Szólj, Uram!

 

A

nna odaborul az Úr elé és hálát ad mindazért, amit megtapasztalt (1Sám 2,1-3,21).  Hálát ad, mert Isten meghallgatta kérését. Örül, mert megismerhette Isten hatalmát. Mindazáltal, amit átélt világossá lett előtte, hogy Izráel Istene valóban él. Ő nem olyan, mint a bálványok. Ezért mindenkinek Hozzá kell fordulni. Senki sincs rajta kívül. Aki megismeri az Urat, annak a szívéből öröm és hála tör elő. Mert megtapasztalta a bűnből, a nyomorúságból való szabadítást, ezért csak örülhet. Sőt most már igazán örülhet, mert csak az tud felszabadultan örülni, aki megtapasztalja Őt, akinek Isten valóság.

Anna nemcsak az Úrnak énekel, hanem az Úrról. Ez  az imádság Róla szól, az Ő tetteit magasztalja. Elmondja, hogy Isten odafigyel a szegényre, nyomorultra, és kész könyörülni rajtuk. Aki a maga élethelyzetében Hozzá kiált, azt megsegíti. Felhívja a figyelmet, senki ne kérkedjen, vagyis ne tulajdonítsa magának az eredményeit, hanem boruljon le az Úr előtt és köszönje meg azokat. Isten nem a javainkat, eredményeinket figyeli, hanem a tetteinket.  De nem emberi vélemény alapján hoz ítéletet, hanem maga teszi mérlegre az életünket. Jó, ha alázattal jövünk, és elismerjük, a mérleg azt mutatja, híjával találtattunk. A gazdag ifjúnak is azt mondja az Úr, hogy hiánya van, és ez a hiány nem más, mint az Úr Jézus ismerete. Azt kellene meglátni, hogy az Úr Jézus nélkül kevés vagyok. Isten elé csakis Krisztus által állhatok. Krisztus nélkül minden kevés, az Ő halála és vére egyenlíti ki a tartozást. Érte nyerhetek életet és áldást.

Az ének bizonyságot tesz Isten hatalmáról, amellyel kész megváltoztatni a jelenlegi helyzetet. Aki szegény, nyomorult, éhező, és hozzá kiált, átéli, hogy az Úr megváltoztatja az életét, kihoz a porból és szemétből. Csodálatos ez. Keressük Őt, mert számára nem változtathatatlan az élet. És aki azt gondolja, hogy mindig jólétben fog élni, és nem törődik a másik szegénységével, kenyérért fog elszegődni. Isten meg tudja változtatni a társadalmi helyzetet, és ezt azért teszi, hogy eszmélődjünk.  A jólét elmúlhat, egyik percről a másikra nyomorúság állhat be, de Isten elérhető. Rajtunk áll, hogy zúgolódunk ellene, és felelőssé tesszük, vagy bűnbánattal segítségül hívjuk?

Azt látjuk, hogy Éli főpap fiai átvették a papi szolgálatot, de visszaéltek helyzetükkel. Miért? Mert gonosz emberek voltak, vagyis nem engedték Istent az életük trónjára, hanem elfordultak Tőle. Nem törődtek az Úrral, mert nem is ismerték. Mert az, hogy papok, önmagában nem jelent semmit. Beleszülettek, de nem igyekeztek megismerni Istent. Nem elég beleszületni a felekezetbe, meg kell Őt ismerni, és Rá kell magam teljes szívből bízni. Ezeket a papokat csak a pénz és a test vágyainak kielégítése érdekelte. Éli nem ismertette meg velük az Úr nevét, talán ő sem ismerte, hiszen nem tudja majd, amikor Sámuelt szólítja Isten, hogy az Úr szól. Nincs Vele kapcsolata, nem ismeri a hangját. Már nem érzékeny Rá, ezért tud úgy aludni, hogy nem ébred fel, amikor Isten jelenléte betölti a sátrat. Nagyon fontos, hogy mi magunk megismerjük az élő Istent. Megismerjük a hangját, mert csak akkor leszünk képesek gyermekeinkkel is megismertetni Őt. Nem elég Istenről információt kapni, személyes ismeretre, kapcsolatra van szükség.

A gyermek Sámuel teljes szívéből szereti az Urat. Ő nincs belefásulva sem az életbe, sem a szolgálatba. Éjjel nappal érzékeny az Úr szavára. Mindig megszólítható. Az is csodálatos, hogy az Úr templomában feküdt, ahol a láda volt. Mert a szövetség láda jelezte Isten jelenlétét, és Sámuel mindig az Úr jelenlétében kívánt lenni, mindig elérhető akart lenni. Amikor Isten szól, válaszol: Itt vagyok! És ezt kellene nekünk is felelni, itt vagyok, rendelkezésedre állok. Igaz Sámuel még nem tudta, hogy az Úr hívta, de amikor megtudja, kész az üzenet átvételére. Szólj, mert hallja a te szolgád! Hallom, amit mond az Úr? Vételre vagyok állítva? Így veszem kézbe az igét: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád, amit mondasz? Nem emberi véleményekre, hanem a Te szavadra figyelek, és kész vagyok azt megtartani, megélni. Sámuel nem engedte, hogy az ige a földre hulljon. Te sem engeded, hanem megcselekszed?

Az Úr Jézus Názáretbe is viszi Isten országának evangéliumát, hadd hallják, és lássák ők is (Mt 13,53-14,12). Azonban nem jut el az ige a szívükig, a tettek pedig nem rántják le szemükről a leplet. Miért? Mert ismerik Jézust, számukra falubeli, és ács, mit mondhat Ő nekik. Nem látják meg Benne az Istent. Nem veszik észre, hogy korszakváltás jön, lejárt a régi idő, és új kezdődik. Jézus kilépett az ismeretlenségből, és megláttatja, hogy valójában kicsoda Ő. Megmutatja nekünk Istent. Rá kell döbbenni, hogy Benne az élő, a szent, a teremtő Isten lépett a földre, mert meg akar menteni minket. Mindez hit által válik érthetővé és elérhetővé. Hit nélkül nem nyílik meg Isten országának az ajtaja. A gonosz pedig a beidegződéseket, a korábbi tapasztalatokat felhasználja a szívünk zárva tartására. Eddig ács volt, most mitől lenne más? Mitől, attól, hogy Isten Lelke által elindul szolgálni, mert eljött a megváltásunk ideje. Hányszor mi sem látjuk meg Jézusban a Krisztust, és a másik emberben sem a változást. Abból indulunk ki, amit korábban láttunk, és nem hisszük, hogy az Úr meg tudja változtatni az ember életét.

Közben Keresztelő Jánost kivégezteti Heródes, mert nem tudja elfogadni Isten igazságát. És mi a problémás terület? A férfi és nő kapcsolat.  Ne szóljon bele Isten, pláne ne Isten embere. János azonban Isten szavához ragaszkodik, és nem igazodik még a királyhoz sem. Meg kell tudnia, hogy a kapcsolata bűnös kapcsolat, ezen változtatni kell. Heródes nem akar változtatni. Mi akarunk-e változtatni az életünkön? Készek vagyunk-e azt, amit Isten bűnnek ítél, elhagyni, és azt a területet is az igéjéhez igazítani? Nem kísért meg minket is, hogy a változtatás helyett, a Bibliát tesszük félre, és megharagszunk Isten emberére?

Szomorú, hogy az ember élete a királynak semmit sem jelent. Ő csak a vágyait látja, és és kész értük megtenni még a gonoszságot is. Ne bújjunk el mindig a fogadalmaink mögé, mert ha az a fogadalom szembe megy Isten törvényével, nem kell megtartani. Heródes mondhatta volna, ezt nem. Kérj mást! De ő maga is meg akarta öletni Jánost, és így ez az alkalom kapóra jött neki.

Azt is meg kell látnunk, nem mindegy milyen példát mutatunk gyermekeinknek, milyen irányba tereljük őket. Heródiás testének felhasználására buzdítja lányát. Alkatának, szépségének a bevetésével ér el eredményt. Isten nem azért adta a női szépséget, hogy azzal érjenek célt. A testünk is Isten dicsőségét kell, hogy szolgálja.

 

 

"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"

 

1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam

rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű

szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancso-

dat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent

igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;

Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet,

Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem me -

het.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban

segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyó -

gyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mind-

örökre nő.

 

 

Isten áldásával.