T
|
ovább erősíti
az ige a fogságban lévők jövő iránti reménységét (Jer 31,18-32,15). Nem engedi
őket elcsüggedni, hanem rámutat: eljön majd a szabadulás ideje. Még nincs itt,
előbb évtizedeknek kell eltelnie idegenben, de már most készülhetnek rá.
Erősítsék az új generáció identitását, vigyázzanak, hogy soha el ne feledjék:
ők Isten választott népe, és a hazájuk nem itt van. Isten hatalmas tetteinek az
elbeszélései, a régi történetek továbbadása lehetnek útjelzők a számukra. Ha az igét vetjük, az be fog épülni, és egy
idő múlva emlékeztet arra, hogy nem a világba tartozunk. Isten országa elkezd
vonzani. Elvégzi a bennem lévő ige, hogy a világban nem érzem jól magam, nem
találom a helyem, és akkor elkezdek keresni, mozdulni, Isten felé.
Efraim imádsága az én imádságom is kell, hogy legyen: téríts meg, hogy
megtérjek. Ez sem megy önerőből, a megtérés is Isten munkája. Az Úr ehhez felhasználja az élet nehéz
eseményeit is. Itt a fogságba vitelt használta fel, és ezáltal döbben rá
Izráel, hogy vétkezett, és megtérésre van szüksége. Az idegenben, a
nyomorúságban látják meg, hogy eltértek az Úrtól, de ott megbánják. Tehát a
fogság célt ért, van eredménye. Az
azonban szomorú, hogy csak a szenvedés éri el ezt a célt. Pedig a próféták
hosszú időn keresztül hirdették Isten akaratát. Milyen régóta szól már az
evangélium. Halljuk az igét, de meghalljuk-e?
Az ige rámutat: a magunk megismerése Isten munkája nyomán megy végbe.
Amikor az Úr megszólít, és én hallom a szót, és beletekintek az ige mélységébe,
megismerem magam. Isten ismerete nélkül nincs helyes önismeretem sem. Istennel
találkozva döbbenek rá arra, ki vagyok, és látom meg, hogy kegyelemre szorulok.
Szükségünk van erre a fajta önismeretre, amikor keresem, kinek is lát engem
Isten. És erre a választ csendességben, igét olvasva találom meg. Aki az Úr
lényébe tekint, az nem keres kifogást, nem szépíti magát, hanem kimondja: vétkeztem
Ellened, és nem vagyok méltó, hogy fiadnak neveztessem.
A bűnbánó ember sorsát jóra fordítja az Úr. Aki felismeri, hogy
elveszett, és mindez a bűn
következménye, és Hozzá kiált, annak megfordítja az Úr az életét. Ez azt
jelenti, hogy kegyelemből Isten országa polgáraivá lehetünk, az Úr uralma alatt
élhetünk. Izráel számára azt üzente mindezzel Isten, hogy haza fogja őket
vinni majd országukba, hiszen nem Babilon az ő otthonuk. Isten gyermekének nem
a világ az otthona: mennyei polgárok vagyunk. És Isten kegyelme által élhetünk is
úgy, mint Isten gyermekei.
Nagyszerű ígéret: Ő megbocsátja a bűnt, és többé nem emlékezik meg róla.
Ez nagy ajándék, Isten megbocsát, és aztán nem hozza fel többé mindazt, amit
elkövettünk Ellene. És ez gyógyítja a lelkünket. Isten bocsánatában gyógyerő
található. Mert ha Ő megbocsátott, és nem emlékezik meg bűneimről, nem kell magamat sem vádolnom, és
ez felszabadítólag hat a lelkemre, és az idegrendszeremre is. Boruljunk le Előtte, és tárjuk fel szívünket, mondjunk el Neki mindent, mert az Úr Jézus érdeméért
van bűnbocsánat. Van újrakezdés.
Most már két szálon futnak a prófétai üzenetek. A vigasztalás, az Úrtól
elkészített jövőkép hirdetése a fogságba kerülteknek, és az ítélet a még otthon
élőknek. Az otthoni adminasztratúra felé szólt az ige: térjenek meg,
forduljanak el a bálványoktól, változtassák meg életüket, és hagyjanak fel a
más népektől való segítségkéréssel. Ha nem eszerint járnak el, ők is fogságra
kerülnek. Isten az ellenség kezére adja a várost. Ezt azonban képtelenek voltak
hallgatni, és a király bebörtönöztette Jeremiást.
Azonban Isten ott is megszólítja a prófétát, másrészt, Jeremiást ugyan
börtönbe lehet vetni, de Isten akaratát ezzel sem tudják feltartóztatni.
Szembesülniük kell a prófécia beteljesedésével. A babiloni király serege
megszállta Jeruzsálemet. Most már nem kell hinni, amit a próféta mondott,
valósággá vált. És még mindig van esély arra, hogy jóra forduljanak a dolgok,
ehhez azonban teljes hitre, Istenre való hagyatkozásra van szükség. Mondhatnánk
úgy is, önmaguk megtagadására, ami azt jelenti, hogy felhagynak a védekezéssel, és
megadják magukat. Ha nem ezt teszik, a király is fogságba fog kerülni. A
megoldás mindig az Úr szavának való engedelmesség. Úgy tűnhet elsőre, hogy ez
logikátlan, és teljes pusztulást hoz, azonban Isten népe javát akarja, a
pusztulás mindig sátán szavában van.
Földvásárlásra kap utasítást Jeremiás, és ezzel Isten jelzi a
jövendőt. Lesz még földvásárlás, meg fogják még művelni a szent földet. Isten az ítéletében is kegyelmes, mindig
megmutatja a jövőt is. És aki ezt hittel fogadja, a nehéz időkben is lesz
reménysége és ereje. Isten ad erőt a továbbéléshez, akarata megéléséhez.
János is tovább folytatja levelét, amit mi több napra felosztva olvasunk,
a címzettek számára azonban egy istentiszteleten elejétől a végéig felolvasták
(1Jn 5,1-21). Mondhatnánk, egy ültő helyükben hallgatták végig, és kibírták. Kibírták,
mert nemcsak valahogy túlélni akarták az istentiszteletet, hanem kívánták az
igét, vágyakoztak rá, és keresték az Úr személyes üzenetét.
Gondolom, meg is beszélték a hallottakat, hiszen fontos témáról volt szó.
Jézus a Krisztus, Ő az, Akit Isten küldött, tehát már a születése, a szolgálata
elvégzése előtt Isten volt. Jézusban maga Isten jött el hozzánk, de ezt sokan
tagadták, mert élő Úr nem kellett, hisz annak engedelmeskedni kell. Vallást
akartak csupán, amelynek bizonyos elemei tetszettek nekik. János pedig
hangsúlyozza, hogy Ő látta Jézust, és az életét figyelve felismerte, hogy Ő valóban
Isten. Ő az, Akit a próféták által az Atya megígért.
Azonban erre a felismerésre nem lehet csak úgy eljutni, ez Isten
újjászülő munkája által megy végbe. Hogyan? Olvasom az igét, és az újjászüli a
lényemet, benne a gondolkodásomat. Az ige elvégzi, hogy meglátom: Jézus az én
Megváltóm. Nélküle nincs életem. Jézus az élet, és akié a Fiú, azé az élet. Az
Élet nagy programja, az igazi, teljes Élet Krisztussal együtt kapható. Vele
együtt, sőt, Őbenne kínálja nekünk Isten. Aki elfogadja Jézust, az az igazi
életet is megkapja Vele. Itt már nem az aggódás, a félem lesz a fő irányító szerv,
hanem az Úr. Akiben az Úr jelen van, akit az Ő szeretete betölt, abban már nem
uralkodik a félelem. Mert Jézus Lénye kiűzi a félelmet. Jézus mellett nem
maradnak meg a negatív erők.
A Krisztusba vetett hit győztes hit. Nevében győzhetünk a gonosz minden
munkája fölött. Egyedül tehetetlenek vagyunk, de az Úr Jézusba vetett hit által
győztes életet valósíthatunk meg. Az evangélium hirdetése, Jézus nevének
segítségül hívása által visszaszerezhetünk Istennek területeket. Ehhez az is kell, hogy merjük vállalni, megélni
Isten akaratát. Merjük képviselni Krisztust, ott, ahol élünk, ahol megfordulunk.
Az imádság is fontos szerepet kap, szabad a vétkezőért könyörögni, az Úr
előtt közbenjárni. Ő ma is be tud avatkozni az életünkbe. Szívünket meggyőzi a
bűn felől, bűnbánatra késztet, és kegyelmet ad. Hittel állhatunk Urunk elé,
azzal a hittel, hogy Ő meghallgat, és amit kérünk, azt megkapjuk. Azonban ezt
ki kell várni, mert minden a maga idejében történik, ami nem mindig azonos a mi
időnkkel.
Hinni taníts, Uram, kérni taníts!
1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts!
Indítsd fel szívemet,
Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!
2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts!
Üdvözítőm te vagy,
Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!
3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni
taníts! Lásd gyengesé-
gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!
4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts!
Majd ha kegyelme-
sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése