Immánuel: Isten szeretet

ó ezt olvasni, örök szeretettel szeretlek, és ezt az Úr valóban így is gondolja (Jer 31,1-17). Ez valóban így van, szeretete nem változik, nem csupán egy ideig tart ki, hanem örökké. És ezt nemcsak mondja az Úr, mint ahogy mi, emberek, hanem ez így van, ezt bizonyítja mindaz, amit értünk tesz. Ezek a szavak a fogság idején hangzottak el, akkor, amikor a nép nem volt szeretetre méltó. Azért is kerültek fogságra, mert nem az Úr akarata szerint éltek, hűtlenné váltak, bálványokat imádtak. Így ez az ige még erőteljesebben hat, még most is szeretlek, ott is szeretlek, nem hagylak magadra, és nem vagyok hűtlen. Isten hűséges, és ez csodálatos, elvethetne, lemondhatna rólam, mégsem teszi. Megfenyít ugyan, de aztán utánam jön, lehajol és magához fogad.

A nép hűtlensége sem szünteti meg Isten irántuk való szeretetét. Ő szeret, azért küldte el Jézust, és adta oda a kereszten. Amikor csüggedünk, nézzünk a keresztre, olvassuk az igét, építsünk Isten ígéretére. Soha ne magunkra nézzünk, vagy másokra, hanem mindig az igére. Isten szava az erőforrás, az a biztos talaj a lábunk alatt. Ha magunkra nézünk, elcsüggedünk, de ha az ígéretbe fogódzunk, reménységet találunk. Reménykedésünk alapja a kegyelem. Isten Jézusért könyörül rajtunk, nem akarja, hogy elvesszünk, hanem hogy éljünk. Ragadjuk meg az igét, bízzuk magunkat Urunkra, Aki szeretetével vonz magához. Nem is tudnánk közeledni Felé, ha Ő nem vonzana, senki nem mehet az Úr Jézushoz, csak az, akit vonz az Atya. Ő végzi el a szívünkben az Utána való vágyódást. Ő adja a belső, lelki szomjúságot, és erre válaszol, induljunk el Felé. Vigyük hozzá a szívünket, mert senki nem tudja az űrt betölteni, csak egyedül Ő. Amit keresel, azt Őbenne találod meg. A világ a maga kincseit kínálja, és elérhetünk sok mindent, szerezhetünk hírnevet és vagyont, de a szívünket mindezek nem elégítik meg. Istennel való élő kapcsolatra van szükségünk.

Isten szeretete nem szavakra, hanem tettekre épül. Nem lelki bizsergést kínál, hanem megígéri, hogy újra fölépíti övéit. És ezt majd be is teljesíti. A fogságra hurcolt, lelkileg teljesen széthullt népet újra felépíti, majd az országot is. Isten szeretete a mi újra felépítésünkről szól. A bűn által tönkretett életünket építi fel újra, kegyelemből, igéje által. Mennyi darabjaira hullott élet lett újjá az Úr Jézussal való találkozás által. A régi ruházatot leveszi, és egy egészen újat ad helyére. Az Úr nem a régit foltozgatja, javítgatja, hanem teljesen új életet kínál. Ezt az életet Ő építi fel igéje és Szentlelke által. Mi már eleget próbálkoztunk, engedjük át Neki az építést.

Aki szétszórta, össze is gyűjti - igen, Ő maga gyűjt össze. Hát nem a drága Pásztor jön személyesen utánunk, keres meg és visz haza? Dehogynem! Ő maga ereszkedett le az emberi élet mélységeibe, hogy onnan felhozzon. Mert az Ő öröme a megtértek feletti öröm. Ma is az deríti örömre, amikor valaki átadja az életét Neki.

Babilon hatalmas birodalom volt, minden környező népet leigázott, emberileg nem volt esély a szabadulásra. Nagyon erős nép, lehetetlen kiszabadulni a kezéből. Csak egy még erősebb hadvezér teheti ezt meg, csak Ő tud kimenteni, senki más. És Ő eljött, és kimentett a nálam sokkal erősebb ördög kezéből. Az ördög erősebb nálunk, nincs vele szemben esélyünk, de az Úr Jézus erősebb fegyveres, megkötözte őt, és kinyitotta a börtön ajtaját. Szabad lehetek, szabad, élhetek a Szabadítóval életközösségben. Most már hálából szolgálhatom Őt. Csak Ő tud megmenteni az erősebb kezéből, de ha ez megtörténik, félelem nélkül élhetek. Reménységgel tekinthetek a jövő felé, mert Krisztusban van jövőm, és ez több, mint néhány földi év, mint a nyugdíj, mint néhány anyagi dolog megszerzése, ez a jövő, az örök élet Krisztusban. A mi reménységünk elsősorban nem a földi élet jobbá létele, hanem a Krisztussal megélt élet folytatása Isten országában. Amiért itt fáradozunk, elmúlik, de amit az Úr szerzett, megmarad örökké.

Az Isten szeretet, és ez elsősorban tett, és nem pusztán érzelem (1Jn 4,7-21). Isten maga a szeretet, ebből következik, hogy a szeretet viszont nem Isten. Az élő Isten Lénye az agapé, ami ad, ami nem az érdemekre tekint, hanem ad. Mit ad? Mert ez is fontos. Mi is adunk, soha ennyi mindent nem adott, nem biztosított a szülő a gyermeknek. Sőt, a korábbi társadalmak sem adtak ennyi lehetőséget, segítséget polgáraiknak, mint a mai. Azonban mi mindig anyagiakban fejezzük ki a szeretetünket, képzéseket biztosítunk gyermekinknek, alig marad már idő egymásra, mert mindig adni kell valamit. Hiszen a mellettünk lévők új dolgokat szereztek meg, és nem akarunk lemaradni. Különösen nem szeretnénk, ha gyermekünk maradna le másoktól. Azonban az élet nem verseny, nem az a lényeg, mit adunk és mit kapunk, legalábbis nem anyagiakban. Mert Isten Önmagát adta a Fiúban, Jézusban. Ő Jézust adta nekünk, Akiben élő kapcsolatba kerülhetünk Vele. Hiszen ennek az életnek a lényege a kapcsolat. Hiába adunk meg annyi mindent, ha nincs élő kapcsolat Istennel és egymással, üres marad az életünk.

Azért küldte el Isten a Fiút a világba, hogy éljünk Általa. Jézus nélkül nincs igazi életünk. Elérhetünk sok mindent, irigyelhet a világ, de igazi élet csak Krisztusban található. Ő eljött engesztelő áldozatul a bűneinkért. Ez egy kicsit helyünkre tesz, mert jelzi, hogy elszomorító az életünk. Bűnösök vagyunk, megszomorítottuk Istent, haragszik, mert engedetlenekké váltunk. Jézus azonban azért jött, hogy Istent megengesztelje. Azt is észre kell vennünk, hogy nagyon komoly dologról van szó. Istent nem engeszteli meg néhány euró a perselybe, egy karácsonyi istentisztelet, egy újévi fogadalom, csak egyedül Jézus halála. Akkor engesztelődik meg az Úr, ha én is meghalok Jézussal, önmagam számára, és engedem élni Őt, bennem. Azért halt meg Jézus a kereszten, hogy ne nekem kelljen meghalnom Isten ítélete alatt. Azonban ahhoz, hogy ez valósággá váljon, bűnbánattal kell Őt segítségül hívnom. Ne tiltakozzam: én nem vagyok bűnös; mindenki a bűn alatt születik, és ha nem éli át a kegyelmet, elkárhozik. Egyedül Jézus segíthet rajtunk, semmi és senki más.

Aki megtapasztalja Istennek ezt az önmagát odaadó, mentő szeretetét, az maga is képessé válik szeretni a bűnös, elveszett embert. Azért fog munkálkodni, hogy másokat odasegítsen a Megmentő Jézushoz. A megmentett embernek fáj a szíve a még Jézust nem ismerő, a kegyelmet át nem élt emberekért. Mert az a szeretet, ha azért fáradozunk, hogy a másik embernek is örök élete legyen. A mi szeretetünk válasz Isten megtapasztalt szeretetére, Ő előbb, már akkor szeretett, amikor még nem ismertem Őt, a bűn útját jártam. Az agapé szeretet már akkor elindul a másik felé, amikor az még nem ismeri az Urat. A szeretet viszi a másik embernek azt a szeretetet, amit maga is megtapasztalt, és ezt csak átélni lehet.

SZERET AZ ISTEN, MEGSZABADÍTOTT!

Szeret az Isten, megszabadított!

Szeret az Isten még engem is.