Jézus az orvosság

E

mberileg szinte reménytelen Isten népének helyzete, gyógyíthatatlan a sérülése, de csak emberileg (Jer 30,12-24). Isten olyan élethelyzetbe vitte őket, ahol nem tudnak magukon segíteni, ahol a bálványaikkal sem mennek semmire. És mindezt azért tette, hogy végre rádöbbenjenek: van Istenük, de elhagyták. Isten azonban jelez, Ő nem hagyta őket el. Továbbra is szereti népét, és mindent megtesz értük.

Jeremiás által igyekszik rádöbbenti őket a valóságra: senkinek sem fontosak. A világ becsap, azt üzeni, mennyire nélkülözhetetlenek vagyunk, értékek, és nagyon is fontosak, de mindez addig tart, amíg egészségesek, fiatalok vagyunk. Ma különösen addig fontos az ember, amíg fogyaszt, amíg visszaforgatja nehezen megkeresett pénzét. A tékozló fiút is nagyon szerették addig, amíg tartott az örökség, amikor az elúszott, magára maradt. Már senkit sem érdekelte, mi fog vele történni. Így működik a gonosz, egy darabig kiemel, aztán otthagy magunkra. Isten nem így cselekszik, Ő még a hűtlent is szereti, és nem magunkra hagy, hanem utánunk jön.

Ismerjük fel, hogy mindazok, akikben bíztunk, nem tudnak segíteni. Emberileg a bűn kérdése megoldhatatlan, a gonosz teljesen lehúz, nincs visszaút. Urunk azt akarja, hogy ezt meglátva, kudarcainkat elismerve, emberi megoldásainkat feladva, mondjuk ki: nincs rajtam segítség, de jövök Hozzád, mert Te tudsz és akarsz segíteni.

Ebben a szakaszban is üzeni az Úr, ha senki sem tud meggyógyítani, ha már úgy is kezelnek, mint gyógyíthatatlant, Én megorvosolom sebeidet, kigyógyítlak sérülésedből. Az ige rámutat: van remény, van segítség, csak jó helyre kell menni. Ez a segítség az Úr Jézus Krisztus. Ezt látjuk az Újszövetség lapjain, emberek, akiket nem tudtak orvosaik meggyógyítani, akiken senki sem volt képes segíteni, felkeresték az Úr Jézust. És amikor segítséget kértek, vagy hitükkel megérintették, megtapasztalták, hogy Jézus tud segíteni. Ahol megállt az emberi tudomány, ott Jézus megmutatta hatalmát. Isten Őbenne és Általa állítja helyre mindazt, amit a gonosz elrontott. Az Úr Jézus a teljes életedet helyre akarja állítani, és egy egészen újjal megajándékozni. Ebben az újban már Ő vezet, megmutatja tervét, és szolgálatba állít. Minden bajunkra az Úr Jézust adja orvosságul az Atya. Ő az életünk orvossága.

A messzeségben, idegen földön, megalázottan minden reménytelennek tűnik, itt már nincs visszaút, gondolták. Évtizedek múlva az ország újjáépítése is elképzelhetetlen számukra, de az Úr üzeni: jóra fordítom sorsukat. Ő viszi ezt végbe egyedül, Ő, Aki mindenek fölött áll. A népek is irányítása alatt vannak, mert Ő az egész világ Ura. A világ vezetői, kormányai is eszközök a kezében, általuk is alakítja népe életét. Az egyik birodalom az ítéletet hajtja végre, a másik a szabadulást teszi megfoghatóvá, valóságossá. Mindezek mögött a Mindenható Isten áll.

Tehát csak ez a világ súgja, hogy nincs visszaút, mert az Úr által van, Neki semmi sem lehetetlen. A visszaúthoz szükséges az is, hogy én magam is visszatérjek az Úrhoz. Elkezdem Őt szívből keresni, őszintén közeledek Hozzá. Mert nem a körülmény megváltozása az első és legfontosabb, hanem a szívem megváltozása. Előbb én közeledjek az Úrhoz, és a többit Ő elvégzi. Izráel népénél is ez a sorrend, előbb ők keresik az Urat, megtérnek, és majd az Úr visszaviszi őket földjükre. De nem úgy megy, hogy előbb véget ér a fogság, és majd utána megtérnek. Első a bűnbánat, az Istenhez való közeledés, mert Ő személyes kapcsolatra hív. Azt akarja, hogy ismerjük meg, bízzuk Rá magunkat, Őt akarjuk, és ne elsősorban a javait.

Az apostol komolyan rámutat: nem szabad minden léleknek hinni, mert nem mindenki az Úr Jézus tanítványa, és így nem biblikus, nem az Úrtól származó tanácsot ad (1Jn 4,1-6). Meg kell vizsgálni, kitől kérek, várok útmutatást. Ez igaz hitbeli és életviteli dolgokra is. Nem csak arról van szó, hogy csak a teológiai tanácsra figyeljünk oda, kitől kapjuk, hanem arról is, hogy az élet dolgaiban kire hallgatunk. Mert a mindennapi kérdésekben is, ha nem az Urat ismerő, Őt követő személytől kérünk tanácsot, rossz irányba kerülhetünk.

János felszólítása azt sugallja, hogy a gyülekezet jól ismeri az igét, az Úr Jézust, és így képes megvizsgálni a lelkeket. A felnőttkorú tanítvány képes arra, hogy megállapítsa, amit hall, az az Úrtól van-e. Az egész Szentírás hangsúlyozza a felnőttkorra való eljutást, amikor már kemény eledellel táplálkozunk, és általa képesekké válunk a különbségtételre.

Sok hamis próféta jött ki a világra, tehát gyülekezeti emberek, tanítók, teológiában jártas igehirdetők, mégis hamis próféták. Miért? Mert nem ismerték meg személyesen az Úr Jézust, és így Ő számukra nem a testben megjelent Krisztus. A mérce mindig az, hogy kinek tartom Jézust. Ki az engem tanító számára Jézus? Csak az van Istentől, aki felismerte, hogy a názáreti Jézus maga az élő Isten. Ő jött el hozzánk, emberi testben.

Nem elég csak Istenről beszélni, hiszek Istenben, de ha nem hisz Jézus Krisztusban, nincs Istentől. Mert egyedül Jézus által juthatunk el az Atyához, csakis Őérette van kegyelem. Aki Jézust tagadja, mint Isten Fiát, mint Tőle jött Szabadítót, abban antikrisztusi lélek van. Mert a gonosz addig nem háborgat, amíg valamiben hiszünk, vagy csak úgy általánosan Istenben, akkor kezd el támadni, ha Jézust valljuk meg Isten Fiának. Azt akarja az ördög, hogy ne ismerjük meg Jézusban a Feltámadott Urat, Aki ma is él. Azonban Jézus él, váltságműve tökéletes, mindent elvégzett, ahhoz hozzátenni nem kell, és nem is lehet. A kereszt és Jézus neve jelenti a győzelmet a bűn és minden romlás fölött.

Nagyobb Az, Aki bennetek van, mint aki a világban van - ez csodálatos, felszabadító üzenet. Leoldja a félelem láncait; Jézus mindennél és mindenkinél nagyobb. Neve ma is ható erő, segítségül hívhatjuk, és a gonosz elfut. Jézus a győztes, és ezt lássuk, és mondjuk, akkor is, ha még látszólag nem áll győzelemre az ügyünk. Bízz Benne, mert Ő Isten, él, és tud rajtad segíteni. Hívd segítségül a nyomorúság idején.

Örvendezzen már e világ

1. Örvendezzen már e világ, Légyen mindenben vigasság, Mert Krisztus mindenért vált -

ság, Világ bűnéért orvosság.

2. Zakariás szent próféta Már ezt régen megmondotta: Örvendezz, Sion leánya És örülj

nagy vígassággba’!

3. Ne félj, mert íme örömed: A te királyod jő neked; Szamár vemhén telepedett, Mutat-

ván nagy szelídséget.

4. Véle vagyon istensége, Mondhatatlan nagy kegyelme, Jóvolta, idvezítése, Mert ő

mindeneknek feje.

5. Előll s utól nagy serege Szentlélek teljességében Hozsánnát kiált a mennybe, Dávid

fiának örömben.

6. Némelyek ruházatjokkal, Krisztus útját méltósággal, Mások hintik zöld ágakkal: Királyt

tisztelnek azokkal.

7. Mi is azért királyunknak, Menjünk elébe Urunknak; Vigyünk szép pálma ágakat: Hi-

tünk győzedelmes voltát.

8. Dicsőség Atyánknak mennyben, Mi királyunknak akképen Szentlélekkel egyetemben

Mostan és minden időben.

Isten áldásával.