A
|
szomszédos népek sincsenek biztonságban (Jer
47,1-7). Még nem Babilon, hanem Egyiptom fenyegeti a Földközi-tenger
partvidékén élőket. Gáza, Tírusz és
Szidón a fáraó felvonulási területe lett. Ezek a kis népek félelemmel telnek meg, esélyük sincs megvédeni magukat a hatalmas országgal szemben. Jeremiás írása nem a
szomszédok nyomorúsága feletti örvendezés, hanem segítő, felkészítő írás. Még ők
is kereshetik az Urat. Amit Jeremiás ír, az az Úr igéje. Tehát Isten velük is
törődik, rájuk is figyel, ad nekik lehetőséget a megtérésre és életre. Isten
nekik is küld igét, és Jeremiás ezt tovább is adja. Volt már ilyenre példa.
Isten Jónást küldte Ninivébe, de ő nem akart menni. Jeremiás azonban
engedelmes, teszi, amit az Úr mond, viszi az igét.
Pedig a filiszteusok mindig ellenségként kezelték a zsidókat, és most ők
nem ellenségként tekintenek rájuk. Az emberek segítségért kiáltanak, és Isten
meghallja, ezért szól a prófétához. Ő is érzékeny az emberek kiáltására. Nem
azt mondja, mi közöm hozzájuk, hanem rámutat: az egyetlen segítség Izráel
Istene. Sokat nem tud tenni Jeremiás a filiszteusok megsegítése érdekében, de
bizonyságot tehet Istenről. El tudja mondani: Isten meg tud oltalmazni. Ő
nagyobb, mint a fáraó. Hívjátok Őt segítségül, kiáltsatok Hozzá. Nincs bosszú a
próféta szívében, nem azt mondja, megkapják, amit megérdemelnek, hanem Isten
felé irányítja figyelmüket. Ez nekünk is útmutatás. Halljuk meg a segítséget
kérőket, és mutassunk fel az Úrra. S nekünk és másoknak is egyedül az Úr Jézus
nevének segítségül hívása az igazi megoldás. Vele talpra lehet állni, Ő meg tud
őrizni a gonosz minden munkájától.
Nehéz időket lát a próféta, harcot, szenvedést, amely a szomszédos
népeket is érinti, és közbenjár értük. Azt kéri, az Úr állítsa meg a kardot.
Amikor nem tudunk segíteni, imádkozni tudunk. Közbenjárhatunk környezetünkért.
Az Úr Jézus a szívünkre helyezte: még az ellenségeinkért is imádkozzunk. Az
imádkozás nagy lehetőséget ad a kezünkbe környezetünk formálására. Amikor az Úr
elé visszük a dolgainkat, a politikai erőket is, kérhetjük Istent akarata
megvalósítására. Csodálatos lehetőség, az Ő országának az eljöveteléért
imádkozni. Ne legyünk közömbösek, hanem imádkozzunk a körülöttünk élő
emberekért. Vigyük őket az Úr elé.
A kétnapos evangelizáció után az Úr Jézus folytatja útját Galileába (Jn
4,43-47). Az elhintett mag azonban ottmarad, és tovább végzi a munkát. Jézus nem
telepszik le egy helyen, pedig Samáriában most ígéretes munka indult meg. Megy
tovább, és engedi, hogy ezek az emberek választ adjanak arra, amit láttak és
hallottak. Nem helyezi gyámság alá őket, hanem hagyja, hogy önállóan éljék meg
hitüket. Talpra kell állniuk, és növekedniük kell a hitben. Azt is üzeni igénk, hogy nem
kell az Úr Jézusnak személyesen jelen lennie ahhoz, hogy tartsák Vele a
kapcsolatot, és előrébb lépjenek a hitben. Az Úr önálló, felnőtt tanítványokat
akar. Olyanokat, akik felismerik az Ő akaratát, és készek azt megvalósítani.
Az Úr azt akarja, hogy növekedjünk a hitben, és eljussunk önálló
cselekvésre. A Vele való élő kapcsolatban növekszünk, fejlődik az igeismeretünk és az Ő akaratának felismeréséhez szükséges készségünk. Az ige
olvasása által egyre jobban megismerhetjük Őt. Azért megy tovább, hogy maguk is
fáradozzanak a lelki növekedésért. Aki többre vágyakozik, és ismét találkozni
akar Vele, az menjen Utána Galileába. És ha valaki felkeresi ott Őt, az is jelzi
már, hogy megértette Jézust, és kész vállalni Őt. Ha egy samáriai elmegy Galileába
Jézushoz, azt üzeni, megértette: ha Jézus megállt érte Samáriában, akkor az
ellenségeskedés le van győzve. Az ő szíve is szabad a gyűlölködéstől. Próba is
ez egyben, hitük próbája.
Jézus nem kerüli el Galileát, annak ellenére sem, hogy tudja, a maga
hazájában nincs becsülete a prófétának. Senkit nem kerül el, mindenkinek
megadja a lehetőséget az Isten szeretetével és kegyelmével való találkozásra.
Viszi az evangéliumot, és tudja, hogy az Ő jelenléte, Lénye még a hagyományokat
is megtöri. Az bebetonozott emberi igazságokat, amelyekről úgy gondoljuk, változtathatatlanok, az Úr Jézus szava és tettei megváltoztathatják. Jézus az
igazi reménység. Nélküle marad a mondás érvényessége, Nélküle minden
változatlan, mozdulatlan marad. Azonban az Ő szava Isten igéje, amiben erő van, és még a köves talajon is megtalálja az életlehetőséget. Ezért hirdessük az
igét, mondjuk el az Úr nagy tetteit, mutassunk Rá minden helyzetben, bízva az
ige erejében. Ami ma változtathatatlannak tűnik, az az evangélium által holnap
megváltozhat.
Az előzetes hírek és váradalmak ellenére befogadják Jézust. Eddigi
tetteinek, megjelenésének hatása van. Felismerték, hogy erre a Jézusra szükségük
van. Azt akarják, hogy ami megjelent köztük, az fejtse ki hatását náluk is. Látják, itt a világosság, és nem akarnak tovább sötétségben maradni. Útmutatás
számunkra is a galileaiak magatartása, fogadjuk be mi is Jézust az életünkbe.
Legyen ott a szívünkben, hogy az ébredés, megtérési esemény, ami máshol
végbemegy, az legyen jelen nálunk is. Kérjük az Urat, cselekedjen a saját
életünkben, gyülekezetünkben, országunkban és népünk között is olyan
hatalmasan, amint azt teszi más helyeken. Vágyunk-e így az Úrra? Ezek az
emberek befogadták Őt, mert szerették volna, ha náluk is megtörténik mindaz,
ami Jeruzsálemben. Vágyakoztak a Szentlélek áradására, Jézus munkájára. Ők is
igényelték a Szentlélek templomának megtisztítását. Jöjj, Urunk, jöjj,
munkálkodj bennünk. Kezdd, Uram, bennem, tölts be Lelkeddel, újíts meg, adj
ébredést. Mutasd meg, hogy az igazi életváltozást Te adod. Nem a technika vagy a
tudomány teszi jobbá az életet, hanem egyedül Te.
Ne engedjük, hogy csak úgy passzívan, tőlünk távol legyen jelen az Úr.
Hívjuk be életünkbe, és fogadjuk be örökre. Adjuk át Neki a hatalmat, szívünk
trónját, és engedjük, hogy éljen bennünk, mi pedig Általa.
Jövel, ó áldott Szentlélek
Jövel, ó áldott Szentlélek! Gerjeszd fel híveidet, :/:
És szent munkájukban vélek Közöld kegyelmeidet,
Hogy szívük egyenesen Az Úrra függesztessen.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése