élők számára. Mert Babilon bukása az ő szabadulásukat és hazatérésüket is jelenti. Isten nem hagyja övéit látás nélkül, üzeni, ne féljenek, mert nem lesz mindig így. Nincs bebetonozva ennek a birodalomnak a hatalma, el fog bukni, és megérkezik a szabadulás. Lesz hazatérés, azonban ezt ki kell várni. A szabadulás Isten munkája. Ma élő népének is üzen az Úr, ne a hatalmakra tekintsünk, hanem egyedül Rá. A politikai hatalmak, országok, népek és vezetők nincsenek helyükre betonozva, el fog múlni egyik is, másik is. Egyedül az Úr országa stabil. Csakis Istenbe vessük bizodalmunkat. Ez a prófécia rámutat: mindig várjunk türelmesen az Úrra. Szava beteljesedik. Amit megígért, azt teljesíti. Ezért jött el az Úr Jézus, Isten megígérte, hogy elküldi azt, Aki a kígyó fejére tapos, és ez az ígéret megvalósult. Jézus széttaposta a mérges kígyó fejét. A mérget is hatástalanítja. Neki van ellenszere a bűn nevű halálos méregre.

Megjönnek majd Izráel fiai, sírva mennek, és keresik Istenüket, az Urat. A sírás a bűnbánatot és az örömet fejezi ki. A bűnbánat, a megtérés könnyei ezek. Amikor rádöbbennek Isten szabadító hatalmára, bűnbánat fakad a szívükben, megvallják bűneiket, mert felismerik, hogy a fogság bűneik, engedetlenségük következménye. Amikor Isten cselekszik, mindig megjelenik a bűnbánat. Az Úrral való találkozáskor látom meg, ki is vagyok igazán. Péter is az Úr Jézus Lényébe tekintve ismerte fel, hogy Ő bűnös ember. Elhangzik a kegyelem üzenete: megbocsátok. Ezt élte át Péter is, bűnösnek látja ugyan magát, de az Úr megbocsát, eltörli bűnét, és új életre hívja el.

Most már keresik Istenüket, az Urat, Sion felől kérdezősködnek. És ez ébredés. Amikor elkezdjük keresni Istent, az ébredés, az már jelzi, hogy szomjúság van a szívben, elindulunk Felé, mert szükségünk van Rá. A Sion felőli kérdezősködés jelzi: komolyan gondolják Isten keresését. Sion az istentisztelet helye, itt hallják Isten szavát, mutatnak be áldozatot, és élik át a bűnbocsánatot. A felébredt ember Isten felé igyekszik, keresi az Urat, a gyülekezet közösségét, vágyakozik az igére. Az ige tanulmányozása közben egyre jobban megismerjük az Urat, és egyre inkább betölti szívünket az Iránta való szeretet. Az ige megismerése formálja az életünket, feltárja Isten akaratát. És a Szentlélek engedelmessé tesz.

Az Úr nagy dolgokat jelent ki az Őt hallgatóknak, aki hisz az Őt elküldő Atyában, annak örök élete van. (Jn 5,24-30) Az nem megy ítéletre, hanem átmegy a halálból az életre. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Jézus megy helyettünk az ítéletre. Ami nekem jár, azt Ő vállalta magára. A Jézusban való élő hit ad életet. Általa juthatunk üdvösségre.

Aki hallja az én igémet, és hisz - így kapcsolódnak a dolgok. Hallgatom az igét, és az ige hallása hitet munkál bennem, erősíti azt. Egyre jobban megismerem az Urat, feltárul előttem az Ő országa és igazsága. Hit nélkül nem juthatunk Isten országába.

Jézus szava az élő ige, olyan ereje van, hogy aki halott volt is, de meghallja, életre kel. Jézus szava támaszt fel a lelki halálból életre. E nélkül a szó nélkül, Jézus nélkül halálban vagyok. Ő tart majd ítéletet is, olyan jó, hogy most még a kegyelem időszaka van. Még kérhetjük bocsánatát, mert áll a kereszt. A kereszten az Úr maga rendezte el bűneinket, magára vállalta a büntetést. Ha ezt meglátom, és bűnbánattal borulok Elé, akkor kegyelemben részesülök. Életet nyerek, új, gazdag és örök életet. Mindezt kegyelemből. Nem kell fizetnem érte, ingyen kaphatom meg. Bárcsak mindenki felismerné ezt, Isten országában ingyen kaphatjuk a bűnbocsánatot. Nincs teljesítményhez kötve, mert mi nem tudnánk megfizetni. Nem kell erőlködni, csak bűnbánó és hálás szívvel elfogadni.

Jézus ítélete igazságos, mert nem a maga akaratát keresi, hanem az Atyáét. Fontos ez, mert Isten gyermekére is ennek kell jellemzőnek lenni, nem a magam akaratát keresem, hanem mindig az Úrét. Mindig ez a kérdésem, mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem. Már nem az indulataim határozzák meg cselekedeteimet, hanem Isten akarata. A gyülekezet is Isten akaratát képviseli ebben a világban. Azért vagyunk, hogy imádkozzunk azért, hogy jöjjön el az Ő országa, és hogy általunk is jusson érvényre akarata.

Ébredj, bizonyságtévő Lélek!

1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, :/: Kik bátran szólnak harcra

készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen messze szerteszét, Az Úr-

hoz gyűjtve népek seregét!

2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél :/: Ó, bár sok szolga,

sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka

sok, a munkás oly kevés!

3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, :/: Hogy veszni a pogányt

se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve

szent neved dicséretét!

Isten áldásával.

Összhang

A

 prófécia által Isten figyelmezteti és felkészíti az Izráel körüli népeket mindarra, ami következik (Jer 49,23-39). Jön a babiloni hadsereg és senki nem képes megállítani. A térség minden országát meghódoltatják. Nem az ellenállás, a harc a megoldás. Nincs értelme hősködni, összefogni, mert az sem segít. Ami összefogásnak tűnik, nem más, mint emberi életekkel való felelőtlen játszadozás. Az egyszerű katona, a polgári lakosság, közte az idős, a gyermek, a beteg, mind az Úr ajándékai. Az élet Istentől való ajándék, amit mindenki arra kapott, hogy megismerje az Ajándékozót. Ez nemcsak a személyes életünkre vonatkozik, hanem arra is, hogy másokat is segítsünk ebben. Irányítsuk az emberek figyelmét Isten felé.

A babiloni birodalom felemelkedése, hódításai Isten ítéletét foglalják magukban. Nem azért engedi az Úr ezt a birodalmat felnövekedni, mert Ő pusztítani akar, hanem a birodalom hatalmát felhasználja arra, hogy engedetlen népének megmutassa mi a hitetlenség, a bálványimádás következménye.  Büntetés is ez számukra. Azonban az Úr mindezen keresztül minden népet keres, rámutat, ne emberekben, az emberi összefogás erejében bízzanak, hanem forduljanak Hozzá. Az ilyen történelmi helyzetek mindig Isten felé terelnek. Az ilyen nehéz időszakokban történt már ébredés, amikor az emberek Isten felé fordultak, őszinte bűnbánattal keresték Őt. A háború, a katasztrófa, egy tragikus esemény is lehet az Úr kezében eszköz, életünk megfordulása érdekében.

Ezeknek a népeknek is meg kell tanulni, ne emberekben bízzanak, hanem az élő Úrban, Izráel Istenében. Egy ilyen hódító hadjárat feltárja mi is van az ember szívében. Segít, hogy kiábránduljunk magunkból, és felismerjük, csak Isten jó egyedül. Meg kell ma is látnunk, az embert egyedül csak az Úr tudja újjá tenni. A magunk erőfeszítései által nem jutunk el igazi, belső változásra.  Az ige elmondja, újjá kell születnünk, új szívre van szükségünk, mert a természetes szívünk bűnnel fertőzött, gonosz. Ezt a fertőzést mi nem tudjuk kiiktatni, sem terjedését megakadályozni. Egyetlen megoldás az Úr Jézus Krisztusba vetett élő hit. Őáltala lehetünk új természet részesei. Ezt azonban kérni kell. És az kéri, aki látja, hogy beteg a szíve az élete.

Ismét olvassuk, jóra fordítom sorsát. Isten nem mond le senkiről, Ő meg akarja, és meg is tudja fordítani életünket. Ezt nevezi a Biblia megtérésnek. Elküldte a Fiút, hogy általa megkeressen, magához hívjon, és erre a hívásra válaszolhatok. Még pedig, úgy, hogy hátat fordítok eddigi életemnek és elindulok követni Őt. A megtérés, megfordulok, és Jézussal megyek tovább. Ebben a megfordulásban az egész ember benne van, a gondolkodás és az életvezetés is. Az első lépés a bűnbánat, megvallom őszintén bűneimet, kimondom, kegyelemre szorulok, és most már Isten akarata szerint élek.

Érdekes ez a meggyógyult ember, mintha nem örülne a gyógyulásnak, az új életnek (Jn 5,19-23). Oly sok év után, végre minőségi életet élhet.  Maga dönthet arról, mit és mikor tesz, már nincs mások segítségére utálva. Milyen hálásnak kellene lenni. Ott akarjuk Jézus nyomában látni. De ő nem a gyógyítójával ment. Mindjárt számon kérték miért veszi fel az ágyát szombaton, és ez őt  megviselte. Ha támadás jár az új élettel, ha továbbra sem lesz nyugalmam, akkor minek is gyógyultam meg. Nincs ehhez kedvem. Jobb volt betegnek lenni, akkor legalább sajnáltak, alapellátásban részesültem, most ez mind megszűnt. Most már felelős vagyok, és mintha ezt nem akarná. Ha az új élettel ez jár inkább nem is kell Jézus.

Ez az ember elmegy és jelent Jézusról, ezzel rosszat tesz, akadályozza a munkáját.  Neki nem a zsidókhoz kellett volna menni, hanem az Úrral maradni és követni Őt. Követni azt, Akitől a gyógyulást, az életet kapta. Ne csak addig kelljen Jézus, amíg meggyógyít, amíg segít, meg adja, amit kérünk, hanem utána is. A legnagyobb ajándék Ő, mert minden egyéb elmúlik, de Ő és kegyelme örökre megmarad.

A támadók előtt bizonyságot tesz az Úr. Ő soha nem menekül, nem félti az életét, hanem minden pillanatot megragad. Hogy elmondja bemutassa az Atyát, és megismertessen az Ő tervével. Egyben bizonyságot tesz arról is, hogy Ő az Atyától jött, Ő küldte, és Ő mindent úgy tesz, ahogyan az Atyától látja. Jézus teljes összhangban van Istennel, és amikor figyeljük Őt, megláthatjuk az Isten szerinti életet. Egyben bemutatja azt is, mit jelent Isten gyermekének lenni. Milyen életet vár az Atya? Hát ilyet, ilyen Ráfigyelőt, azt, hogy mindig Tőle akarjunk tanulni. Figyeljük, mit és hogyan cselekszik az Atya. Azért kaptuk az igét, hogy tanulmányozzuk Isten akaratát. A Szentlélek pedig megmutatja, mikor és mit kell tenni, mi az ami dicsőíti az Atyát.

Jézus rámutat, még ennél a gyógyítási esetnél, vagy a kánai csodánál is fog nagyobb dolgokat tenni, és ez a halál fölötti győzelem. Ő mindennél erősebb, az ember minden ellensége a bűn és a halál fölött  is győzelmet arat.  Az ember engedetlensége által behozta mindezeket a pusztító erőket a világba, Jézus azonban legyőzi őket.  Meghódoltatja halál fejedelmét is, és ha Ő szól, a halál is kiengedi markából, akit benne tartott. Hatalmas, dicsőséges, győztes Urunk van. Aki ilyen dolgokat cselekszik, az nem áll megoldhatatlan feladat előtt, amikor a mi életünk dolgait kell rendbe raknia.

A Jézus által elvégzett cselekedetek bizonyságtételek, ezeknek meg kell nyitnia a szemeket, annak meglátására, hogy Jézus az Isten Fia. Aki Őr figyeli, megláthatja, hogy Benne és Általa Isten kegyelme érkezett el a világba. Általa van üdvösség, örök élet. És csakis Jézus által juthatunk el Istenhez is. Aki nem tiszteli Őt, vagyis nem hódolt meg Előtte, és nem dicséri Istenként, az magát Istent sem tudja imádni. Miért? Mert Isten Jézusban mutatkozik be, Őbenne ismerhető meg igazán.

VÉGIG MEGÁLLD A NAGY TUSÁT!

1.  

Végig megálld a nagy tusát!

Erőt Urad, a Krisztus ád.

Nyerd el, mit félretett neked,

A koronát, az életet!

2.  

A célra fuss, hogy mennybe juss,

Ott vár reád az égi juss!

Az út oda bizton vezérl,

Krisztus az út, Krisztus a cél.

3.  

Ne csüggedj el, Ő felemel,

Új erőt ád, csak bíznod kell!

Ha gondodat mind ráveted,

Segít vinni a terhedet.

4.  

Bízzál, ne félj, a Krisztus él!

Ő hűn szeret és megsegél.

Csak higgy, és Ő lesz Mestered,

Urad, s mindenben mindened!

Isten áldásával.

Többé ne

T

ovábbra is a szomszédos népekről szól az ige (Jer 49,1-22). Ammón és Edóm gyakran jelentettek akadályt Izráel népe életében. Amikor pedig a nagy birodalmak Isten népét elfoglalták, káröröm volt bennük, és biztonságban érezték magukat. Kis nép voltak ők, jó természeti körülmények között. Ammón elbizakodott, mert termékeny völgy vette körül, természeti kincsekkel rendelkezett. Úgy gondolta, minket nem érint a világpolitika. Kavaroghatnak a népek, nekünk vannak tartalékaink, kihúzzuk a vihar elmúlásáig. Közben gúnyolódtak Izráelen, hol van az élő Istenetek? Nem segít rajtatok. Minket pogányoknak neveztek, és mégis elkerül ez a csapás. Ők nem tudták, hogy nem Isten tehetetlensége miatt szenved Izráel, hanem épp az Úr ítélete miatt. Engedetlenek, hűtlenek voltak, és mindaz, ami történt, ennek a következménye, de Isten megkönyörül majd rajtuk, hazahozza őket, és nem hull az Ammóniak ölébe Izráel országa.

Az ember szíve gonosz, gyakran mások bukását, szenvedését használja fel saját fölemelkedése, gazdagodása kiépítésére. Isten a gonoszt figyelmezteti, mint ahogy most is szól a próféta által. Azért szól az ige, hogy változtassanak. Szálljanak le magabiztosságuk magaslatairól, tartsanak bűnbánatot, és ismerjék fel, hogy magukban ők sem tudnak megmaradni. Isten kegyelme óvhatja meg őket is. Ha nem alázkodnak meg Isten előtt, ők is harci riadót fognak hallani. Azonban nekik is szól az ígéret: végül jóra fordítom Ammón fiainak sorsát. Isten nem akarja őket sem elpusztítani, Ő nem pusztít, hanem inkább megvédeni akar, ahhoz azonban le kell borulnunk Előtte, és Rá kell bízni magunkat. Isten oltalmazza meg az embert önmagától, mert mi vagyunk a legveszélyesebbek az életünkre nézve. Az ember pusztítást végez maga körül. Ezt látjuk, bármerre megyünk. Pusztítunk életmódunkkal, aztán fegyverekkel is. Isten ettől akar megmenteni, önmagunk elpusztításától. Ez a védelem Krisztusban lehet a miénk. És Ő nem csupán a földi életre ment meg, hanem az örök életre is.

Edóm Ézsaú leszármazottja, tehát Jákób testvérének az utódai. Testvérnép, rokonság Izráellel, azonban nem a testvéri szeretet, hanem a gyűlölet van a szívükben. A bűn még a testvérek közé is éket ver. Jákób és Ézsaú története jól szemléltei ezt. Ők sem látják meg, hogy Júda népében Isten került hozzájuk közel. Ha letennék a gyűlölet szemüvegét, felismernék, hogy Izráel által részesülhetnek abban az áldásban, amiről Ézsaú lemondott. Ők is megismerhetnék Istent, mint élő Urat, és ha Őt szolgálják, békesség, szeretet, megbocsátás és öröm tölti be szívüket.

Edóm népe nehezen megközelíthető, sziklás területen élt. Magasan fészkelt, mint a sas. Magasra kerültem, ide senki nem ér fel, itt biztonságban vagyok. Önmagára, tehetségére, erejére épített. A mai ember is magaslatokba tör, magasra helyezi fészkét, űrállomást hozott létre, bolygókra küld eszközöket, és lakhatóvá akarja tenni őket. És ezek az eredmények büszkévé, gőgössé teszik a mai embert. Nincs szükségünk senkire, mindent megoldunk mi. Hatalmas, egyre fejlődő technikánk és tudásunk által mindent elérünk. Ma mindenre magát tartja megoldásnak az ember.

Isten ezt a gondolkodást megítéli - onnan is ledöntelek. És ez nem rossz szándék vagy rosszakarat, hanem elősegíti ezzel azt a felismerést, hogy az embernek az élő Istenre van szüksége. Nélküle nem teljes az életünk. Ő alkotott minket, mégpedig szeretetkapcsolatra. És Ő mindent megadott, és ma is megad az élethez. Ha Őt megismerjük, és kapcsolatban vagyunk Vele, az mindenre elég. Isten nélkül azonban a legnagyobb tudás, hatalom és vagyon is kevés. Ezek birtokában is lelki koldusok maradunk Isten nélkül.

Hatalmas csodát, olyan dolgot, amit maga sem hitt már, élt át ez az ember (Jn 5,10-18). Harmincnyolc év után egészséges. Nemcsak enyhültek a fájdalmai, vagy néhány lépés megtételére képes lett, hanem maga jár, és képes az ágyát vinni. Ez óriási dolog, ezt mindenki meglátja, ennek híre megy. Ez az eset beszél arról, hogy eljött Valaki, Aki számára nincs lehetetlen. Tele van örömmel, mert az Úr szabadítását megtapasztalni öröm. Vele találkozni és új életre jutni, Isten gyermekévé válni kegyelemből, kibeszélhetetlen csoda.

Azonban az új élet próbával kerül szembe. Meglátják, hogy harmincnyolc év után maga jár, mi történt? Hogyan gyógyult meg? És erről beszélni kell. Az új életet nem lehet titokban tartani, aki megtért, az nem rejtheti el, kihez tartozik. Az is fontos, hogy az igazi megtérés láthatóvá lesz. Meglátszik, mások által észrevehető, ha az Úr belép az életünkbe.

Van olyan is, mint itt, hogy rossz szándékból kérdezik, mi is történt velünk. Nekik nem az a lényeg, hogy egy ember meggyógyult, ráadásul olyan, akivel ők nem tudtak mit kezdeni. Hányszor a tehetetlen vallásosak belekötnek az újjá lett emberbe. Miért szombaton, miért így? A tehetetlen egyház kritikus egyházzá válik. Ki az, kérdezik, de nem azért, hogy ők is felkeressék. Pedig Jézus őket is keresi. Tette mindenki számára jel. Meglátom-e? Keresem-e Őt, vagy csak kritizálom?

Azonban nem elég meggyógyulni, a Gyógyítót is meg kell ismerni. Gyakran csak a gyógyulást akarjuk, és nem kell maga a Gyógyító. Pedig Jézus nélkül nem ér semmit a betegségtől, gondtól meggyógyított élet. A betegség ismét visszatér, és akit az Úr feltámasztott, újra meg fog halni.  Jézusra van szükségünk, a Vele való kapcsolat, az újjászületés több, mint a testi gyógyulás. Jézussal a betegség is jobb, mint Nélküle a kárhozat. Többé ne a régi, hanem az új úton járj, a keskenyen. Ne vétkezz, hanem kövesd Jézust!

Ha nem ismeri meg, és nem vállalja Jézust, mint gyógyítóját, élete Urát, vissza fog esni. És még rosszabb történik vele, nem jut életre. Mert nem a betegség, hanem a kárhozat a legnagyobb rossz, ami történhet velünk. Jézus pedig azért jött, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen.

NEM LÁTHAT BÁR E FÖLDI SZEM

1.  

Nem láthat bár e földi szem,

Jézus, Tiéd vagyok.

Bár arcod rejtve van nekem,

Mégis felém ragyog.

2.  

Fülem nem hallja hangodat,

Mégis beszélsz velem,

S boldogságot csupán az ad,

Ha szódat figyelem.

3.  

Képed betölti lelkemet,

Utam bármerre visz,

És mindenütt kezed vezet,

Ha azt nem látom is.

4.  

Kimondani mi vagy nekem,

Ó, nincsen arra szó,

Most hitből áll csak életem,

S mégis mindez való.

5.  

De majd a fátyol szétszakad,

Mely most még rejteget.

Színről színre látlak magad,

S fényedben élhetek.

Isten áldásával.

Az Úr csodásan működik

M

oáb Izráel szomszédja, ellensége volt (Jer 48,1-47). Már a pusztai vándorlás során akadályozta őket Moáb, sőt, Bálák király meg akarta átkoztatni a népet bálámmal. Azonban Isten ezt nem engedte meg, mert Izráel az Ő népe, a szeme fénye. Az Úr megítéli engedetlen népét, de ez nem jogsisítja fel más népek lakóit, hogy gyalázzák, keserítsék az övéit. Moáb örvendezett, amikor Babilónia elfoglalta Júdát, bevette Jeruzsálemet. Káröröm volt a szívükben, és úgy gondolták, övék lehet majd ez a terület. Nem együttéreztek, nem sajnálták, hanem azt mondták, úgy kellett nekik, megérdemlik. Isten odafigyel a népével szembeni magatartásunkra.  Számon tartja, hogyan viszonyulnak az emberek, a népek az Ő népéhez. Hányan gyalázzák ma is Isten gyermekeit, azonban ez nem megoldás. Inkább keressük az Urat, keressük Jézus Krisztus Atyját, hogy ne a Seregek Urával találkozzunk. Most a kegyelem korszakában élünk, és Atyánk vár mindenkit! Nyitva van az ajtó, igaz, szoros, de alázatos bűnbánattal beléphetünk rajta.

Izráel népének megjelenése lehetőséget adott a környező népeknek is Isten megismerésére. Azért is választotta ki őket, majd vezette be arra a területre, hogy általuk keresse a pogány népeket is. Izráel élete bizonyság volt az egy, igaz, élő Istenről. Ahogyan az egyház is bizonyság a Feltámadott Úr Jézus Krisztusról. Általa keresi és hívogatja az embereket országába az Úr. Azonban Moáb ezt nem látta meg, vagy nem akarta meglátni. Azt olvassuk, gőgös volt, magában, adottságaiban bízott, és a hagyományaiban. Meg kellet volna látni azt a nem mindennapi lehetőséget, hogy Isten megismerteti magát velük. Ők is megismerhetik, ők is Hozzá tartozhatnak. Sátán azonban elvakította szemüket, és nem ismerték fel Isten mindenek felett való hatalmát. Nem látták meg, hogy saját isteneik nem istenek, csak tehetetlen bábok Isten mellett. De ma meglátja-e ezt mindenki? Modern isteneink mellett felismerjük-e az Úr Jézus Krisztust? Rádöbbentünk-e már arra, hogy Jézus nélkül nincs élet?

Moáb alkotásaiban és kincseiben bízott - mi miben bízunk? Sokan ma is az ember alkotásaiba vetik reménységüket. Segít rajtunk a tudomány, a technika, megoldást kínál a pénz. Bár időben meglátnánk a keresztet, és felragyogna előttünk a Krisztus. A gazdag ifjú sem hagyta hátra vagyonát, és nem indult el követni Jézust, mert a pénzben és a hatalomban bízott. Ragyogjon fel az Úr nagysága előttünk, lássuk meg Pál apostollal együtt, hogy nincs az Úr Jézus Krisztus kegyelméhez fogható kincs ezen a világon. Jézus mellett minden kár és szemét. Ragyoghat valami, és csilloghat, de belül, a csomagolás mögött, csak szemét van. Az igazi, megmaradó kincs és érték Krisztusban található.

A gőgös Moábnak is hirdettetik a kegyelem. Van egy majd,  de ez nem úgy szól, ahogyan mi szoktuk mondani: majd én megmutatom. De majd jóra fordítom Móáb sorsát – így szól az Úr. Ez a mi reménységünk, majd jóra fordítja. Talán ma még minden rossz színben tűnik fel, és nem látunk kiutat, de ha Őt segítségül hívjuk, jóra fordulhat az életünk. Ő fordítja jóra, akkor is, ha mi már lemondtunk, mert a Úr számára nincs lehetetlen. És mindez hit által lehet  a miénk.

A királyi tisztviselő fiának a meggyógyításában is pontosan azt látjuk, hogy amikor az ember lehetőségei véget érnek, az Úr Jézuséi folytatódnak (Jn 4,46-54). Az Ő tudománya nem áll meg ott, ahol a miénk, hanem továbbmegy, mert Ő nemcsak meggyógyítja a haldoklót, hanem a halottat is vissza tudja hozni. Az Úr Jézus Krisztus élet és halál Fejedelme. Ez az ember hit által felismerte, hogy Jézus tud segíteni. Amikor az orvosok kimondták, nincs remény, nincs segítség, kigyullad a fény szívében: Jézus. Ez a név ad reménységet, ez indítja útnak, amikor meghallja, hogy Kánába érkezett. Igen, Jézus neve a legnagyobb sötétségben is fényforrás. Ne keseredj el, ne add fel, amikor minden azt sugallja, nincs már megoldás. De van! Ez a megoldás a Jézusban való hit. Azonban ez nem azt jelenti, hogy minden betegségből meggyógyulunk, vagy minden sikerülni fog, hanem azt, hogy örök életre ment meg az Úr. És amíg Isten országáért munkálkodunk, Róla teszünk bizonyságot, győzni fogunk a bűn és a gonosz felett.

A kánaiaknak rossz volt a sorrendje. Ők előbb látni akartak, csodát, jelet, és majd aztán hisznek. Pedig már történt csoda, az első jel ezen a településen ment végbe, mégsem hisznek. Nem a csoda ad hitet, hanem a hit nyomán élhetjük át Jézus csodáit. A csoda Ő maga, és az Ő tettei. Ő ad új szívet és életet. Ez az apa hitben jött az Úrhoz, igaz, ennek a hitnek még növekednie kell, de élő és valóságos, mert kitartóan hiszi, hogy Jézus meg tudja gyógyítani a fiát. Hiszek én ilyen kitartóan? Nem sértődik meg, hanem tovább hívja Őt. És amikor Jézus nem indul el vele, akkor sem csalódik, hanem hisz a szónak. Ez a hit, hinni Jézus szavának. Mielőtt bármit látnék, bármi történne, hiszem, hogy amit Jézus mond, az úgy is van. Amikor elindul, bizonyságát adja, hogy hisz az Úr szavának. Elindul hitben, és majd megtapasztalja az eredményt. Ez Isten országának sorrendje. Hiszek és engedelmeskedek, és majd azután látom meg az Úr hatalmát. Az Úr Jézus az engedelmes hit csatornáján keresztül végzi el munkáját.

A következő történetben, a mai igében már Jeruzsálemben láthatjuk Urunkat, viszi az élő vizet. Oda viszi, ahol szomjaznak az életek, ahol isteni beavatkozásra várnak. Mert Ő azért jött a világba, hogy idehozza Isten bűn feletti erejét. Az engedetlenség következtében betódult a bűn a világba, és ezt követte a betegség, a pusztulás, de Jézus a helyreállítást hozza. Szembeszáll a bűnnel, a gonosszal, és a kereszten legyőzi. Bizonyságot tesz Isten bűnös iránti szeretetéről, és aki látja Őt, az segítségül hívhatja. Aki Jézussal találkozik, az élet Fejedelmével fut össze.

Az Úr nem kerüli el a nyomor tanyáját sem.  Az élet oda megy, ahol már letettek róla, ahol emberileg nincs remény. Bár azért vannak ott, mert valami halvány kis reménysugár pislákol bennük, hátha megmozdul a víz, és hátha én jutok be elsőnek, és elhagyhatom e nyomortanyát. Mennyire ragaszkodnak még a nagy nyomorúságban élők is a maguk elképzeléseihez, megoldásaihoz. Ez az ember, de ugyanúgy a többi ott lévő sem látja, ki érkezett meg. A bűn és a nyomor eltakarja előlünk az Urat. Nem kiált Hozzá senki, nem veszik észre, hogy eljött a Szabadító, nem kell a víz mozdulására várni, mert az hamis remény. Az igazi megoldás itt van, Isten betette lábát erre a telepre, itt a segítség, a gyógyulás, a jövő. Meglátjuk-e mi ezt? Vagy esetleg mi is tovább várunk hamis remények megvalósulására? Kiálts most! Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!

Ez az ember már nem akar gyógyulni, a bűn és az eddigi csalódások megemésztették az akaratát is. Azonban Jézus helyre tudja ezt is állítani. Amikor arról panaszkodsz, nem szeret senki, nincs, aki segítsen, nem vagyok fontos senkinek, lásd meg, itt van az Úr Jézus. Ő a te embered! Ne várj másra, mondd: akarok szabadulni, gyógyulni, üdvözülni, Jézus, segíts!

És az Úr könyörül rajta, ennyit mond: „Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!” Csak ennyit szól, de ebben erő van, ez a szó meggyógyítja az akaratot, és ez az ember engedelmeskedik. Nem mondja, nem tudok felállni, nem tehet mást, mint engedelmeskedik. Engedjünk az Úr szavának, tedd, amit mond, és mozdulni fognak a tagjaid, eltűnik bénaságod, sikerül mindaz, amire eddig képtelen voltál. Hit és engedelmesség által árad be életünkbe az Úr Jézus hatalma. Nem ez az ember gyógyította meg magát, hanem az Úr Jézus. Az engedelmessége az ágy felvételére is vonatkozik. Az egész parancssort megteszi. Így teljes a gyógyulás, most már én viszem az ágyat, most már nem teher, hanem teherhordó vagyok. Már nem engem cipelnek, hanem én viszem a terhet.

Az Úr csodásan működik

1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt.

2. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág. Bimbója bár igénytelen, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn kutatja őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát.

3. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul: Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik.

Isten áldásával.

Befogadták Jézust

A

 szomszédos népek sincsenek biztonságban (Jer 47,1-7). Még nem Babilon, hanem Egyiptom fenyegeti a Földközi-tenger partvidékén élőket. Gáza, Tírusz és Szidón a fáraó felvonulási területe lett. Ezek a  kis népek félelemmel telnek meg, esélyük sincs megvédeni magukat a hatalmas országgal szemben. Jeremiás írása nem a szomszédok nyomorúsága feletti örvendezés, hanem segítő, felkészítő írás. Még ők is kereshetik az Urat. Amit Jeremiás ír, az az Úr igéje. Tehát Isten velük is törődik, rájuk is figyel, ad nekik lehetőséget a megtérésre és életre. Isten nekik is küld igét, és Jeremiás ezt tovább is adja. Volt már ilyenre példa. Isten Jónást küldte Ninivébe, de ő nem akart menni. Jeremiás azonban engedelmes, teszi, amit az Úr mond, viszi az igét.

Pedig a filiszteusok mindig ellenségként kezelték a zsidókat, és most ők nem ellenségként tekintenek rájuk. Az emberek segítségért kiáltanak, és Isten meghallja, ezért szól a prófétához. Ő is érzékeny az emberek kiáltására. Nem azt mondja, mi közöm hozzájuk, hanem rámutat: az egyetlen segítség Izráel Istene. Sokat nem tud tenni Jeremiás a filiszteusok megsegítése érdekében, de bizonyságot tehet Istenről. El tudja mondani: Isten meg tud oltalmazni. Ő nagyobb, mint a fáraó. Hívjátok Őt segítségül, kiáltsatok Hozzá. Nincs bosszú a próféta szívében, nem azt mondja, megkapják, amit megérdemelnek, hanem Isten felé irányítja figyelmüket. Ez nekünk is útmutatás. Halljuk meg a segítséget kérőket, és mutassunk fel az Úrra. S nekünk és másoknak is egyedül az Úr Jézus nevének segítségül hívása az igazi megoldás. Vele talpra lehet állni, Ő meg tud őrizni a gonosz minden munkájától.

Nehéz időket lát a próféta, harcot, szenvedést, amely a szomszédos népeket is érinti, és közbenjár értük. Azt kéri, az Úr állítsa meg a kardot. Amikor nem tudunk segíteni, imádkozni tudunk. Közbenjárhatunk környezetünkért. Az Úr Jézus a szívünkre helyezte: még az ellenségeinkért is imádkozzunk. Az imádkozás nagy lehetőséget ad a kezünkbe környezetünk formálására. Amikor az Úr elé visszük a dolgainkat, a politikai erőket is, kérhetjük Istent akarata megvalósítására. Csodálatos lehetőség, az Ő országának az eljöveteléért imádkozni. Ne legyünk közömbösek, hanem imádkozzunk a körülöttünk élő emberekért. Vigyük őket az Úr elé.

A kétnapos evangelizáció után az Úr Jézus folytatja útját Galileába (Jn 4,43-47). Az elhintett mag azonban ottmarad, és tovább végzi a munkát. Jézus nem telepszik le egy helyen, pedig Samáriában most ígéretes munka indult meg. Megy tovább, és engedi, hogy ezek az emberek választ adjanak arra, amit láttak és hallottak. Nem helyezi gyámság alá őket, hanem hagyja, hogy önállóan éljék meg hitüket. Talpra kell állniuk, és növekedniük kell a hitben. Azt is üzeni igénk, hogy nem kell az Úr Jézusnak személyesen jelen lennie ahhoz, hogy tartsák Vele a kapcsolatot, és előrébb lépjenek a hitben. Az Úr önálló, felnőtt tanítványokat akar. Olyanokat, akik felismerik az Ő akaratát, és készek azt megvalósítani.

Az Úr azt akarja, hogy növekedjünk a hitben, és eljussunk önálló cselekvésre. A Vele való élő kapcsolatban növekszünk, fejlődik az igeismeretünk és az Ő akaratának felismeréséhez szükséges készségünk. Az ige olvasása által egyre jobban megismerhetjük Őt. Azért megy tovább, hogy maguk is fáradozzanak a lelki növekedésért. Aki többre vágyakozik, és ismét találkozni akar Vele, az menjen Utána Galileába. És ha valaki felkeresi ott Őt, az is jelzi már, hogy megértette Jézust, és kész vállalni Őt. Ha egy samáriai elmegy Galileába Jézushoz, azt üzeni, megértette: ha Jézus megállt érte Samáriában, akkor az ellenségeskedés le van győzve. Az ő szíve is szabad a gyűlölködéstől. Próba is ez egyben, hitük próbája.

Jézus nem kerüli el Galileát, annak ellenére sem, hogy tudja, a maga hazájában nincs becsülete a prófétának. Senkit nem kerül el, mindenkinek megadja a lehetőséget az Isten szeretetével és kegyelmével való találkozásra. Viszi az evangéliumot, és tudja, hogy az Ő jelenléte, Lénye még a hagyományokat is megtöri. Az bebetonozott emberi igazságokat, amelyekről úgy gondoljuk, változtathatatlanok, az Úr Jézus szava és tettei megváltoztathatják. Jézus az igazi reménység. Nélküle marad a mondás érvényessége, Nélküle minden változatlan, mozdulatlan marad. Azonban az Ő szava Isten igéje, amiben erő van, és még a köves talajon is megtalálja az életlehetőséget. Ezért hirdessük az igét, mondjuk el az Úr nagy tetteit, mutassunk Rá minden helyzetben, bízva az ige erejében. Ami ma változtathatatlannak tűnik, az az evangélium által holnap megváltozhat.

Az előzetes hírek és váradalmak ellenére befogadják Jézust. Eddigi tetteinek, megjelenésének hatása van. Felismerték, hogy erre a Jézusra szükségük van. Azt akarják, hogy ami megjelent köztük, az fejtse ki hatását náluk is. Látják, itt a világosság, és nem akarnak tovább sötétségben maradni. Útmutatás számunkra is a galileaiak magatartása, fogadjuk be mi is Jézust az életünkbe. Legyen ott a szívünkben, hogy az ébredés, megtérési esemény, ami máshol végbemegy, az legyen jelen nálunk is. Kérjük az Urat, cselekedjen a saját életünkben, gyülekezetünkben, országunkban és népünk között is olyan hatalmasan, amint azt teszi más helyeken. Vágyunk-e így az Úrra? Ezek az emberek befogadták Őt, mert szerették volna, ha náluk is megtörténik mindaz, ami Jeruzsálemben. Vágyakoztak a Szentlélek áradására, Jézus munkájára. Ők is igényelték a Szentlélek templomának megtisztítását. Jöjj, Urunk, jöjj, munkálkodj bennünk. Kezdd, Uram, bennem, tölts be Lelkeddel, újíts meg, adj ébredést. Mutasd meg, hogy az igazi életváltozást Te adod. Nem a technika vagy a tudomány teszi jobbá az életet, hanem egyedül Te.

Ne engedjük, hogy csak úgy passzívan, tőlünk távol legyen jelen az Úr. Hívjuk be életünkbe, és fogadjuk be örökre. Adjuk át Neki a hatalmat, szívünk trónját, és engedjük, hogy éljen bennünk, mi pedig Általa.

Jövel, ó áldott Szentlélek

Jövel, ó áldott Szentlélek! Gerjeszd fel híveidet, :/:

És szent munkájukban vélek Közöld kegyelmeidet,

Hogy szívük egyenesen Az Úrra függesztessen.

Isten áldásával.

Csendes nap az Úrral

A

z Úr hirdeti: elesik Egyiptom is, és akkor meglátja Júda népe is, mit ér emberben bízni, és nem Istenben (Jer 46,13-28). A fáraón nem segítenek istenei, képtelenek megvédeni Babilonnal szemben. Ezek a helyzetek mutatják, hogy a népek istenei nem istenek, csak bálványok, ezért hűtlenség, bűn és önmaguk becsapása, amikor ők is ezekben bíznak, ezektől várnak segítséget. Aki megismerte az élő Urat, az merjen bízni Benne, korábbi tettei mutatják hatalmát, és segítenek kitartani.

Bajban, váratlan élethelyzetben kitől várjuk a segítséget? Tudunk az Úrban bízni, és várni, amíg cselekszik, vagy mi is környezetünk módszereihez folyamodunk? Izráel is azt tette, amit mások, a szomszédos nagy birodalomhoz fordult, a fáraó hatalmában bízott. Isten azonban mindig szembesíti övéit döntésükkel, megmutatja, mit is ér az emberek segítsége.

A fáraó csak szájhős, ígérte az oltalmat, hangoztatta, hogy majd ő megállítja a babiloni sereget, azonban elmenekültek. Mert ha nem az Úrban bízik, nem rá figyel egy politikai vezető, ő sem tehet semmit. Egyiptomnak vereséget kellett szenvednie, hogy Isten népe felébredjen. Erre Izráel fiainak szüksége volt.

Isten bemutatkozik, Király Ő, Isten országának és népének királya. Hogyan ismerem én Őt? Király Ő a számomra? Azt jelenti ez, hogy népének nem kell félnie semmilyen veszedelem idején, mert van Királyunk, és ez a Király egyben hadseregparancsnok is, a seregek Ura. Isten tartja kezében a háború menetét, ne féljünk hát semmilyen harc idején, az Úr jó hadseregparancsnok, kiváló hadvezér. Győzelemre segíti Övéit. Vagy úgy alakítja a küzdelmet, hogy felismerjük, jelen van, és minden gyermekei javát szolgálja. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott” (Rm 8,28).

Nemcsak Egyiptom bukásáról szól az ige, hanem reménységet és vigasztalást küld a népnek. Kétszer is elhangzik, mintegy megerősítésként: ne félj! És még hozzáteszi az Úr: azért ne félj, mert veled vagyok, és hazasegítlek. Ne félj, mert én veled vagyok, igen, a fogságban az idegen birodalom földjén is. Nem engedlek el magad, ha fogságra küldtelek is, de megyek veled, ott leszek én is. Ez nagyon csodálatos ígéret, ott leszek én is, mondja az Úr, ne félj, mert nem hagylak magadra. És ez ma is érvényes, Isten népe soha nincs maga, az Úr vele van. És nem kerülhetünk soha olyan helyzetbe, hogy ne lenne ott Ő is. Az Úr Jézus is azt ígéri: Veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz probléma, nem jöhet üldözés, betegség, nem történhet katasztrófa, de akik hittel Rábízzák magukat, azok megtapasztalják Isten jelenlétét. És amikor ez megtörténik, elmúlik a félelem. Ha itt van a király, a nép nem fél.

Mindez azt üzeni, építsünk mindig az Úr szavára, bízzunk az igében, és Őbenne. Ha engedelmesen figyelünk az Úrra, megcselekedjük, amit mond, nem kell félni, mert itt lesz, megkönyörül. A garancia a kereszt, mindig jelzi: szeret az Úr. A kereszt lehetőséget kínál a bűnbánatra, az újrakezdésre. Ha vétkeztünk, van hová feltekinteni. Mert, aki hittel tekint a megfeszített Úrra, az bűnbocsánatot nyer. Aki megvallja bűneit, annak az Úr megbocsát, és örömmel távozhatunk a szabadulás helyéről.

A samáriai asszony bement a városba, oda, ahová eddig nem járt, amit került. Miért? Mert a szíve csordultig van örömmel, és ezt el kell mondani. Elmondja azoknak, akik eddig nem beszéltek vele. Már nem haragszik rájuk, elmúlt a sértődése, és így elindította az utcai evangelizációt. Ő az első utcai evangelizátor.  Hatalmas változás, és milyen csodálatos a kegyelem, egy eddig megvetett nőt választ arra, hogy vigye a jó hírt. Ilyen csodálatos az Úr, így könyörül azokon, akik vágyakoznak Őutána, akiknek a szíve megnyílik a kegyelem előtt. Nem egy nagyszerű prédikátort, sikeres igehirdetőt, teológiai professzort küld Samáriába, nem ezekre bízza az igét, hanem egy tönkrement életű, megvetett asszonyra, akivel senki nem állt szóba. De szóba állt Vele Jézus. Szóba állt vele a kegyelem, és megváltozott, más emberré lett ez az asszony.

Ilyen Urunk van, szóba áll veled is, bárhol jártál is eddig, és rád meri bízni magát és az evangéliumot. Nem fél a kudarctól, vajon mit is mondnak az emberek. És az emberek hittel fogadták az asszony szavát, hittek az Úrban. Hogyan? Akivel eddig szóba sem álltak, most adnak a szavára? Igen! Hogyan lehetséges ez? Látják a változást rajta. Ragyog az arca, mindennél, még a korsónál és a víznél is fontosabb neki Jézus.

Abban a korban is létszükséglet volt a víz, és ha valaki otthagyja a korsót a kúton, és víz nélkül rohan be a városba, annak oka van. Ok nélkül nem tér vissza üresen, és nem áll az emberek elé, holott pont azért ment délben a kúthoz, hogy ne keljen találkoznia senkivel. Az asszony megvallja, hogy Jézus megmondott neki mindent. Abban a néhány szóban benne volt egész élete. Rádöbbent az asszony arra, hogy Jézus ismeri Őt. Pedig tapintatosan nem beszélt mindenről, nem olvasta fejére bűneit, de amit mondott, az elég volt az asszonynak, ebből rájött: Istennel áll szemben. Jöjjetek, lássátok - nem magát, hanem Jézust állította eléjük, Őhozzá hívogatott. Így hívogassunk mi is.

Amikor meglátják Jézust, és találkoznak Vele, kérik, maradjon ott két napig. Két csendes nap Jézussal, és ez nem volt előre betervezve. Mindent félretettek, nem számított a határidőnapló, mert ez az alkalom mindennél fontosabb. Ha itt van Jézus, az mindennél előrébb való. Amit Ő kínál, azt más nem adhatja meg. Az Úrral való élő találkozás, a kegyelem megtapasztalása előrébb való mindennél. Ezek az emberek erre rádöbbentek. Ha Isten eljött hozzájuk, akkor ezt most ki kell használni. Bár mi is meglátnánk, eljött az Úr, és ezt ki kell használni. Samáriában Jézus miatt két napos munkaszünetet vezettek be. Mikor lesz ilyen fontos az örök élet, a bűnbocsánat nekem, nekünk? Jézus ott maradt velük, örömmel tartott alkalmat a számukra. Legyen ez a mai napunk, csendes nap az Úrral. Töltsük Vele, olvassuk igéjét, és engedjük, hogy szava formáljon minket.

Ez a két nap eredményes volt. Sok ember üdvbizonyosságra jutott, most már nem az asszony szava alapján hisznek, hanem maguk is meggyőződtek arról, hogy Jézus a Krisztus. Nem elég mások véleményére alapozni, személyes meggyőződésre van szükség. Győződj meg magad, kicsoda ez a Jézus!

Akik Istent szeretik

Akik Istent szeretik, Szavát hittel követik,

Azoknak mindenkor javukra van minden.

Kiket Isten elhívott, Jézus vérén megváltott,

Életben, halálban Lelküket megőrzi, örökre megőrzi.

Isten áldásával.

Aratás

A

z emberben való bizalom mit sem ér, hányszor látjuk ezt az igében (Jer 46,1-12). Isten gyakran rámutat erre az igazságra, mégis oly gyakran az övéi is emberektől, hatalmaktól, politikai formációktól várják a segítséget. Itt még Egyiptom szilárd hatalomnak, nagy erejű népnek tűnt, erőteljesen bíztak magukban, rendíthetetlen hadseregükben. Magabiztosságuk, katonai potenciáljuk megtévesztette Júda királyát és népét is. Már feltörekvőben az új szuperhatalom, Babilon, azonban ők úgy gondolják, Egyiptom majd védelmet nyújt ellene. Pedig az Úr azért küldte Jeremiást, hogy kiábrándítsa őket a hamis reménységből. Az igehirdetés felvázolja: Isten gyermeke soha ne a földi hatalomban bízzon, ne a politikai vezetőkhöz, hanem az élő Istenhez meneküljön. Az Urat keressétek, és élni fogtok, hirdeti Ézsaiás próféta is. Őhozzá menjetek, Tőle kérjetek tanácsot, és várjatok segítségére. Vegyük komolyan mindig az Úr szavát, merjünk hittel rátámaszkodni.

Nagy önbizalommal indultak a harcba, nem gondolt senki vereségre, és menekülés lett a vége. A fáraó hadserege megfutamodott, és hatalmas vereséget szenvedett. Egyiptom, mint a Nílus áradt, elborítom a földet, mondta, de ez nem sikerült, Isten megállította. Jó látni, hogy az Úr megállítja a gőgös népeket. Ne féljünk az ellenségtől, a hatalmaktól, és az ördögtől sem, mert addig terjeszkedhetnek, amíg az Úr engedi.

Azonban elcsendesedve vizsgáljuk meg, mi is van a szívünkben. Nem bizakodtam-e el én is, és nem gondolkodom-e úgy, mint Egyiptom? Majd én elárasztom a földet, nekem minden sikerül, mindenkinél nagyobb leszek, feljebb kerülök. Bizony, gyakran megkísért minket is, hogy a saját erőnkre építünk, úgy véljük, Isten segítsége nélkül is sikerülhet előre lépni, meghódítani a világot, nagy célokat elérni. Egyiptom példája mutatja: szálljunk le a lóról, ne akarjunk mindenki fölé kerekedni, hanem bízzuk Isten vezetésére magunkat. Elégedjünk meg azzal, amit nekünk szán az Úr.

Arra is rámutat az ige, hogy nem segít semmi a vereség vagy más egyéb baj idején, csak egyedül az Úrhoz való fordulás. Egyiptom a vereség után is magában bízott, majd rendezik a sorokat, és visszaszorítják az ellenséget. Az ige így szól: hiába a sok orvosság. Nagy figyelmeztetés ez, hiába a sok orvosság, nem tudjuk megoldani a problémákat, nem szűnnek meg a betegségek, mert az Úr az ember, főleg az Ő népének gyógyítója. Ha nem Őt keressük, az emberi segítség mit sem ér. Mégis annyira az emberi megoldásokban bízunk, a mesterséges orvosságokban, és oly ritkán hívjuk segítségül az Úr nevét.

A tanítványok visszaérkeztek és étellel kínálják az Urat, és Ő úgy válaszol, van eledelem, amit egyem, és a tanítványok ezt nem értik (Jn 4,31-38). Vele vannak, látják hatalmas tetteit, hallgatják beszédeit, és mégsem értik. Nem ragyog még fel előttük, kicsoda is ez a Jézus. De én ismerem-e Őt? Annyi mindent láttam és hallottam már az Úr munkájáról, ismerem-e már Őt? Tudom-e, hogy az Ő eledele az Atya akaratának a teljesítése? A legfontosabb teendője, ami minden mást megelőz, az Atya akaratának a teljesítése. Jézus céllal  van ebben a világban, és Ő ezt a célt beteljesíti. Rámutat: Isten küldte Őt, és Ő azon fáradozik, hogy küldője akaratát teljesítse. Tehát nem magának él, nem a test kényelme az elsőrendű feladata, hanem az ember mentése. Mindent ennek rendel alá. És ha ez megtörténik, az éhségről is megfeledkezik.

Akit az Úr Jézus elhív, aki Isten országának polgára, szintén céltudatos életet kell, hogy éljen. Első helyre Isten országa kerül, az a legfontosabb, hogy elvégezzem, amivel az Úr megbíz. Nem önmagunknak élünk már, hanem Neki. A megtérés pont ezt végzi el, eddig magamnak éltem, csak én voltam a lényeg, a test kiszolgálása volt a fő feladatom, most pedig már az Ő akaratát igyekszem megcselekedni, és ennek rendelek alá mindent. Amikor az Úr Jézust megismerjük, megváltozik az életirányunk. Csendünkben gondoljuk végig, megtörtént-e ez a változás, vagy még mindig a magam jóléte a legfontosabb. Feszít-e a vágy, vinni az evangéliumot, megismertetni Isten országát másokkal is?

Az Úr kijelenti: a tanítványok is küldöttek, feladatuk van. A hit nem a magunk magvalósítását jelenti, nem karrierépítés Istennel, hanem az Ő akaratának a megcselekvése. Erre hív el, és ezért küld ki a világba. Az Ő aratásába állít be, máshol mondja: a munka sok, a munkás kevés. Miért kevés? Talán azért, mert az elhívottak nem aratnak, nem azt végzik, ami rájuk lett bízva. Aratás idején mindent ennek a célnak rendeltek alá. Senkinek nem lehetett fontosabb elfoglaltsága, mint az aratásban részt venni. A lélekmentésnél sem lehet semmi fontosabb. Beálltam-e már az aratásba?

Üres kézzel kell-e mennem?

1.

Üres kézzel kell-e mennem

S állanom az Úr elé?

Nincs kalász, mit én arattam,

Amit nyújtanék felé?

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

2.

Jól tudom, hogy Ő megváltott,

Nem rémít már a halál,

Ám hogy üres kézzel lásson,

Ó, ez az, mi bánt, mi fáj!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

3.

Bár lehetne visszahoznom

Kárba veszett életem,

Munka közt az Úrnak élni

Mily öröm volna nekem!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

4.

Testvér, rád is vár a munka,

El ne mulaszd botorul,

Lelkeket vezess az Úrhoz,

Míg az éj rád nem borul!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

Isten áldásával.

Evangelizáció

E

gyiptomba hurcolták Jeremiás prófétát, és vele együtt Bárúkot is (Jer 45,1-5). Akaratuk ellenére vannak ott, már el is mondta a próféta Isten üzenetét: nem az idegen hatalom nyújt oltalmat, hanem egyedül az Úr. A fáraó országát is elfoglalja Babilónia királya. Ebben a helyzetben Bárúk visszagondol mindarra, ami mögöttük van, és rámutat Isten megtartó kegyelmére. Visszaemlékezik az írnok arra az időre, amikor Jeremiás elkezdte továbbadni az Úr igéjét. Még mindennek előtte voltak. Félelmek kavarogtak bennük, mi lesz, hogyan alakulnak a dolgok? És talán most is megjelent a félelem Bárúk szívében: mi lesz itt velünk?

Bárúk írta le Jeremiás beszédeit, talán ez is okozta a belefáradást. Ő csak írnok volt, mégis őt is érte a sok szenvedés, amelyben a prófétának volt része. Bárúk személyében jó látni a hűséges szolgálattevőt, csendben, a próféta árnyékában végzi feladatait. Ez a néhány vers még közvetlen a fogságba menetel előtti időszakot tárja elénk. Emberileg minden bizonytalan, de látszik, hogy mindaz, amit Isten kijelentett, beteljesedik. Nebukadneccar csapatai rendületlenül törnek előre, már minden jelentős ország meg van hódítva. Egyiptom is vereséget szenvedett, most már nincs más, csak az Úr, akiben bízhatnak.

Isten szól Bárúknak a prófétán keresztül, megerősíti őt, mert az Úr mindig közel van életünkhöz. A nagy történelmi pillanatokban sem hagy magunkra. A szenvedést, a bajt sem kell egyedül elhordozni. Bárúk megvallja, hogy belefáradt mindabba, amin keresztülmennek. Úgy látja, élete is veszélybe került. Úgy érzi, olyan mozgalmas időket élnek, nincs lehetőség a megpihenésre, töltekezésre, ő már nem bírja tovább. Amikor Jeremiással elkezdték a szolgálatot, olyan szépnek tűnt minden, elmondják Isten szavát, a nép pedig hallgat rá, és így minden jóra fordul. Nyugalmas életet élhet. Talán a tudománynak akarta szentelni az életét, és helyette állandó veszedelem a része, mert a nép nem hallgatott Istenre. Az elmúlt évtizedek mozgalmasra sikeredtek, de mindaz, amit leír, bizonyságtétel is, mivel már visszatekint. Rámutat az írnok: Isten őrzött meg minket az elmúlt években, Ő hatalmas és erős Isten, nem kell csüggedni, meg tud erősíteni.

Hányszor érezzük mi is fáradtnak magunkat. Úgy látjuk, képtelenek vagyunk már továbbmenni, nem bírunk újabb próbákkal megküzdeni, az ige rámutat: ne magunkra nézzünk, hanem az Úrra. Emlékezzünk vissza az eddig megtett útra, és lássuk meg az Ő nagy kegyelmét. Ismerjük fel, hogy Isten ígéretei megbízhatóak. És aki figyel az igére, az a legsötétebb időben is lát fénysugarat. Az ige lámpás, az Úr szava kiemel a csüggedés mocsarából.

Az Úr üzeni, hogy nem a nyomorúság fog elmaradni, hanem a nyomorúságban élhetjük át Isten jelenlétét és hatalmát. Megtapasztalhatjuk, ahogyan Bárúk is megtapasztalta, Isten oltalmazását. Az ítélet végbemegy, a fogság bekövetkezik, és az ezekkel járó nehézségek, szenvedések őket sem kerülik el. De mindezekben ott lesz az Úr, Aki megmenti őket. Életedet ajándékba kapod, bárhová mégy. Ebben benne van: bízd rám magad, ne te akard megoldani a dolgokat, vagy megmenteni az életedet, mert az ajándék. Ajándék a megmaradás is. Nekünk is szól az üzenet: életedet ajándékba kapod. Nem kell görcsösen erőlködni, nem kell nekünk megszerezni semmit, mert az Úr ajándékozó Isten. Ha Övé az életem és az Ő országát keresem, a többit bátran és nyugodt szívvel bízzam Rá.

A samáriai asszony hallja a csodálatos kijelentést: Én vagyok az, aki veled beszélek, és ez megrendíti (Jn 4,27-30). Megrendült életté válik, mert igazán megrendítő átélni, hogy a Krisztus értem van itt, személyesen engem keres, az én életem a fontos Neki. Ha ez sem rendít meg, akkor mi?  Velem beszélget az élő Isten, engem ajándékoz meg Önmagával és élő vízzel.

Közben megérkeznek a tanítványok, és látják Jézust az asszonnyal beszélgetni, csodálkoznak, de nem szólnak, mert felismerik, hogy Jézus által új életgyakorlat érkezett a világba. Jézus Lénye áttöri a falakat, lebontja a fennálló korlátokat. Új korszak, a kegyelem korszaka kezdődött el. Mindenkit keres az Úr, és benne a bűnös, elrontott vagy tönkretett életű embereket. Azokat, akik már nem fontosak senkinek, akiket kirekesztettek, vagy gúny tárgyává váltak. Bennük is Isten gyermekeit látja Jézus, elveszett gyermekeket, akiket Ő megkeres és haza akar vinni. Szolgálatának fő pontja az elveszettek megkeresése. Erről tanított, és ezt cselekedte. Azt akarta, hogy az elveszett megtalált legyen, visszakerüljön arra a helye, ahová az Atya szánta. Vissza akar vinni az Atyával való élő kapcsolatra.

Az asszony pedig elfeledkezik a korsóról, a vízről, mindennél fontosabbá válik Jézus. Otthagyta korsóját, igen, elkezdődött egy új élet. Már nem a korsó a lényeg, otthagyja, mert amikor Jézussal döntő módon találkozunk, valaminek ott kell maradni. A korsó az eddigi életét fejezi ki, ottmaradt mindaz, amit ő épített fel. Ottmaradt a bűn, az elrontottság, és helyébe lépett Jézus. A korsó helyett Jézust viszi, nem a fején, hanem a szívében. Megtörtént-e már ez a csere: a korsóm helyet Jézus?

Annyira betölti lényét a Krisztus, hogy már nem törődik az emberek véleményével, elmegy a városba, és elmondja, amit megtapasztalt. Hívogat Jézushoz. Az asszony élete bemutatja a valódi újjászületést, nem magáról beszél, nem azt mondja: nézzétek, megváltoztam, hanem jöjjetek, lássátok meg Jézust. Aki igazán megismeri az Urat, az Róla beszél, annak el kell mondania mindazt, amit Belőle megismert.

Ez az igazi evangelizáció, jöjjetek, lássátok Jézust, lássátok azt, aki megmondott nekem mindent. Őt lássátok, Aki élő vizet ad az állóvíz helyett. A hívő ember mindig Jézushoz, és nem magához hívogat. Az igehirdetés Őt akarja láttatni.

Az emberek pedig elindulnak, megragadja őket ennek az asszonynak a kisugárzása. Már nem arra figyelnek, hogy ki volt eddig, hanem azt látják, hogy más emberré lett. Mennek ők is, mert szeretnének ilyen élő vízzel feltöltött emberré válni. Az életünk, a bizonyságtételünk elindítja-e az Úr felé az embereket? Minket látva mozdulnak, kíváncsiak lesznek-e Jézusra?

Ó, MI HŰ BARÁTUNK JÉZUS

1.  

Ó, mi hű barátunk Jézus,

Hordja bűnünk, bánatunk!

Mily dicsőség, hogy nevében

Istenhez fordulhatunk!

Mennyi békét elveszítünk,

Sírva hordjuk bánatunk,

S mind azért, mert hő imában

Őhozzá nem fordulunk!

2.  

Ér-e próba vagy kísértés?

Háborúság zaklat-é?

El ne csüggedj ám miatta:

Vidd imádban Őelé!

Volt-e már ily hű barátod,

Gondod így ki fölveszi?

Látja minden gyöngeséged,

Tárd ki bátran Őneki!

3.  

Nyomja-é bú gyönge vállad?

Földi bánat terhel-é?

Drága Megváltód az orvos:

Vidd imádban Őelé!

Megvet, elhagy, kit szerettél?

Vidd imádban Őelé!

S Ő két karja közt ölelve

Visz a békesség felé.

Isten áldásával.

A Krisztus

E

gyiptomba menekültek a még megmaradt júdaiak, ott látták biztosítottnak a túlélést, a megmaradást (Jer 44,1-30). Mindezt az Úr határozott figyelmeztetése ellenére valósították meg. Valószínűleg örültek, hogy sikerült eljutniuk ebbe az országba. Elmúlt a veszély, biztonságban vagyunk, Egyiptom és az istenei megoltalmaznak minket. Jeremiást is magukkal hurcolták, így azután Isten képviselője is jelen van. Jeremiás nem akart oda menni, és az emberek sem vették komolyan azt, amit mondott, Isten mégis odaküldte őt hozzájuk. Az elhurcolás által Jeremiás is ott van, és így Isten szava is jelen van.

Az Úr nem mond le róluk sem, még mindig keresi őket, és ha végre meghallják az igét, és engedelmeskednek neki, az Úr hatalmát is meg fogják tapasztalni. Isten nem a vesztüket akarja, de rajtuk is múlik, azon, hogy végre csak Őt imádják, és Neki engedelmeskednek-e. 

Az azonban olyan csodálatos, hogy Jeremiás itt is, és még most is  hirdeti az igét. Pedig eddig semmibe se vették a szavát, de nem sértődik meg, ráadásul akarata ellenére tartózkodik Egyiptomban, mégis figyel az Úrra, keresi szavát, és amit kap, azt elmondja nekik. Mi se engedjünk a megfáradásnak, mondjuk az igét, akár hallgatnak rá, akár nem.

Az Úr megüzeni: azért pusztult el Jeruzsálem, és ment a nép többi része fogságra, mert gonoszságukkal bosszantották Istent. Nem véletlen ez a helyzet, Isten ítélete miatt történt. Megítélte engedetlenségüket, bálványimádásukat. Még itt is más isteneknek tömjéneznek. Az ég királynőjének tiszteletét is átvették, már otthon is neki tömjéneztek az asszonyok. Olyan szomorú, nem elég az élő Úr, nem elég a Mindenható, női istenséget is keresnek maguknak. A nők megmutatják, nekik is van istenük. Azonban az ég királynője pogány kultuszhoz tartozik, nincs helye Isten népe életében, hitében, semmilyen formában. Amikor az ég királynője megjelenik az istentiszteletben, a hitéletben, ott Isten iránti hűtlenség következik be. Az ég királynőjének elismerése bálványimádás, sérti Istent, és Ő ezt meg is ítéli. Miért ítéli ezeket az embereket? Mert ők Isten elhívott népe. Ezért az Úr tőlük mást vár. Ne feledjük, Isten az övéitől mindig mást vár, mint a nem hívőktől, a világ fiaitól. Azt várja, hogy világítsunk, áldás legyünk.

Az Úr üzenetére makacs lázadás a válasz, akkor is az ég királynőjének fognak tömjénezni, ha Jeremiás ezt ellenzi. Arra hivatkoznak, hogy amíg ezt a kultuszt művelték, mindenük megvolt, jól éltek. Mennyire eltorzítja látásukat a gonosz. Az Úr gondoskodott róluk, persze, voltak próbák, pont azért, hogy kiderüljön, mi van a szívben. A nehéz helyzet nem ezért következik be, mert az Úr nem képes gondoskodni rólunk, hanem azért, hogy meglássa, mi van a szívünkben. Mert a problémák idején lesz nyilvánvaló, mit tartalmaz a szívünk. Ilyenkor látszik meg, hogy Benne bízunk-e igazán.

Mivel makacsul ragaszkodnak a hamis istenekhez, az Úr összedönti a hamis reményt, a fáraó is az ellenség kezébe kerül. Meg kell tanulni, hogy nem emberek, nem egy másik hatalom ad biztonságot, hanem egyedül az élő Istenbe vetett hit és a Neki való engedelmesség. A megmaradás útja ma is a  hitben való engedelmesség.

A samáriai asszony nagyon érti a menekülés módját (Jn 4,19-26). Ahelyett, hogy leborulna és kérné az élő vizet, ami őt változtatja meg és szüli újjá, terelni kezd. El akar távolodni a kellemetlen témától. Igaz, hogy romokban az élete, kapcsolata van, de házassága nincs, de erről ne beszéljünk. Látom, próféta vagy, akkor beszéljünk a vallásról. Milyen jól tud terelni, ne az életünkről beszéljünk Jézussal, hanem érdekes vallási, bibliai kérdésekről. Ehhez mi is nagyon értünk, inkább belemenekülünk mindenféle vallási kérdésekbe, nem is annyira lényeges bibliai helyek tárgyalásába, mintsem az életünket vinnénk az Úr elé.

Ő azonban előbb az életünket akarja jó irányba terelni. Az a célja, hogy megismerjük Őt, és engedjük, hogy a Tőle kapott élő víz újjá tegyen. Jézus rámutat: nem a hol a lényeg, hanem a hogyan. Az a fontos, milyen szívvel imádom az Atyát. Igazságban imádom-e? És ehhez megtérésre, élő kapcsolatra van szükség.

Az asszony ismét felvillantja tájékozottságát, tudom, hogy eljön a Messiás. Van róla tudása, de nem ismeri, és nem is készül a Vele való találkozásra. Tudásom van Róla, vagy ismerem, mint személyes Megváltómat? Mert a kettő nem  azonos. Nem elég tudni Róla, meg kell Őt ismerni, be kell hívnom az életembe.

Jézus megteszi első nagy önkijelentését: Én vagyok az, aki veled beszélek. Micsoda kijelentés, Én vagyok a Messiás, akiről hallottál, akire vártok. Itt áll veled szemben az Isten. Mert az én vagyok formula azt jelzi, itt van Isten. Jézusban Isten áll elénk. Amikor a Bibliát kézbe vesszük, ugyanezt éljük át, Jézus szól általa, én vagyok az Úr, Aki veled beszélek. Az igén keresztül Ő szól.

AZ ÁLDOTT ORVOS ERRE JÁR

1.  

Az áldott Orvos erre jár,

A drága Főpap, Jézus.

Igéje szól, szívünkbe száll,

Egyetlen üdvünk Jézus.

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

2.  

Ki minden vétket megbocsát,

S bűnünk eltörli: Jézus.

Megnyitja a menny ajtaját,

S vezérel minket Jézus.

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

3.  

Ti gyermekek, kicsik, nagyok,

Tiétek is lett Jézus,

Csak útjain haladjatok,

És véletek lesz Jézus.

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

4.  

S ha egykor égbe térhetünk,

Miénk örökre Jézus,

Trónjánál zendül énekünk

E drága névről: Jézus!

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

Isten áldásával.