N
|
ehéz a helyzet
Jeruzsálemben, nem tudják, mit is tegyenek, Isten azonban nem hagyja őket
magukra (Jer 38,1-13). Küld világosságot a sötétségbe, mégpedig a prófétai
szót. Csak hála lehet a szívekben, van útmutatás, nem kell sötétségben
tapogatózni, nem nekik kell kitalálni, mit tegyenek. Isten azért adta az igét,
hogy legyen lámpásunk az élet nehéz időszakaiban is. Nem saját kútfőre kell
támaszkodni, van ige. És Isten az igéről úgy beszél, mint sötétben világító
szövétnekről. Amikor sötétbe kerülünk, nem tudjuk, mit tegyünk, adjunk hálát az
igéért. Figyeljünk rá, és engedjük, hogy megvilágítsa életünket.
Keresik a választ, mit tegyünk, és az Úr szól, ad világos feleletet.
Milyen csodálatos ez. Nem erre vágyunk, kapjunk világos és határozott választ,
az Úr mutassa meg, mit tegyünk? Megtudják, hogy egyetlen lehetőség maradt a
túlélésre, ha leteszik a fegyvert, megadják magukat, és fogságra mennek. Isten
megmondja, mit tegyenek, de ők nem ilyen választ vártak. Sérti nemzeti
büszkeségüket, öntudatukat. Mit képzel
ez az ember, milyen zsidó ő, megadni magunkat, ez nem hazafias, harcolni kell
mindhalálig. Így gondolkodnak, és Jeremiás ellen támadnak.
Ez már szomorú, Isten ad választ, de ők ezzel nem értenek egyet, és csak
a próféta véleményének tulajdonítják. Miért is van ez így? Mert azt gondolják,
ha nem harcolnak, gyávának tartják őket, és nem ismerik fel Isten vezetését. Ha
letesznek a fegyveres ellenállásról, teljesen Isten kezébe kerülnek, teljesen
az Úrtól függnek, akkor rá lesznek utalva, és ezt nem akarják. Nem akarnak
Istentől függni. Pedig pont az az élet, rábízni magam az élő Istenre.
Az Úr Jézus is arról beszél, hogy aki meg akarja menteni az életét, elveszíti,
és aki elveszíti az életét Őérte, az megmenti azt. Isten országa másképp
működik, mint a mi világunk, más a logikája, és ezt kell megtanulnunk. Ezt nem
értette meg Izráel sem. Rábízom magam teljesen Istenre, kiszolgáltatom magam
Neki, hagyom, hogy Ő cselekedjen. Azonban mindez hit által működik, és csak az
képes megtenni, aki ismeri Őt. Aki már gyakran átélte, hogy Isten cselekszik,
Rábízhatom magam. Amikor Őreá bízom a dolgokat, minden másképp alakul, mint
amit elképzeltem. És más az én feladatom is, mint amit megszoktunk. Isten nem
úgy vezet, mint a társadalmi vezetők, és így nem is azt várja el tőlünk, mint
egy király. Ebben a helyzetben a király szerint be kell vonulni katonának, és
meg kell védeni a várost, az országot. Teljesen emberi erőre és megoldásra
támaszkodik. Isten egészen mást kér, ne harcoljatok, nincs szükség katonákra,
hanem tegyétek azt, amit az ellenség mond. Ez nekik érthetetlen, és mégis ez a
megmenekülés útja. Merj Istenben bízni, akkor is, ha ellenkezik a logikával, az
emberi tapasztalatokkal, amit kér.
Ezen az úton nyilvánul meg az alázatunk is. Kimondom, én nem tudok segíteni, de elfogadom
Isten megoldását, ha nem értem, és nem látom is előre, mi fog következni. De
hiszek az Úrnak. Az alázat: elfogadom, hogy az élet ajándék. Nem az én tulajdonom,
nem én szerzem meg, és nem is én őrzöm meg. Isten drága ajándéka, és így Nála
van a legjobb helyen. Ajándék az élet, és az új és örök élet is. Nem tudom
megszerezni, csak elfogadhatom kegyelemből. Mit kezdek ezzel az ajándékkal? Hányszor nem becsüljük meg,
tulajdonunkként kezeljük. Azt mondjuk, az enyém, azt teszek vele, amit akarok.
De mivel ajándék, nem tehetem vele azt, amit akarok. Arra kell használnom,
amire kaptam. Mégpedig arra, hogy Isten dicsőségére éljek vele. Arra kaptam,
hogy Neki éljek, Őt szolgáljam teljes szívből. Az életem akkor mentem meg, ha
Neki adom, ha teljesen rábízom.
Mivel nem akarnak Isten haditerve szerint cselekedni, nem bízzák magukat
az Úrra, inkább a prófétát távolítják el. Nem könnyű a próféta élete,
szolgálata. Jeremiás azonban szó nélkül elfogadja mindazt, ami történik vele.
Tudja, hogy üzenete igaz, Istentől származik, és azzal is tisztában van, hogy Isten nem
hagyja magára. És az Úr cselekszik. A
palotában is van, aki figyel Rá, és engedelmeskedik Neki. Így azután Ebed-Melek
kiszabadítja Jeremiást a veremből.
Jézus elindul bemutatni Istent, rádöbbenti az embereket a csodára: Isten
eljött az emberek közé (Jn 2,1-12). Mert
bizony, a legnagyobb csoda ez, Kánában is ezt mutatja meg Jézus: eljött Isten
Őáltala. Elindul a Jordántól, és viszi Istent, bemutatja az embereknek Isten
országát. Jelenlétével döntésre hív fel, lépjünk be ebbe az országba. Hív és
keres, és aki meghallja a szavát, megpillantja Benne Istent, az megy, mert nagy
kiváltság és óriási lehetőség az Istenhez tartozás. Ez tulajdonképpen a
lényünkbe van kódolva, erre vágyakozunk, mert Isten a Vele való élő kapcsolatra
teremtette az embert. A bűnesetkor ez megszakadt, de a lelkünkben ott van az
Atya utáni vágy. És Jézus azért jött, hogy bemutassa az Atyát, és
megközelíthetővé tegye. Ő állítja helyre a megszakadt vonalat.
Jézus alakján, termetén, külsején nem látszik, hogy Ő az Isten Fia. A
Vele való találkozás által, tanításán, tettein, egész életén keresztül
ismerhetjük fel a történelem legnagyobb pillanatát. Eljött az Isten. Nincs
ehhez fogható esemény a világtörténelemben. Kánába is azért megy, hogy az ott
levőkkel láttassa Istent. Rá akar mutatni: új idők járnak, másképp is meg lehet
oldani életünk problémáit, mint eddig. Erre tulajdonképpen Mária döbben rá. Ő
ismeri fel, ha itt van Jézus, elmondhatjuk Neki a helyzetet. Mária látja, hogy Jézus a megoldás, és ha itt van,
nem kell aggódni, kapkodni, piacra rohanni. Hiszen egy ilyen helyzetben nem az
lenne a normális, felkeresünk egy rokont, barátot vagy egy üzletet, és veszünk vagy kérünk még
bort? És Mária rádöbben: Jézus itt van,
ezt a megszokott útvonalat nem kell végigjárni, mert Benne az Élet Fejedelme, a
Teremtő Isten, a szőlő, a bor, a természet törvényeinek Gazdája van jelen. Mit
látok én Jézusban? Látom Benne a Teremtő Istent, a természet Urát? Ha nem látom, bepánikolok, emberi megoldások után futkosok. Tulajdonképpen a döntési,
megoldási eszközeink mutatják meg, milyen az Istenismeretünk. Ezekből látható, ki nekünk Jézus.
Úgy tűnik, Jézus helyreutasítja Máriát, de elképzelhető, hogy ez egy próba, mit
is fog tenni? Bízik-e Benne, van-e hit a szívében? És Mária nem adja fel, a
szolgának azt mondja: amit mond, tegyétek meg! Ez a lényeg, tudja, hogy Jézus fog
intézkedni, és bármit mond, bármilyen képtelenségnek tűnő dolgot kér, azt
tegyék meg. Így kell nekem is Hozzá
viszonyulnom. Amit mond, tegyem meg! Nem az a döntő, hogy értem-e, de mivel Ő mondja,
megteszem, mert Ő tudja, mit mond. És nem
kér olyat, amit ne tudnánk megtenni, és ha engedelmeskedünk, megtörténik a
csoda. Jézus jelenléte átalakulást hoz. Tedd, és meglesz. A leprások is így
indulnak el, menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak, és amíg odaértek,
megtisztultak. Engedelmesség közben. A csoda útja ez, teszem, amit mond, és a
többit Rábízom. A hangsúly az átalakuláson, a minőségi változáson van. Ezt
kínálja ma is az Úr, minőségileg alakítja át az életemet, ha Hozzá fordulok, ha
elmondom a hiányom, és azután engedelmeskedek Neki. A változás a hit általi
engedelmességen keresztül megy végbe.
Mindez jel mások számára, a bennünk végbemenő változás, a mai csodák is jelek, mert általuk mások is megbátorodnak és Jézushoz fordulnak. Mások
előtt is nyilvánvalóvá válik az Ő nagy dicsősége.
Ki Istenének átad mindent
1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, :/: Azt csudaképpen
őrzi itt lent,
Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre
épített.
2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha
sebeink még job -
ban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha
lelkünk bú-
nak helyet ad.
3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az
Úr rendelte
kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól
tudja, hogy mi
kell nekünk.
4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A
mennyből gazdag ál-
dást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az
mindörökké Vé-
le él.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése