Neki növekednie kell

A

z Úr kegyelme megrendítő, még mindig van esély, mert hagyott maradékot az országban, akiket nem vittek el a babiloniak (Jer 40,1-16). Irgalmasan bánik népével, nem akarja, hogy elpusztuljon az ország, és mindenki elvesszen. Ő mindig menteni akar, ezért vannak, akik maradhatnak. Még vezetőt is kapnak, ha szolgai állapot is, de mégis tovább folyik az élet, ismét megszervezhetik a mindennapokat, helyreállíthatják, ami elpusztult.

Az Úrnak gondja van hű szolgájára is, a testőrparancsnok szabadon engedi, és mehet, ahová jónak  látja. Jeremiás azonban nem a maga életét menti, nem saját érdekeit tartja szem előtt, hanem az Úr akaratát és népe javát. Ott marad Gedaljával a megmaradt nép között. Isten gyermeke nem a maga érdekeit nézi, hanem ott marad a nép között, és az Úr szavával irányítja őket. Isten hagyja őt ott, hogy általa erősítse gyermekeit a nehéz helyzetben. Csakis az Úr ereje által van újrakezdés. Nélküle nem sokra megyünk. Az Ő szava az erőforrás, és jó, hogy ez a forrás ma is működik. Az ige ma is érkezik. Mint ahogy itt is az Úr szava érkezett Jeremiáshoz, enélkül nem is volna értelme ottmaradni és újrakezdeni. Minden dolgot az Úr jelenléte tesz értelmessé.

A testőrparancsnok szavai megerősítenek minket abban, hogy ez az esemény valóban Isten ítélete volt Izráel népének élete fölött. Minden azért történt, mert nem hallgattak az Úr szavára. Én hallgatok-e rá, komolyan veszem-e mindig, amit olvasok és hallgatok? Mert Isten ma is szól! Azért őrizte meg a Szentírást, hogy benne megtaláljuk hozzánk szóló, aktuális üzenetét. Mert Isten szól, elmondja, kicsoda Ő, és mi a terve az emberrel, de naponként is vezet. Az aktuális akaratát is kijelenti a keresőknek.

Izráel népe nem hitte, amit Jeremiás hirdetett. El sem tudták képzelni, hogy mindez megtörténhet. Ők javulást, egyre jobb életet vártak. Úgy vélték, elvonul az ellenség, ha esetleg harcolniuk kell is, győzni fognak. A próféta szavának nem adtak hitelt, és most a testőrparancsnok kimondja, beteljesedett, amit Isten mondott. Hisszük-e, hogy amit az Úr mond, az meglesz? Szavai beteljesednek, azok is, amikre eddig még nem került sor. Az Úr vissza fog jönni, de várjuk-e? Realitás-e nekünk az Ő érkezése? Vagy mi is úgy vagyunk, mint a zsidók akkor, olyan jó az élet, mindenünk megvan, egyre jobban gyarapszunk, miért történne változás. Azonban ott sem volt a jólét mögött élő hit és engedelmesség. Csak a külső dolgokra figyeltek, de nem vették észre, hogy szívük eltávolodott az Úrtól.

Az ige arról is beszámol, hogy nem mindenki tekintette Isten akaratának a kialakult helyzetet. Vannak, akik továbbra is a maguk kezébe akarják venni az irányítást, és fegyverrel, erőszakkal akarnak megoldást találni. Ezt a kis esélyt is elszalasztják. Mi ragadjuk meg az Úr kegyelmét, ne akarjunk magunk változtatni, hanem inkább keressük az Urat. Ezeknek az embereknek is ez lett volna a megoldás. Bűnbánó szívvel az Úrhoz fordulni, és keresni további akaratát. 

Jeruzsálemből Júdea vidékére ment az Úr, azon a környéken tartózkodott, és végezte még szolgálatát János is (Jn 3,22-30). Még mindig jönnek hozzá emberek, és keresztség által megvallják bűneiket. János nem mondta: most már nincs dolgom, eljött Jézus, csinálja Ő. A megtérésre szóló üzenetet még hirdetnie kellett, a kiáltó szónak hangzania kell, hallják az emberek, eljött az Isten Báránya. János továbbra is Jézusra mutat, Felé irányítja a megkeresztelteket. Ő az erősebb, és így Őreá van szükségük. Jézus a világ Világossága és az igazi hang. János tovább hirdeti, amit rábízott Isten, addig szolgál, amíg lehet. Mi is így hirdessük az evangéliumot, minél többen és több helyen szóljuk, annál többen hallhatják meg. Ha az Úr előhoz más szolgálattevőt, frissen megtért embereket, ne gondoljuk, hogy a mi időnk lejárt. Nincs nyugdíjas tanítványság. Ott hirdessük az Úr szavát, ahol éppen vagyunk.

Vannak, akiknek feltűnik, hogy Jánostól Jézushoz mennek az emberek. Talán azért teszik ezt szóvá, hogy éket verjenek közéjük. Féltékennyé akarják tenni Jánost, azonban őt nem lehet befolyásolni. Az ördög mindig megjelenik ott, ahol az Úr két szolgája között egyetértés van. Azt akarja, hogy a szolgálat helyett egymással foglalkozzanak, mert akkor nem az igére, nem az emberekre figyelnek. A gonosz mindig megpróbál éket verni kettőnk közé, azt akarja, hogy magunkkal és egymással foglalkozzunk. Siránkozzunk, hogy a másikat többen hallgatják, mint minket. Holott az Úr mindenkinek áldássá teszi a szolgálatát, aki Tőle indul.

János azonban nem válik féltékennyé, nem lehet Jézus ellen hangolni. Meglátja, hogy a mennyből adatott Jézusnak mindaz, amit tesz. Jó, amikor meglátjuk a másik Istentől való ajándékait, és el is ismerjük azokat. Ismét megerősíti János: nem ő a Krisztus, hanem Előtte küldetett el. Vőlegényhez hasonlítja Őt, aki mellett ott áll a menyasszonya. Ez így van rendben, mondja János. Jézus a vőlegény, és az emberek a menyasszony. A Jézusban hívők közössége a menyasszony. János a vőlegény barátja, és örül, hogy láthatja és hallhatja a vőlegényt. Mondhatnánk, örül a barátja sikerének. Tudunk-e örülni más sikerének? János hangulata nem romlik el, mert Jézust többen követik, mert az Ő szolgálata előre halad, Jánosé pedig kezd zsugorodni.

Most mondja ki a lényeget: „Neki növekednie kell, nekem pedig egyre kisebbé lennem.” Mennyire ellenkezik ez a mi logikánkkal. Egyre nagyobbak akarunk lenni, egyre feljebb szeretnénk jutni. János meglátja, hogy Jézusnak kell növekednie, ez az Isten országának rendje. Akkor lesz az egyházban is igazi növekedés, ha nem mi növekszünk, hanem Ő növekedik. Neki kell bennünk is növekednie, és énünknek egyre kisebbé lennie. János valóban egyre kisebbedik, ezt mutatja, hogy nem sértődött meg Jézusra, nem akar versenyezni Vele, hanem engedi, hogy kibontakozzon, és egyre nagyobbá váljon. Növekvő Krisztusra van szükségünk, arra, hogy bennünk és a környezetünkben is egyre jobban Ő látszódjon. Krisztus növekedését kell elősegítenünk a mindennapokban, a környezetünkben.

Figyeljük meg János sorrendjét: Neki, Jézusnak növekednie kell, tehát nem ő igyekszik kisebbé lenni, hanem engedi Jézust naggyá lenni. És amennyire Jézus növekszik, olyan mértékben kisebbedik az énem, saját akaratom. Jézus Lénye fölém nő, és ez az igaz, ez a jó, ha Ő látszódik. Engedjem növekedni az Urat, és hagyjam, hogy én pedig zsugorodjak.

Felvirradt áldott szép napunk

1. Felvirradt áldott szép napunk, Ma teljes szívvel vigadunk, Ma győz a Krisztus, és ha

int, Rab lesz sok ellensége mind. Halléluja!

2. Az ősi kígyót, bűnt, halált, Kínt, poklot, szenvedés jaját Legyőzte Jézus, Mesterünk,

Ki most feltámadott nekünk. Halléluja!

3. Az élet győz, a mord halál A prédát visszaadta már, Nagy úrságának vége lett, Krisz -

tus hozott új életet. Halléluja!

4. A nap s a föld s minden, mi él, Ma bút örömmel felcserél, Mert a világnak zsarnoka

Nem kelhet többé fel soha. Halléluja!

5. Mi is éljünk vigadva hát, Daloljunk szép halléluját, Hadd zengje Krisztust énekünk, Ki

sírból feltámadt nekünk! Halléluja!

Isten áldásával.