Más emberré lett

 

H

árom fejezetre tekintsünk most bele néhány gondolat erejéig (1Sám 10,1-12-25). Sault felkeni Izráel királyává Sámuel próféta. Isten megerősítő jeleket ad neki, majd a Lelke által felkészíti a feladatra. Isten itt rámutat a lényegre. Mi a lényeg? Isten Lelke által más emberré lenni. Az, hogy Isten munkálkodjon bennünk. Enélkül is elfoglalhatja ugyan a trónt Saul, de csupán emberi természetével, a bűn által uralt szívével fogja vezetni az országot. Azonban ennél többre van szükség. Belső átalakulásra, arra, hogy innentől már ne a saját akarata, hanem Isten vezesse. Másképp mondva, a királynak Isten legyen a Királya. Ezt szeretné az Úr ha a mi életünkben is végbemenne, Lelke ránk száll, és más emberré leszünk. Az Úr Jézus azt mondta, hogy mindenkinek szükséges újjászületnie. Mert ez az újjászületés. A Lélek rám száll, és átveszi az uralmat. Újjá teszi gondolkodásomat és egész életemet. Isten meg tudja változtatni a szívünket, Ő új természetet ad mindazoknak, akik Hozzá fordulnak.

Hamarosan megpróbáltatik a király, és ő kiállja a próbát, felvonul az ammóniak ellen és legyőzi őket. És ezt követi a még nagyobb próba. Mert az ellenség támadásánál is nagyobb próba, kinek tulajdonítom a győzelmet. Saul Isten szabadításáról beszél. Itt még alázatos, nem tulajdonítja magának a győzelmet, hanem látja és elismeri, Isten szerzett szabadulást Izráelnek. Kinek adom a dicsőséget? Kinek tulajdonítom az előrehaladást, a változást? Magamnak, vagy Istennek? Látom, hogy Ő az, Aki meg tud szabadítani?

Sámuel a nép elé áll, és elmondja, hogyan is szolgálta ő az Urat. És amit elmond szinte ellentéte annak, amit a királytörvényben megfogalmaztak. Amíg a király a nép javaiból él, addig Sámuel semmit nem fogadott el, és nem vett el.  Nem az anyagiak befolyásolták segítőkészségét, ítéleteit. A nép elismeri igaznak, amit a próféta előttük kijelent.  Tulajdonképpen hitelesítik Sámuel szolgálatát.  Vajon a mi életünket is hitelesnek találják? El tudják mondani, hogy valóban az ige szerint élünk, és az Ő világossága ragyog át rajtunk?

Bemutatja Istent, mint szabadítót, és Aki letelepítette őket az ígéret földjén. De ők elfeledték Szabadítójukat. Micsoda veszély, ha jól megy az élet, annyira belemerülünk mindabba, amit ez a világ kínál, hogy elfeledkezünk Istenről. Mintha ma ezt látnánk. Magához vonz a világ, a bűn, és egyre inkább elfelejtjük Istent. Nem vesszük észre, hogy így leszünk rabbá. Az Isten nélküli ember szabadnak gondolja magát, de bálványai rabjává vált. Az elfeledkezés a bálványoknak való szolgálatot jelenti. A bálvány vonzza őket, és ők eltávolodnak Istentől. Ma is így működik, vonzanak a bálványok, a szabados élet, a bűn csillogó ruhába öltöztetett istenei. És ezek teljesen elvakítanak. A tévedésre akkor döbbenünk rá, amikor nagy mélységekbe jutunk. Isten kegyelme ragyog fel, mert még mindig lehet kiáltani. Isten megszabadítja a bűnbánattal Hozzá fordulót.

Ők azonban királyt kértek, pedig Sámuel rámutat, csak Isten a királyuk. Nincs más király, csak egyedül az Úr. Nem lehet Isten népe számára más uralkodó, csak Jézus. A nép rádöbben, bűnt követett el, amikor királyt kért. Mert bűn az amikor emberben bízunk, Isten helyett.

A sokaság három napot tölt Jézussal, mert meglátják, hogy Ő az élet kenyere (Mt 15,32-16,12). Több Ő, mint a földi táplálék, fontosabb az Ő megismerése mindennél.  Így azután teljesen elfeledkeznek a készleteik kiapadásáról, az otthoni munkáról. Mikor feledkeztem így bele az igébe, az Úr Jézussal való kapcsolatba? De Jézus nem feledkezik meg róluk, tudja, mire van szükségük. Aki elmerül Jézus Lényében, és Rá bízza magát, az nem csalódik Benne. Mert Ő gondoskodik.

Megdöbbentő, hogy a tanítványok tanácstalanok. Még mindig nem látják Jézusban Istent. Még mindig nem ismerték meg Isten országának a lehetőségeit. Én már megismertem? Nehéz helyzetben tudom, hogy Nála van a megoldás?

A Jézustól kapott kenyér megelégít. Amit Jézus ad, az megelégedetté tesz. Mit ad? Az élet kenyerét, Önmagát. Ez a kenyér ad belső megelégedést. Aki Krisztus kenyerével táplálkozik, megelégedetté válik. A világ pont ennek ellenkezőjét akarja, legyünk mindig elégedetlenek, szerezzünk mindig többet. És ez a szerzés rabbá tesz. Amikor Jézus megelégít, felszabadít örvendező életre. Felszabadít imádkozó, Vele kapcsolatban lévő életre. A megelégedett életnek van ideje Istenre, a másikra.

Jézus maradéka több annál, amit mi adunk Neki. Az imádságban, hálaadással átadott kevésből, bőség lesz. Amikor Jézus kezébe tesszük kicsi hitünket, szolgálatunkat, van maradék. A maradék, elég.

Az Úr hatalmas dolgokat tett és tesz napjainkban is. Azonban ez nekünk nem elég. Nem elég az életek megváltozása, a súlyos bűnökből, nyomorúságokból való szabadulás és gyógyulás. Mindig valami mást akarunk, mint a farizeusok és írástudók. De nincs más jel, mint a kereszt és az üres sír. A legnagyobb jel az Úr Jézus feltámadása. Ő legyőzte a halált, és ennek a győzelemnek az erejéből élhetünk. Ez a győzelem ma is hat. Ebből merítve, erre építve arathatnak győzelmet a tanítványok a gonosz munkája felett.

Jézus ismét kicsinyhitűeknek nevezi tanítványait. Nem bíznak az Úrban, mert nem emlékeznek, és nem értik az Úr tetteit. Vajon én értem Jézust? Értem az igét, és amit Ő tesz az elég nekem? Az ige elég? Ráépítek, és belőle merítek erőt?

 

 

Hagyjad az Úr Istenre te minden utadat

 

Hagyjad az Úr Istenre te minden utadat, / Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. / Ki az eget hordozza, oszlat felhőt, szelet, / Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

Az Úrra bízzad dolgod: könnyebbül a teher; / Ezer baj közt is boldog, aki nem csügged el. / Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? / Az Istent kérjed, várjad, s megnyered ügyedet.

A te irgalmasságod van rajtam, Istenem, / Te jól tudod, jól látod, hogy mi használ nekem. / Sorsomat úgy intézed, amint te akarod; / Bölcs a te végezésed, ha áld, ha sújt karod.

Utad van számtalan sok, Uram, és eszközöd; / Reánk is szent áldásod bőséggel öntözöd. / Művednek akadálya, szünetje nincs soha; / Úgy téssz, amint kívánja gyermekeid java.

Bízzál, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? / Él még, ki annyi vészek torkából már kivont. / Bajaidból kiment ő, szűnnek keserveid; / Rád még a jó Teremtő víg napot is derít.

Őbenne vesd halálig jó reménységedet: / Ő biztos révbe szállít a bajból tégedet. / Bár késik a segítség, és nem találsz vigaszt: / Eloszlik gond és kétség előbb, mint véled azt.

Ő megcselekszi végre velünk azt, ami jó; / Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! / Bár nehéz földi pályánk, könny lepi és tövis, / De örök pálma vár ránk: utunk a mennybe visz.

 

Isten áldásával.