F
|
ölvonult a
babiloni sereg Jeruzsálem ellen, megtörtént, amiről a próféta beszélt. (Jer 39,1-18)
Most mindenki szembesül a valósággal, rádöbbenhetnek: igazat mondott a próféta.
Megtérés nélkül nincs élet. Nem ijesztgetésként hirdette Jeruzsálem
pusztulását, hanem realitásként. Ha a nép vezetőivel együtt nem engedelmeskedik
Istennek, a babiloni király kezébe esik. Nem hittek az Úr szavának, és most
megdöbbenve szembesülnek a bukással. Bizony, hányszor a nyomorúság
bekövetkeztekor döbbenünk rá: megtörténhet velünk is, mi is kerülhetünk nehéz
helyzetbe, körülöttünk is megváltozhat az élet.
Cidkijjá király is szembesül azzal, amit nem akart elhinni, Isten az
ellenség kezébe adta a várost. Nem véletlen események ezek, hanem Isten engedte,
hogy így történjen mindez. Miért? Mert kereste népét, Cidkijját is, de nem
hallották meg, amit az Úr mond. Még az
utolsó pillanatban is elmondta az Úr, mit
tegyen, és mégsem aszerint cselekszik. Megdöbbentő, hányszor mondjuk, miért nem
szól Isten, vagy miért nem mondja meg világosan, mit is tegyünk, most pedig, amikor megmondja, akkor nem azt tesszük. Tanácsot kért a prófétától, és kapott
is: adja meg magát az ellenségnek, és akkor megmenekül ő is, a nép és a város
is. Az engedetlenség következményét, a fogságot már nem kerülhetik el, de
életben maradnak, és a város sem pusztul el.
Azonban a király nem fogadja meg Isten tanácsát, talán büszkeségből, én
nem adom meg magam, mit szól majd a nép, hogy a király feladja önmagát, és nem
védelmezi az országot? Hányszor inkább mások véleményére adunk, és nem az a
fontos, hogy az adott helyzetben a legjobb döntést hozzuk. Mi a legjobb döntés?
Engedelmesség Istennek.
A félelem is motiválhatta, megrémült az ellenségtől, és a maga kezébe
vette a dolgokat, megmenekülni minden áron. Isten nélkül azonban nincs menekülés. Boldog, aki Rábízza magát a lehetetlen élethelyzetekben, az ellenség
ostroma közepette is. Minket is körülvesz a világ, diktálja, mit és hogyan tegyünk. Támadnak a gondok, a betegség,
azonban jelen van az Úr. Figyeljünk Rá, és merjük Rábízni magunkat.
Jó látni, hogy van egy ember, Ebed-Melek, aki bízott az Úrban, komolyan vette
szavát. Ő megtapasztalja, hogy ajándékba kapja életét. Nem neki kell
kispekulálni, miként menekülhet meg, hanem megtapasztalja az Úr oltalmát,
szabadítását. Ebed-Melek kimentette Jeremiást a veremből, most az Úr menti meg
Őt. Jó látni, hogy érdemes bízni az Úrban.
Hányan megtapasztalták, elég rábízni életemet Istenre, és Ő gondoskodik,
megoldja problémáim. Ez az ember nem kerül pánikhelyzetbe, mert tudja, hogy Istennek
gondja van rá, és még most is tud segíteni. A király elmenekült, mert úgy
gondolta, nincs más segítség. Maga akarta megmenteni magát, és mindent
elveszített, épp csak az élete maradt meg. De megvakították, csak előbb egész
családját, a vezető réteget a szeme láttára ölték meg. Így is fogságba került, de nem mindegy, hogyan
történik ez meg. Ha hallgat az Úrra, mindenki életben marad.
Isten ajándékozni akar, még a nehéz pillanatokban is. Ő akar meglepni,
szabadítással, gyógyulással, jobb megoldással. Az ajándék azt jelzi, nem én
cselekszem, hanem ráhagyom magam az Úrra. Engedem, hogy meglepjen, hogy Ő
tegyen valamit. Gyakran azért nem élünk át ajándékozást, mert nem várunk Rá.
Menekülni kezdünk, magunk akarunk megoldást találni. Ebed-Melek kivárta Isten
megoldását.
Egy csodálatos beszélgetésre kerül sor mai igénkben (Jn 3,1-21). Egy
farizeus éjjel keresi fel Jézust. Ismeri mindazt, ami már eddig Jézus körül és
által történt. Elgondolkodott, és arra jutott, hogy Ő lehet a Messiás, mert ami a
templomban történt, azt nem tenné meg, ha nem Isten küldi. Azonban ez a
gondolatvezetés emberi szinten mozog, Jézusban egy embert lát csupán. Nem
véletlenül beszél Jézus újonnan születésről, ami nélkül nem láthatja meg Isten
országát. Ez az ország más, mint a földi országok, más módon működik, és másképp
lehet bejutni. Isten országába nem
emberi erőfeszítések által kerülhetünk be, nem a környezetünket, a körülményeket
kell átalakítani, hanem bennünk kell változásnak végbemenni. Sokan azt
gondolták, ha megváltoztatják a társadalmat, más lesz a vezető, jobb lesz az
élet, eljön Isten országa. Azonban ez az
ország bennem akar megszületni, és majd általam nyilvánul meg a társadalomban.
Isten Jézus által az ember szívét akarja újjá tenni.
Nekem szükséges újjászületnem, nincs más megoldás, ha Isten gyermeke
szeretnék lenni, minthogy a Lélek által újjászületek. Nem beszél Jézus az
ország, a politikai erő megváltozásáról, hanem az ember megváltozásáról. Ezt Ő
viszi végbe, és ehhez az én döntésem szükséges. Vágyakozom-e minderre?
Az Úr Jézus felülről, tehát Istentől való születésről beszél. Mindent
Isten végez el, ez nem emberi termék, hanem a Lélek munkája. Szabad kérni és várni Isten beavatkozását. Sőt, szükséges is. Jézus nélkül nincs új élet. Azért jött a
világba, hogy életét adja a kereszten, mert csak az Ő halála ad új életet. Isten
Jézust adta ajándékul a világba. A kereszt ma is elérhető. Azért adta bele a
világba Isten, hogy feltekintsünk Rá. Aki a keresztre néz, az megmenekül. Isten meg
akarja menteni a világot Jézus által. Nem kell más megmentőre várni, eljött már
a Szabadító, csak igénybe kell venni a segítségét. Nincs más, mint leborulni: Uram, elveszett bűnös vagyok, de könyörülj rajtam.
Isten Jézus általa menti meg a világot. Nincs más alternatíva. Nincs más
név, csak az Ő neve. Csodálatos, ebben a
névben ma is erő és hatalom van. Forduljunk ma is Hozzá, mert amíg hirdettetik az evangélium, amíg van Biblia, addig van megmenekülés. Nem vagy te sem reménytelen.
LÉGY ÉBER REGGEL
1.
Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt
Vihartalan, csendes napot ígér.
Kelhet vihar szívedben, mely a vándort
Lesújtja, míg honába tér.
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
2.
Légy éber délben, míg a földi zajban
Az ég békéje feledésbe megy!
Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,
Hogy ott kiöntsd a szívedet!
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
3.
Légy éber este, míg csend száll a tájra,
Keresd fel égi hű Barátodat!
Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,
Ha jössz, kitárt karral fogad.
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
4.
Légy éber, ó, napod bármerre fordul,
Mert szüntelen vigyáz az ellen is,
S a szentek szentjét elfoglalja orvul,
Ha égő hittel telve nincs!
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése