Kezdetben

C

idkijjá király is kap üzenetet az Úrtól, megtudja, mi vár rá (Jer 34,1-22). És ebben nagy kegyelem jelenik meg, nem tartja őt az Úr bizonytalanságban, hanem jelzi: fogságba fog kerülni. Tehát nem ölik meg, és ez kegyelem, kegyelmi idő. Azt jelzi, Isten szereti, ad még időt az élete rendezésére, önmagával és az Úrral való szembenézésre. Első ránézésre ez a helyzet tragikus, azonban meg kell látni benne azt, ami az adott körülmények közepette pozitív, ami jó. A fogságot már nem kerülheti el, de nem mindegy, miként éli azt meg. Nekünk is fontos, hogy ne csupán keseregjünk, hanem keressük az Urat, és keressük meg azt, ami abban a helyzetben jó, ami áldásul szolgálhat.

A király fogságba menetele biztatás lesz azoknak is, akik már Babilonban vannak. Erőt ad nekik, itt van a király is velünk, együtt lehetünk, nem vagyunk magunkban. Másrészt a király előtt lehetővé válik népe gondozása. Bizonyságot tehet nekik, bátoríthatja őket, és mindezt már nem felülről, nem úgy, hogy neki az egészhez semmi köze, hanem úgy, mint aki egy közülük. Cidkijjá maga is átéli, mit jelent fogságban, idegenben lenni, és amikor szól, hiteles a szava. Így tekintsünk mi is a nehéz élethelyzeteinkre, hitelessé teszik a bizonyságtételünket. Nem úgy beszélünk, mint akiknek fogalmuk sincs betegségről, öregségről, próbákról. A próbák alatt lévő tanítvány élete még hitelesebbé válik.

Az ellenség általi szorongattatás, a fogság közelgő réme eszükbe juttatta a felszabadítás törvényét. Héber szolgáikat kellett a hetedik esztendőben felszabadítani. Azonban erről megfeledkeztek, de most az Úr elé álltak, és megfogadták, szabadon bocsátják a szolgákat. Azonban hamarosan meggondolták magukat, és kijátszották a törvényt, visszakényszerítették volt szolgáikat. Visszaéltek az emberek kiszolgáltatott helyzetével, és nem törődtek sem velük, sem Isten parancsával. Csak az anyagi érdekek jelentek meg szemeik előtt. Azért is szegték meg fogadalmukat, mert enyhült a politikai helyzet, már nem szorított annyira a cipő, az ellenséges sereg elvonult, és  úgy gondolták, nem eszik olyan forrón a kását. Most már nem kell félni, minden jóra fordul.  Mennyire a hitetlenek, az Isten nélkül élők mintáját követik ezek az emberek. Amikor bajban vannak, fogadkoznak, ígérgetnek, ahogyan a fáraó is tette, de amikor megszűnik a csapás, már meggondolja magát. Nem hasonlítunk mi ezekre? Nem szoktunk így tenni: amikor baj van, megtesszük, amit Isten kér, meg ígérgetünk sok mindent, de a veszély elmúltával marad minden a régiben, vagy visszarendeződik, amit megváltoztattunk? Azonban Isten ezt nem nézi jó szemmel.

Azonban Isten visszahozza az ellenséget. Ez a pillanatnyi fellélegzés próba volt, vajon mit tesz a nép? Hogyan élnek ezzel a lehetőséggel? Várta Isten, hogy majd Hozzá fordulnak, igénybe veszik segítségét, megbánják bűneiket, és a törvényéhez igazodnak. Nem így történt. A felfellegzés mindig lehetőség a megtérésre, az életváltozásra, Isten akaratához való igazodásra.

A negyedik evangéliumot kezdjük el olvasni, amely ugyanúgy kezdődik, mint Mózes első könyve: kezdetben (Jn 1,1-8). De János a maga mély látásával még messzebbre nyúlik vissza, a teremtés előtti időre, és ott látja már az Igét, Jézust. Az Úr léte nem földi születésekor kezdődött, ott volt már mindenek előtt Istennél, mert Ő maga Isten. Így láttatja Őt János, nem véges emberi lény Ő, hanem az örökkévaló, szent Isten. Jelen volt a teremtésben, minden Általa lett, Nélküle semmi sem jött létre. Ő Isten hatalmas szava, nem véletlen, hogy földi élete során szavára életek gyógyultak, szabadultak meg a bűntől, hátráltak meg a tisztátalan lelkek. Isten hatalmas szava, igéje az Úr Jézus. Ma is Általa munkálkodik, ez a szó dünamisz, erő, ami munkát végez, amikor befogadják.

Az Igében élet van, ez az élet jött el a világba, azonban az emberek nem fogadták be. János visszatekint, és látja, miként reagált az emberiség. Nem kellett az Istentől küldött Élet. Nem kellett az igazi Világosság, nagy lehetőséget szalasztottunk el, de Isten még így is könyörül, ad időt, hogy akik hallják az evangéliumot, másképp döntsenek, és befogadják az Urat.

A mai nap is lehetőség az igazi Világosság befogadására. Nyissuk ki szívünk ablakait, és hagyjuk beáradni a fényt. Amikor ez megtörténik, a sötétség eltűnik. A fény elárasztja szívünket, és békesség, öröm, tiszta és szent élet áramlik be a nyomában. Az Úr jelenléte megtisztítja szívünket és életünket.

Isten jelzett is népének, elküldött egy embert. Az ige jövetelét egy egyszerű ember jelenti be. Micsoda kiváltság, megtiszteltetés az Ige eljövetelét meghirdetni. Ez a kiváltság a mi részünk is, elmondhatjuk, mit tett értünk az Úr. Rá lehet mutatni, Hozzá vezethetünk embereket, és ez kiváltság.

Az Úr egy egyszerű emberen keresztül jelenti be érkezését. János pedig hűséggel vállalja ezt a feladatot. Elfogadja, hogy nem ő a világosság, és örömmel mutat Jézusra. Örömmel tesz bizonyságot az Úrról. Keresztelő János tanúskodni jött, és ezért jövünk mi, ez az életünk értelme, megismerni, és bizonyságot tenni a világosságról, az igazi Életről. Tanúskodjunk róla, tegyünk bizonyságot a kegyelemről, az Úr Jézus általi új életről másoknak. Ez az életcélunk, ez mozgat?

Új világosság jelenék

1. Új világosság jelenék, Ó, tévelygés csendesedék; Isten igéje jelenék, Újonnan né-

künk adaték.

2. Evangéliom erejét, Krisztust, áldott szent Igéjét, Atya Isten nagy jó kedvét, Megmuta-

tá ő kegyelmét.

3. Kit sok száz esztendeiglen Eltitkolt volt Atya Isten, Mint megmondá jövendölvén

Ámos próféta könyvében.

4. Ezt a mi hitetlenségünk És nagy telhetetlenségünk, Érdemlette tévelygésünk, Ember-

beli reménységünk.

5. Igaz az Isten Igéje, Kivel él ember elméje, Kinek megmarad ereje És el nem vész ő

reménye.

6. Kérünk, Úr Isten, tégedet, Erősítsd meg híveidet, Hogy vehessük szent Igédet És

vallhassuk te hitedet.

7. Mert csak te vagy bizodalmunk, Ördög ellen nagy gyámolunk, Testünk ellen diadal-

munk, E világ ellen oltalmunk.

8. Dicsőség légyen Atyának És egyetlenegy Fiának, Ezeknek Ajándékának; A dicső

Szentháromságnak.

Isten áldásával.