Csodálatos Atya

M

egrendítő, milyen ereje van az ősök hagyományának, mennyire tiszteletben tartják (Jer 35,1-19). A rékábiak nem lázadtak fel őseik parancsa ellen, nem akartak másokhoz igazodni, kitartottak amellett az életmód mellett, amit Jónádáb parancsolt nekik. Semmi nem tudta őket ennek a hagyománynak a feladására késztetni. Az életük most példa lesz Izráel népe számára. Jeremiás az ő történetüket alkalmazza Isten népére, az Úr üzenete rajtuk keresztül árad Jeruzsálem lakói felé. Egy embernek a parancsát mennyire komolyan veszik, megtartják övéi, Isten parancsára, szavára pedig nem figyel oda az Ő népe. Isten üzenetét, az Ő szolgáit pedig semmibe veszik.

Jó ezen elgondolkodni, és magunkba tekinteni. Az utóbbi évtizedekben megerősödött a régi szokások, hagyományok felelevenítése. Nagyon odafigyelünk, mit és hogyan tettek az őseink, a gyermekeket taníttatjuk ezekre különféle tanfolyamokon. Mindez szép és jó, de Isten szavát nem kezdtük ilyen buzgósággal tanulmányozni és megtartani. Nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a nemzeti, a vallásos szokásoknak, mint az Úr szavának. Pedig számunkra mindenben az Úr élete a minta. Őt adta ide Isten, mégpedig azért, hogy figyeljünk Rá és kövessük Őt.

Isten elküldte szolgáit, idejében küldte őket - igen, Ő mindig időben szól. Akkor, amikor még átgondolhatjuk terveinket, és változtathatunk rajtuk. Ő mindig akkor kínálja a segítséget, amikor még lehet más irányba indulni.

Megtérésre hív, ami nem csupán elméleti, tehát nem csak annyi, hogy kimegyek az igehirdető hívására, vagy felállok a helyemről, és elmondok egy imát. Nem, Isten nem ezt kéri, mondj el egy imát, és akkor tied az örök élet. Ő életváltozásra hív, azt kéri, hogy forduljunk vissza a magunk útjáról, és álljunk rá az Általa mutatott útra. Ez az út a keskeny, de ezen Ő jár előttünk. A magunk útját gonosznak mondja Isten. Megtörtént-e már ez az életváltozás? A keskeny úton haladok már?

Ne legyünk hasonlóak Jeruzsálem népéhez, akiről ezt mondja az Úr: hívtam őket, de nem válaszoltak. Isten mindennap hív, jöjjetek énhozzám, de meghallom, felveszem a kagylót, vagyis imádkozom? Mondom, itt vagyok, szólj Uram, mert hallja a Te szolgád?!

Az Ige, az igazi világosság jött el a világba, amikor Jézus megszületett (Jn 1,9-13). Isten Igéje, drága, élő szava öltött testet, és ez azt üzeni, nincs már lehetetlen, elég Tőle egy szó, és megtörténik, amit mond. A teremtő, életre hívó Ige, a Logosz lett testté, azért, hogy közel kerülhessünk Hozzá, segítségül hívjuk, hogy mondjuk mi is: szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám, meggyógyul az életem, kiszabadulok a szenvedélyek szorításából. Csak egy szót szólj, Uram, és újjá lesz minden.

Már nem tartozik a lehetetlen kategóriába Isten megismerése sem, mert Ő megvilágosít, vagyis megmutatja, milyen az Isten. Leveszi a sötétséget elménkről, szívünkről, és megérteti velünk az igét is. Az Úr világossága nélkül sötétségben topognánk, Ő mutatja meg Istent nekünk. Őbenne jelenti ki, tárja fel Lényét a mennyei Atya. Jézus eljött, megtette felénk a nagy utat, most már induljunk el Felé mi. Keresd Őt, legyen mindennél fontosabb az Ő megismerése, a ráfordított idő nem vész kárba, megmarad örökre. Azonban a földi dolgainkba ölt idő elveszik, elveszik mindaz, amit olyan nagy igyekezettel megszerzünk, minden elmúlik, csak egyedül az marad meg, aki Benne hisz. A maradandó érték Isten országa.

A saját világába jött, a maga tulajdonába, ennek a világnak Ő az igazi tulajdonosa. Sátán el akarja hitetni, hogy az övé, ezt mondta Jézusnak is, de Jézus elutasította, hisz Ő az eredeti tulajdonos. Sátán csak bitorló. Azért jött Jézus, hogy erre rádöbbentsen, és visszavásároljon minket az Atyának. Az Övé lehetek, nem kell az ördög igájában vergődni, Ő megszabadít.

Akarom-e, akarok-e Jézushoz tartozni? Kortársai nem fogadták be, nem engedték be az életükbe. Miért? Mert akkor Jézusnak kellett volna adni az uralmat, míg a sátán elhiteti az emberrel, hogy ha rá hallgatunk, a magunk urai leszünk. Az ember a maga ura akar lenni, és észre sem veszi, hogy pont ekkor a legnagyobb szolga. Sátán szolgája.

Isten kínálata: ha befogadjuk Jézust az életünkbe, az Ő gyermekei lehetünk. Igen, ez csak Jézus, az Ő szavának újjászülő munkája által lehetséges. A biológiai megszületés nem visz be Isten országába, ez az Úr munkája, igéje és Szentlelke által végzi el. Isten akaratából születhetünk újjá, Ő ezt akarja - akarom-e én is? Akarok-e gyermekeként élni már ebben a világban? Őhozzá tartozni a legnagyszerűbb dolog, Istenhez fogható nincs. Aki az Ő gyermeke, az elmondhatja: csodálatos Atyám van, nem félek, mert Ő hatalmasabb, erősebb mindennél és mindenkinél. Tombolhatnak a népek, a viharok, az Atya oldalán biztonság található. Mindez hit által lehet a miénk.

Jézusom, ki árva lelkem

1. Jézusom, ki árva lelkem

Megváltottad véreddel, :/:

Kárhozattól óvtál engem,

Bűnös szívem, ó, vedd el!

Add, hogy néked megháláljam,

Hogy nem hagytál a halálban,

Megmutattad, bármit adj:

Én oltalmam csak te vagy.

2. Jézus, benned bízva bízom,

Elpusztulnom, ó, ne hagyj! :/:

Te, ki bűnön, poklon, síron

Egyedüli győztes vagy:

Gyönge hitben biztass engem,

Készíts arra, hogy én lelkem

Láthat majd fenn, ó, Uram,

Mindörökké boldogan.

Isten áldásával.