Az Úrnak szentelve

 

E

gy új kor kezdetén vagyunk, néhány évtized és Izráelban elkezdődik a királyság kora (1Sám 1,1-27). Ezzel lezárul a bírák időszaka. A nép királyt kér, Isten ad nekik, de ad a király mellé prófétát is. Ezt készíti már elő az Úr. Mert Ő mindig népe előtt jár. Ismeri szívünk gondolatait, és úgy alakítja a dolgokat, hogy keményszívűségünk ellenére is, tapasztaljuk az Ő jelenlétét. Ruth könyvéből megismerhettük azt a családot, amelyből a jövendő király származik majd. Itt még senki nem tud semmit, de Isten alakítja az életüket, készíti a király útját, és készíti a nagy Király, a Messiás útját. Mindez azt is üzeni, Isten népe történetében semmi sem történik véletlenül, vagy váratlanul. Bármit elronthatunk, Istennél kész a megoldás. Azonban ezt ki kell várni, és meg kell látni.

Egy családról olvasunk, ami nem igazán igeszerűen él. Elkánának két felesége van, nagyon beleillene a mai korba. Azonban Elkána Izráel népének a tagja. Isten elmondta nekik hogyan éljenek, mi az elvárása a férfi és a nő életével kapcsolatban. Isten a házasságot egy férfi és egy nő életre szóló  kapcsolataként gondolta el. Azonban az ember keményszívűségével nem tudta megoldani a problémákat, így Mózes idejében az elbocsátás lehetőségét is megkapták. Ez nem azt jelentette, hogy ez a megoldás, Isten azt akarja, hogy Őt keressük, minden problémánkat vigyük elé, és majd ebben a történetben is látjuk, Istennél van megoldás.

Itt azonban még nem ezt látjuk. Elkána nem Isten elé viszi házasságának fontos kérdését, hanem a pogány népek mintájára keres megoldást. A történetből az látszik, Anna volt az első felesége Elkánának, azonban amikor nem született gyermekük, másik feleséget vett. Ez nem az Úrtól van, akkor sem, ha Peninnának születtek is gyermekei. Ezt a kérdést nem vitték Isten elé, nem imádkoztak, hogy Isten cselekedjen, és nem vártak Rá. Mivel a világ szerint oldotta meg Elkána ezt a helyzetet konfliktus alakult ki Peninná és Anna között. Peninná érzékeltette, hogy ő áldott, és Anna nem. A rossz döntéseknek, amikor nem Isten szavára hallgatunk, mindig következménye van.

Felmentek ugyan Silóba, de úgy tűnik, hogy Anna kérdését nem vitték Isten elé. Elkána nem hitte, hogy Isten be tud avatkozni. Nem hitte, hogy az Úrtól lehet, sőt kell kérni a gyermekáldást, és minden megoldást. Hiszem, hogy életem minden kérdését oda vihetem Isten elé? Hiszem, hogy nincs olyan kérdés, amire Istennek ne volna válasza?

Anna a keserűségével Istenhez fordult. Ő meglátta, hogy mehet az Úr elé. És ott kitárta a szívét. Szívében könyörgött, nem mondott szépen hangzó imát, de a szívét kitárta Isten előtt. Szívében Isten előtt állt, és Tőle kért áldást. Csodálatos, hogy a gyermeket nem magának kérte, hanem felajánlotta az Úrnak. Egész életére Istennek szentelte. Ez az igazi imádság, amit kérek azt Istennek szentelem, azt szeretném, ha általa az Ő neve dicsőülne meg. A gyermeket Isten ajándékának tartja. Nem úgy néz rá, hogy az övé, hanem Istentől kapja, és az Ő kezébe helyezi bele. Gyermekeinkre ajándékként nézünk? Azért munkálkodunk, hogy megismerjék Istent, és egész életükben Neki szolgáljanak? Hányan azt gondolják, anyagilag kell mindent megadni a gyermeknek, és a világi karrierjüket támogatják, de nem ismertetik meg őket Istennel, az Ő igéjével. Pedig az áldott élet az Istennel élő kapcsolatban lévő élet.

Anna nemcsak fogadalmat tesz, hanem azt meg is tartja. Nem úgy gondolja, mégsem vehetem ezt komolyan, az én gyermekem, magamnál tartom. Nem, elviszi a főpaphoz, és Istennek szenteli.

 Nem láncolja magához, hanem elengedi. Ez fontos, meg kell tanulnunk elengedni gyermekeinket és egymást is. Elsősorban az Úrnak kellene átengednünk őket. Nem a magunk álmait beléjük látni, hanem engedni, hogy Isten kézbe vegye őket. Isten kezében teljesedik ki az életünk.

A példázatok befejezése után az Úr Jézus megkérdezi a tanítványoktól, megértették-e mindazt, amit tanított nekik (Mt 13,51-52). Nagyon határozottan felelik, megértettük. Mi mit mondanánk? Értjük az igét? Ők csak néhányszor hallották ezeket a tanításokat, mégis értik őket. Mi annyiszor olvassuk, de értjük is? Máté evangéliumát már hányszor olvastuk, benne a példázatokat, és bizony ennek ellenére gondot okoz a megértésük. Vitázunk rajtuk, hogyan is kell érteni őket. Ők miért értik? Mert Jézussal vannak, csakis Általa érthetjük meg az igét. Isten Lelke jelenléte által tárul fel az ige üzenete és igazsága.

Az írástudónak nem elég az ószövetségig eljutni, tovább kell haladni, és meg kell ismerni Jézust. Isten országának minden titka Benne tárul fel. Az Úr Jézus megismerése nélkül, a kereszt alatt való megállás nélkül nem juthatunk Isten országába. Meg kell ismernünk az Úr Jézust, és mindazt, amit Ő hozott.  Jézusban a kegyelem korszakát ismerhetjük meg. Önmagában az ószövetség nem segít. Meg kell tudnunk mit is tett értünk az Úr. Az életünk változását Ő hozza el. És ez belső változás. A szívünk alakul át. Szükségünk van arra az újra, amit Jézus hozott. Azonban a régit sem teszi félre. A kettő kiegészíti egymást. De Jézus újjáteremtő munkája nélkül az ószövetség nem tárul fel előttünk, és nem tudunk Isten akarata szerint élni. Azonban az ószövetség eligazít az Úr Lelke által a mindennapokban. Amikor elakadunk, az ige mutat utat. Az igét a Szentlélek aktualizálja.

 

 

Istennel járni, lakozni

 

Istennel járni, lakozni, Szent élettel illatozni,

Igaz hitben nem habozni: Jézus Krisztus,

taníts, Taníts imádkozni!

 

Isten áldásával.