Mit talál Jézus?

E

gyre nehezebb a helyzet Jeruzsálemben, de még mindig van megoldás. Isten soha nem fogy ki az ötletekből, kézben tartja a legreménytelenebbnek látszó helyzetet is (Jer 38,14-28). A megoldást felkínálja Jeremiás által a királynak. Cidkijjá találkozik a prófétával, kérdezni akar tőle. Ez jó, mindig jó, amikor az Úrhoz fordulunk és kérdezünk Tőle. De fontos, hogy ott legyen a készség az engedelmességre. Hiába kapunk választ, ha nem ahhoz tartjuk magunkat. Enélkül csak puszta érdeklődés az egész, amolyan magam mentése: megkérdeztem Isten emberét is.

Jeremiás ismeri a királyt, tisztában van reakcióival, ha kijelentést adok, ha elmondom az Úr akaratát, megöletsz. Milyen szomorú, ha Isten akarata hangzik, halálra kell a szolgának számítania. Azonban ma is így van, ha Isten tiszta és őszinte kijelentése felhangzik, az üzenet közvetítőjén kérik számon. Ha pedig tanácsot ad, amit igére alapoz, arra meg nem hallgat. Mennyire ismeri szívünk állapotát. Nem hallgatunk az Úr tanácsára. Tulajdonképpen azért is jutottak idáig, mert nem hallgattak arra, mait Isten mondott nekik. Minden gondunk ebből fakad, nem hallgatunk az Úr tanácsára. Úgy gondoljuk, jobb tanácsadóink vannak. Pedig hányszor melléfogtunk már, és mégsem akarunk az igére hallgatni.

A király a megoldást keresi ebben a szorult helyzetben, de tulajdonképpen csak jól megúszni szeretné az egészet. Látszik, hogy függ a vezető emberektől, és nem igazán mer egyéni és bátor döntést hozni. A próféta megismétli, amit már eddig is mondott, hogy ha megadja magát, életben marad, és a város is megmenekül, nem fogják elpusztítani. Ha rábízzák magukat Isten hatalmára, Ő megoltalmazza a várost, és a népet is. Azonban ára van ennek, mégpedig a fogság. Most már nem lehet csak úgy megúszni, ki kell fizetni az árat. Mindig úgy akarjuk az Urat követni, hogy az nekünk ne kerüljön semmibe. Megszokott kényelmes életünket szeretnénk továbbra is fenntartani. Azonban az Úr azt üzeni, aki követni akarja Őt, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét naponta. Mindennap nemet kell mondanom önmagamra, a kényelem utáni vágyakozásra, a test önkíméletére. A test mindig jól akarja magát érezni, nem akar meghalni, pedig a kereszt azt jelenti, hogy Krisztussal együtt meghalok, hogy most már éljen Ő bennem. Merem-e vállalni az árat?

Cidkijjának is azt kellett volna megértenie, hogy ha az Úrral megy, akkor az a fogságban is életet jelent, de ha az Úr nélkül marad a régiben, pusztulást fog maga után vonzani. Ne féljünk az újtól, ha az Úr adja azt, és Ő maga is benne van. Az új helyzetekben is Ő az Úr, és a megmaradást Ő adja.

Csendesedjünk el, és gondoljuk végig, mit talál ma az Úr Jézus a gyülekezeteinkben (Jn 2,13-25)? Mit talál, ha belép a gyülekezet kapuján? Azt, aminek ott kell lenni, az evangéliumot, vagy sok más egyéb, nem oda tartozó dolgot? Mit talál az Úr Jézus, amikor belép életünk ajtaján? Amikor beletekint mindennapjainkba, mit lát? Mit talál az Úr a Szentlélek templomában: nincs sok idegen dologgal megtöltve? Valóban a Szentlélek uralkodik bennem?

A jeruzsálemi templomban az áldozatok bemutatásához szükséges állatok vásárát találta, és a templomadó befizetését elősegítő beváltót. Az idegen pénzt váltották át a szent sékelre. Hát akkor mi a probléma, hiszen ezek szükségesek voltak a vallási életükhöz? Tulajdonképpen azt tették, amit Isten kért tőlük. Igen, de nem a templom udvarán volt ezeknek a helye. A pogányok udvarát foglalták el, és így kiszorultak az Istent kereső nem szidó emberek. És ez volt a gond, Jézus nem a kényelmet keresi, nem azt támogatja, hogy legyen minél komfortosabb az istentisztelet, ne kerüljön semmibe a részvétel, hanem az Atya akaratához ragaszkodik. Isten imádság házának adta a templomot, ott tette lehetővé mindenki számára a Vele való találkozást. A templom volt az Ő rendelője, mint ahogy ma is az istentisztelet alkalma az Úr rendelője. Azért adja, hogy elmenjünk és találkozzunk Vele. A Vele való találkozásban pedig gyógyul az életünk. Legtöbb baj forrása az Istenhiány. És itt ez megszűnhet, mert aki Vele találkozik, annak élő víz folyamai ömlenek a belsejéből.

Az Úr nem fogadja el a könnyebbség magyarázatát, ne mások kiszorulása révén legyen nekik könnyebbségük. Az állatokat kiűzi, az asztalokat felborogatja, és megparancsolja, hogy vigyék ki azokat onnan. Eddig nem is tűnt fel ez, nem Jézus hordja ki dolgokat, hanem nekik kell azt megtenni. És ezzel rámutat a saját felelősségünkre: amit bűnként mutat meg az Úr, azt nekem kell eltávolítani. Mindazt, ami elfoglalja Előle a helyet, ami megzavarja az Úrral való kapcsolatomat, azt nekem kell eltávolítani. 

Ne legyen piactér a templomból, ne tegyem csarnokká az életemet, a gyülekezetet. Ma bizony gyakran piactérre hasonlít a gyülekezet élete. Sok látványos programot kínálunk, igen, az egyház nem teret biztosít az imádsághoz, az Úrral való közösséghez, hanem kínálatait tárja az emberek elé. Programokat kínálunk, ami által jól érzik magukat, de elmarad a megtérés, az új élet.

Az egyház egyetlen dolgot, az evangéliumot hívatott meghirdetni az emberek számra. A jó hír az, ami ránk bízatott, ezt kell továbbadni. A kultúrát, a művészetet, a politikát más szervezetek is képviselhetik. Isten népe arra lett elhívva, hogy világosság legyen, Jézust képviselje ebben a világban.

Amikor jelet kérnek, feltámadására mutat előre. Lerombolják a templomot, vagyis meg fogják Őt ölni, de Ő legyőzi a halált, és feltámad. Aki mindezt megteszi, az az élő Isten. Isten az, aki most nagytakarítást rendez náluk. Isten mindig takarítással kezdi, Ő nem fogadja el az életünkben a szennyet, vagyis a bűnt. Amikor ránk talál, megtisztít, a tisztítószer az Ő vére. Mindezt kegyelemből teszi, mert szeret, és azt akarja, hogy a testünk temploma is rendeltetésének megfelelően működjön.

Megdöbbentő, hová süllyedt az ember, Isten Fia nem bízza ránk magát. Miért? Mert ismer, tudja, mi lakik bennünk. Tisztában van szívünk tartalmával. Ezért menjünk Hozzá, kérjük meg, hogy ezt a gonosz tartalmat tisztítsa ki belőlünk, adjon új szívet, ami már örömmel fogadja be Őt.

Itt van Isten köztünk

1. Itt van Isten köztünk: Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni. :/: Itt van a középen: Min -

den csendre térve Ő előtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki

szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent,

szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha

mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angya -

loknak módján Színed előtt állván Bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben

Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis vi-

rág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj Uram, Vidáman Fényessé-

ged látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképen, Békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd

meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel-

Szállhassak sasszárnyon: csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/:

Mindig közellévő: Jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn

Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.