Isten jó magot vet

 

R

uth igent mondott Istennek, és elindult egy új országba, egy új és ismeretlen világba (Ruth 2,4-23). Amikor az evangélium eljut valakihez, pont ez történik, Isten egy új világba hív. Egy olyan országba, aminek Ő a királya, és minden az Ő irányítása alatt történik. Aki igent mond Neki, az megtapasztalja vezetését, és gondviselését. Innentől az ország megismerése a feladat. Ruth pedig igyekszik megismerni Isten országát.  Nem fél, hanem Istenre bízva magát elindul, hogy kalászt szedegessen a mezőn. Nagy bátorságra és Istenben való bizalomra vall ez, hiszen ő idegen, pogány, így nem biztos, hogy megtűrik maguk közt a szolgák. Azt is jó látni, hogy nem Naomi szövögeti a terveket, nem ő küldi Ruthot, hanem az ő szívében érlelődik ez meg. Megtanul figyelni Isten indítására. És ez a mi tananyagunk is. Tanuljunk meg odafigyelni a Lélek vezetésére. Mert Isten Lelke vezérli Isten fiait.

Láthatjuk, hogy ez a történet Isten által szövődik.  Ő hívta el Ruthot, mert terve van vele, és ezt a tervet építi ki. Nemcsak Ruthot vezeti, hanem Boázt is. Éppen akkor megy ki ő is a mezőre, amikor Ruth ott szedeget. Ez nem véletlen, hanem Isten munkája. Azonban az Úr vezetésére nekem kell figyelni. Azt vezeti, aki Ráhagyatkozik, és engedi magát vezetni. Isten indít, de Boáznak is indulni kellett. Mondhatta volna, nem sürgős, van most már betervezett dolgom.  Nem mondja, hanem indul. És ezzel Isten jövőt formáló tervének részese lesz. Isten a királyi vonalat építi ki, és ezt Boázzal és Ruthhal kezdi el. Ők még ezt nem tudják, csak engedelmeskednek. Isten nagyszerű munkái a mi engedelmességünk által mennek végbe. Simeon is a Lélek indítása megy a templomba, és milyen jó, hogy figyel az indíttatásra, mert akkor viszik fel a csecsemő Úr Jézust, és így találkozhat Vele.  Isten készíti az Úr Jézussal való találkozást, de amikor indít, akkor induljunk is el.

Boáz védelme alá helyezi Ruthot, nem az idegent látja benne, hanem azt a mást, amit már Isten elkezdett benne kibontakoztatni. Felismeri, hogy ez a nő, Istenért hagyott el mindent. Istenért a nehezebb életet választotta. Mert ha otthon marad, nem kellene mások mezején szedegetni. Nem az elhullott gabonából kellene összegyűjteni a betevő falatot. Jó látni, Boáz komolyan veszi Isten törvényét. Nem csak magára gondol, nem a pénz vezérli, hanem, amit Isten elrendel, azt megteszi. Isten így gondoskodik a szegényekről, az árvákról, és özvegyekről. Ruth Istenért hagyott el mindent, és láthatjuk, Isten nem feledkezik el róla. Készíti számára az utat. Sőt olyan terve van, amire nem is gondolhatott, amikor elindult.

Amikor Ruth hazamegy és elmondja mindazt, ami történt, Naomi meglátja Isten munkáját. Most már látja a jelzést, és felismeri, amit Isten cselekszik. Mert a történések mögött Isten munkája fedezhető fel. Ez megerősítés Naomi számára is, jól döntött, amikor hazaindult. Isten valóban nem feledkezik el az övéiről. Mindig jó döntés Őreá bízni magunkat, akkor is, ha előre nem látszik, hogyan is alakulnak a dolgok. Lássuk meg Isten munkáját az életünkben. Ismerjük fel a jelzéseket, és erősödjünk meg általuk. Mert Isten üzent Naominak, gondol rájuk, és nem vonja meg szeretetét.

Más példázatot is mondott az Úr Jézus a hallgatóságának (Mt 13,24-30). Más oldalról is bemutatja Isten országát. Csodálatosan, több oldaláról megmutatja Isten munkáját. Mindezt azért teszi, hogy jól lássák milyen is Isten országa, és így vágyakozás alakuljon ki bennük iránta. Isten országa egészen más, mint  a mi világunk, Isten másképp igazgatja országát, másra esik a hangsúly, mint a mi világunkban. Isten jó magot vet a szántóföldjébe. Ez a világ Isten számára olyan, mint a szántóföld. Úgy látja, hogy a bűneset óta magától csak gaz és tövis terem. Ezért ha azt akarja, hogy jó is teremjen, legyen gabona, ahhoz vetni kell. Magától nem terem jót az életünk. Azért jött Jézus, hogy hintse a magot. Amikor igét olvasunk vagy hallgatunk, magvetés történik.

Ez a magvetés felülről indul. Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, tehát ez azt üzeni, Isten országa jött el a mi világunkba, hogy belehozza Isten áldását, termővé tegye az életeket. Igénk elmondja, Isten jó magot vet a földbe. Mindez azt jelenti, Istentől a jó származik. Nem ő hozza a rosszat az életünkbe, a világba. Hányszor Istent okoljuk a rossz történésekért. De nem Isten az, aki pusztít és rombol. A Bibliát figyelve láthatjuk, hogy amit Isten tesz, az mind jó. Azért jött el az Úr Jézusban, hogy a rosszat jóvátegye. Beleadja a Tőle való jót a világunkba, hogy általa gyógyuljon a világ, az életünk. A teremtési történetben azt olvassuk, hogy Isten megállapítja, hogy minden jó, ami létrejött. Tehát a rossz nem Tőle érkezett a világunkba.

Akkor miért, és honnan van a gonosz, a bűn?  A gonosztól van, sátán azonnal munkába fog, és konkolyt vet a búza közé. Miért? Mert az ember Istentől elfordult, és sátán uralma alá helyezte magát. Ennek a következménye a sok rossz. Sátán mindent tönkre akar tenni. Mindezt úgy viszi végbe, hogy Istent teszi felelőssé érte. Azonban nem Ő hanem mi vagyunk a felelősek. Miért? Mert már kétezer éve jót akar nekünk Isten, és nem hallgatunk Rá. Az elküldött segítséget nem ragadjuk meg. A gonosz a szívünkbe ültette, hagyd Istent, te leszel az Isten. Mindent megoldasz majd.  Segít a tudásod, a technikád. Azonban nem azt látjuk, hogy mindezek által megoldódnának a dolgok, hanem inkább még nagyobb bajokat látunk, még veszélyesebbé válik a világ. Azonban még van lehetőség a változásra. Amíg szól az evangélium, megváltozhat a szívünk, és így az életünk.

Van ellenség, és ezt komolyan kell venni. Ez az ellenség a sátán, az Úr gyermekei azonban az Istentől kapott fegyverekkel győzhetnek felette. De nem a kigyomlálás a megoldás, hanem az ige hirdetése. Hadd nőjön együtt a kettő, hadd legyen itt a konkoly is. Mert Isten világában van esély arra, hogy a gonoszból jó legyen. Aki hallja az evangéliumot, és befogadja azt az életébe, és engedelmeskedik neki, átalakulhat. Isten gyermeke lehet az, aki még nem tartozik Hozzá. De nem a felekezethez való tartozás, hanem az Istenbe vetett hit, az ige, és Isten Lelkének munkája tesz más emberré.

Az aratásig, az Úr ítéletéig van idő. Azonban az aratás ideje közeledik, az Úr lezárja a kegyelem időszakát. Így azután most ragadjuk meg a lehetőséget. Fogadjuk be a jó magot, az igét, és engedjük, hogy elvégezze a munkáját.

 

 

Mindenkoron áldom az én Uramat

 

1. Mindenkoron áldom az én Uramat, Kitől várom én minden oltalmamat. Benne vetem

minden bizodalmamat; Mindenkoron dicsérem, mint Uramat.

2. Igen vigad és örvendez én lelkem, Az Istennek segedelmét hogy kérem, Nyomorultak

meghallják, azt örvendem, Vigadjanak Istenben, arra intem.

3. És mikoron Istenhez kiáltottam, Kegyelmesen tőle meghallgattattam, Őáltala hamar

megszabadultam, Háborúságimban is megtartattam.

4. Lám, Istennek angyala mind tábort jár, Az istenfélő emberek körül jár. Az Istentől

azért ki oltalmat vár, Útaiban mindenütt az nagy jól jár.

5. Segítségül azért Istent hívjátok, Ő jóvoltát kóstoljátok, lássátok! Igen nagy-jó, azt bi -

zonnyal tudjátok: Benne bízó emberek mind boldogok.

6. Valamíglen élsz ez árnyék világban, Szántszándékkal ne élj a gonoszságban, Sőt

életed foglaljad minden jóban, Hogy lakozzál Istennek oltalmában.

7. Sok jók közt a békességet szeressed, És éltedben mindenkor azt keressed; E világ-

nak békességét ne nézzed, Az ördöggel ne légyen közösséged.

8. A felséges Isten szemei vannak Igazakon, kik csak őbenne bíznak; Mindazok, kik tőle

oltalmat várnak, Kérésükben mindig meghallgattatnak.

9. Igen közel az Úr Isten azoknak, Töredelmes szívvel akik óhajtnak; Alázatos lélekkel

akik járnak, Sok ínségből bizton megszabadulnak.

 

 

Isten áldásával.