Misszió

 

S

ámuel felnőtt, és nagyon komolyan vette Isten szavát (1Sám 4,2-5,12). Mindent megtartott belőle, és nem engedte, hogy bármi a földre hulljon, vagyis figyelmen kívül legyen hagyva. Sámuel felismerte, hogy akkor halad jó irányba az életük, ha Isten szavának engedelmeskednek. Azonban ezt a népnek is meg kell látnia.  Sámuel színre lépésével korfordulóhoz érkeznek. Véget ér a bírák kora és megkezdődik a királyság és a prófétaság korszaka. Azt láttam meg ebből az igéből, hogy a korszakváltást meg kell előznie a bűnbánatnak, a bűntől való elfordulásnak és az Úrhoz való visszatérésnek. Amennyiben ez nem megy végbe a korszakváltást Isten ítélete előzi meg. Megítéli népét Éli fiai miatt. Azonban nemcsak miattuk, hanem azért a szellemiségért, ami Hofni és Fineás által elterjedt. A még több pénz utáni vágy és a nem Isten szerinti erkölcs hatotta át Izráel népét. Isten azonban megítéli ezt, mert a pogány népek mintájára alakították életüket. Ezeket az elveket átvették másoktól. Hogyan ment végbe ez az ítélet? A filiszteusokkal vívott háború által. Isten megengedi a háborút, ha nincs őszinte bűnbánat és megváltozás. Élinek is világosan megmondta mi a teendő, azonban ő nem hallgatott az Úr szavára. Mivel nem tette, amit az Úr kért tőle, háború tört ki. Nagyon komolyan kell vennünk Istent, mert ha nem hallgatunk Rá, még nagyobb bajok jönnek. Isten megítéli az istentelen életformát.

A vereség által ébresztgeti őket Isten, de nehéz az ébredés. Amikor teljesen eltávolodunk az Úrtól és elmerülünk a világba, nehezen ébredünk fel. Isten szól, ha kell keményebben is. Izráelt megdöbbenti a vereség. Miért veretett meg minket az Isten? Kérdés van, Istenre hárítják a vereséget, de azt nem veszik észre, hogy azért történt mindez, mert nem tértek vissza Istenhez. Most jön az ötlet, hozzuk el a szövetségládát. Nem Istent akarják, nem Vele rendezik az életüket, hanem mintegy ráakarják erőltetni akaratukat. A ládát mágikus eszközként használják. Nincs bűnbánat, és nem szabadulnak meg a bálványoktól sem. Azonban a láda sem segít. Amíg nincs életrendezés, nincs változás, semmi sem segít. Istent nem lehet bálványokkal helyettesíteni, sem hatalmunkban tartani. Nem hatódik meg a kultuszainktól, sem a kegytárgyaktól.  Isten, élő valóság, és azt akarja, hogy megismerjük Őt, és teljesen Rábízzuk életünket. Istent nem irányíthatjuk mi, nem erőltethetjük Rá akaratunkat. Ő az Isten, mi pedig a teremtményei vagyunk.

A szövetségláda a filiszteusokhoz kerül, és ez számukra is jelzés. Ez a láda missziója. Az élő Isten őket is keresi. Rá akarja vezetni arra a felismerésre ezt a népet, hogy Dágón nem Isten. Izráel Istene az Ő Istenük is. Tőle kapták az életüket. A láda körbejár, és ez minden városnak lehetőség az Istenhez való térésre. Isten így keres minket, egyszer csak a kezünkbe akad a Biblia, elénk jön egy igéslap, vagy egy igehirdetés. Élünk a lehetőséggel? Igyekszünk megismerni a Bibliát és annak Istenét, vagy szabadulunk Tőle. A filiszteusok az utóbbit választották. Szabadulni akartak a ládától. Egyik helyről küldték a másikra. Nem ismerték fel az idők jeleit. Nem látták meg, hogy a Mindenható érkezett hozzájuk, menteni akarja őket, és nem elpusztítani. Azonban nem bánják meg bűneiket, nincs olyan megrendülés, mint majd később Ninivében. Meg kell látni, nem az elküldés, a szabadulás a megoldás, hanem a bűnbánat. Isten nem elpusztítani akar, hanem a betegség, a baj által szól. Ha nem értjük meg szavát, akkor ilyen eseményeket is felhasznál arra, hogy megszólítson. A filiszteusok nem értik az üzenetet, vagy nem akarják érteni. De mi értjük? Értjük, hogy Isten keres a covid által is, és nem az a megoldás, ha mindenféle dolgokhoz menekülünk, és magunktól várjuk a segítséget.  Akkor mi? Az, hogy őszintén Istenhez fordulunk és Tőle kérünk segítséget. Másrészt megvalljuk Neki, hogy nem akarunk tovább Nélküle élni. Ha ez nem történik meg keményebben is szólhat az Úr. Ő menteni akar, de ha vakon rohanunk a szakadék felé, elveszünk. Most még talán meg lehet állni, és visszafordulhatunk.

Az Úr továbbmegy Keresztelő János halálát követően is (Mt 14,13-33). Semmi nem tartóztathatja fel az ember megmentését. Útja a csendbe vezet, az Atyával való közösségben töltekezik fel, és erősödik meg Isten akaratában. Ezt láthatjuk, amikor a sokaság utána megy, végzi a mentő munkát. Félreteszi saját tervét, és a megmentésre szorulókat látja. Látom-e mindig a segítségre szorulókat? Tovább megyek-e a keskeny úton a szolgálat útján a rossz hírek meghallása után is? Magam kezdem félteni, vagy látom, hogy a rossz hír is azt üzeni, nagy a baj, és Isten segítségére van szükségünk. Jézus meglátta, az ember magától nem változik, marad önző, parázna, és gyilkos lelkületű, és Ő azért jött, hogy új szív lehetőségét kínálja fel nekünk. Az Úr Jézus szolgálata jelzi, a kereszt pedig egyértelműsíti, Jézus által változhat meg az életünk. Az ember nem változik meg sem a jóléti társadalomtól, sem a sok tudástól, csak egyedül a Krisztusba vetett élő hit által. Ő tud új természetet adni nekünk, mert enélkül minden marad változatlan.

Új szemléletet tanít az Úr az övéinek. A problémától, a problémát jelentő személyektől való szabadulás helyett, a megoldásra való törekvést. Mi a megoldás? Induljunk ki abból, amink van. A kevés anyagiból, kevés hitből, erőből, és ezt vigyük az Úr elé. A lelki megelégítést nem várhatjuk a világ kínálatától, és nem lehet mindent megvenni. A tanítványok úgy gondolkodnak, ahogy mi, vegyenek maguknak. Elmegyünk az üzletbe és megvesszük, ami hiányzik. Azonban a lelki táplálékot nem lehet megvenni. A békesség, és az új élet nem árucikk.  Ezt az Úr kínálja azoknak, akik vágyakoznak utána.

Az útvonal a csodához, ami van, odaviszem Jézus elé, aztán feltekintek és meglátom Isten lehetőségeit, és hálát adok. Mindig ott kezdődik, hála, azért ami van. Jézus nem mondja, csak ennyi, hanem megköszöni, és tudja, hogy ez áldássá lesz az Atya kezében. Még marad is, azért, hogy ez mindig emlékeztessen, és hogy a maradék holnap elég lesz. Azonban a maradékot nekem kell összeszedni. A csodát az Úr viszi végbe, de a maradék általam kerül a kosárba.

 Milyen jó is ilyen légkörben együtt lenni. Az emberek hálásak, és jut a dicsfényből a tanítványoknak is. Azonban az Úr nem engedi a dicsőségben fürödni övéit, menni kell tovább. Vinni másoknak az evangéliumot. Azért kényszeríti őket, mert nem akarnak menni. Jó ott lenni, jó népszerűnek lenni, de nem ez a mi utunk.  Talán azért is kényszeríti őket hajóba szállni, mert eszükben sincs félrevonulni, csendben lenni, imádkozni, hangolódni, és keresni Isten akaratát.  Fel kellett volna tenni a kérdést, hogyan tovább, Atyánk? Feltesszük ezt a kérdést a sikerek közben? Amikor jól alakulnak a dolgaink, vagy nagyon is egyértelmű, ki kell használni a népszerűséget?

Az Úr példát mutat, félrevonul, és egyedül van Istennel.  A sokaság megjelenése nem törölte el Jézus eredeti szándékát, csak elodázta. Amikor befejeződött a tanítás, gyógyítás, megvendégelés, keresi az Atyát, és a Vele való közösségben pihen meg. A csendességet nem hagyja ki fáradtság miatt sem. Te se hagyd ki, hisz Isten újít meg.

Jön a vihar, az ellenszél. A csoda után ellenszél. Mint a mi életünkben is, de nem kell félni, mert Jézus érkezik. Nemcsak ellenszél, és hullámok közötti hányódás van, hanem Jézus is érkezik. Várjuk Őt? Hisszük, hogy időben fog érkezni, vagy pánikolunk. Lesznek viharok, nehéz időszakok, de soha ne azokra figyeljünk, hanem várjuk Őt!

Jézus érkezik és szól: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" Ez a lényeg, bízzunk benne a hullámok között is. Mivel Ő érkezik, ne engedjünk teret a félelemnek. Legyen elég az Ő szava. Péternek nem elég, több kell, járni akar a vízen, mert ez lesz a bizonyíték. És járhat, elindulhat a vízen, de a hullámokra néz, és süllyed.  Mindig Jézusra nézz, és akkor nem fogsz süllyedni. Az is igaz, nem volt erre szükség, mert szólt Jézus. Péternek nem elég az ige, valami más meggyőző bizonyítékot vár. Ha nem elég az ige, az Úr szava, el fogunk süllyedni. Ne mást várjunk, hanem elégedjünk meg azzal, amit Ő mond. Ha azt mondja, ne féljetek, akkor ne féljünk. Ha azt kéri bízzunk, akkor bízzunk Benne. A végén azonban leborulás történik az Úr előtt. Megvallják, a felismerést, Valóban Isten Fia Jézus. Megvallottad már belső bizonyosságból, hogy Ő az Isten Fia, életed Ura?

 

 

Maradj velem, mert mindjárt este van

 

1. Maradj velem, mert mindjárt este van, Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram; Nincs senkim

és a vigaszt nem lelem, Gyámoltalannal, ó, maradj velem.

2. Kis életem fut s hervadásba hull, Bú lesz a vígság, fényesség fakul, Csak változást

és romlást lát a szem; Változhatatlan, ó, maradj velem.

3. Minden múló perc Hozzád visz közel, Kegyelmed űzi kísértőmet el, Nincs más vezé-

rem, Nincs más Mesterem, Fényben, borúban, ó, maradj velem.

4. Ellenség ellen áldásod fedez, A könny nem sós, a kór is könnyű lesz, Sír, halál-fú-

lánk, hol a győzelem? Győztes leszek, csak légy, Uram, velem.

5. Hunyó szemembe vésd keresztedet, Ködöt foszlatva láttasd szent eged. Föld árnya

fut, menny fénye megjelen: Halálban is Te légy, Uram, velem.

 

 

Isten áldásával.