|
I |
sten valóban Izráel kezébe adta a filiszteusokat (1Sám 14,16-52). Jónátán akciója teszi egyértelművé ezt. Ez nem Jónátán magánakciója, Isten indította őt, és az előőrs elleni sikeres támadás a jelzés, eljött a szabadulás ideje. Riadalom támad a filiszteusok táborában, mert Isten jelen van. Meg kell tudniuk, hogy ez a nép Istené. És ez így van ma is. Izráel Isten népe. De meg kell tudni a világnak azt is, hogy jelen van az egyház, és ő is Isten népe. Ma Isten az egyházon keresztül munkálkodik. Azt akarja, hogy a bizonyságtételeink által minél többen megrendüljenek. Meg kell rendülnünk az emberben, és az önmagunkban való bizalomban, és ha ez megtörténik, odafordulunk az élő és szent Istenhez. Meg kell látnunk, hogy Jézusra van szükségünk. Nélküle nem igazán tudjuk megoldani saját életünket, és a megoldatlan életek problémát generálnak a közösségekben is. Aki önmagával nem tud megbékélni, az a másikkal sem fog. Aki a maga életét elrontotta, az egy nagyobb közösség életét is rossz irányba fogja terelni. Tehát először nekem kell megrendülni, de ehhez találkozni kell az Úrral. A megrendülést az igébe való beletekintés végzi el. Péter is, amikor Jézus Lényébe tekintett megrendülve mondta ki, bűnös ember vagyok. Ilyen megrendülésre van szükségünk, vagy ahogyan a tékozló fiú mondta, vétkeztem Ellened. Mindez magával hozza a hazatérést is.
Saul elég zavartan viselkedik, meglátszódik az engedetlensége és annak a következménye. Bizonytalanná válik. Akit Isten Lelke elhagy, az bizonytalan lesz. Ha az egyház, a hívő ember is engedetlenné válik, bizonytalanság lép fel az életében. Mert biztossá az Úr teszi lépteinket. Aki nincs kapcsolatban felfelé, az bizonytalanná válik. Egyéni érdekek mentén fog dönteni, mert nem látja, és nem ismeri Isten akaratát. Saul nem érti már Isten jelzését. Ahelyett, hogy harcba indulna, a népet számlálja, majd most akar harcolni. Akkor kellett volna Isten szavára várni, amikor azt a próféta mondta. Saul kapkod. Ha nem az ige a mércénk, akkor mi is kapkodunk. Aki figyel az Úrra a hirtelen helyzetekben, vagy a zavarodottság idején is tudja, mit kell tennie.
Kiderül, Saul elhamarkodottan megeskette a népet, ezzel azonban veszélybe sodorta Isten népét. Egyértelműek már a zavar jelei. Azonban mindaz, ami történik Saul számára is jelzés. Isten jelez, hogy itt Ő cselekszik, de jelzi azt is, Saul még visszatérhet az Úr útjára. Azonban nem akarja meglátni saját felelősségét. Jónátánra akarja azt hárítani, de a nép felismeri, Isten általa adott szabadítást nekik. Meglátják, eljött az idő, és Isten felszabadítja őket a filiszteus uralom alól. Aki a keresztre néz, megláthatja az idők jeleit. Eljött a szabadulás ideje. Csak nézzünk Jézusra, hívjuk Őt segítségül.
Péter bizonyságtétele, majd hirtelensége után az Úr rámutat a lényegre, aki követni akarja Őt, az tagadja meg magát, és vegye fel a keresztjét (Mt 16,24-17,13). Világos üzenet, nem kötelező Jézust követni, de ha valaki akarja, akkor el kell fogadnia Jézus feltételeit. Nem úgy követem, ahogy én akarom. Ezeket az igéket olvasva megdől az a néphit, amely így szól: „A magam módján”. Istent nem lehet a magam módján imádni, Ő mondja meg, hogyan tegyük, és miként kövessük. Tagadjam meg magam, vagyis fogadjam el az Úr akaratát. Ne tiltakozzam, mint Péter. Ne mondjam, hogy ez nem történhet meg, hanem engedjem, hogy előttem járva vezessen.
A keresztfelvétele azt üzeni, halálra szánom magam. A régi természetnek meg kell halnia a kereszten, és csak így leszek alkalmas az Úr követésére. Sőt itt több is van, azt is jelenti,, kész vagyok-e teljesen elengedni és Rábízni az életemet, vállalva mindazt, ami ezen az úton vár rám. Péter meg akarta menteni Jézus életét, az Úr azonban rámutat, Isten országában fordítva mennek a dolgok. Itt nem én mentem meg magam, hanem Ő. És Ő ezért halt meg a kereszten, halála életmentő. Aki meg akarja menteni az életét, vagyis elutasítja Krisztust és a maga elképzelései szerint él, elveszíti az életét. Úgy is, hogy elrontja, vagy képtelen lesz a világ szorításából kilépni, és úgy is, hogy kárhozatra jut. Jézus nélkül nincs örök élet, nincs tartalmas, és értelmes élet.
Jézus kérdésén el lehet gondolkodnunk, sőt érdemes megválaszolni. „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” Mit használ, ha megvan mindenünk, de nem tudunk jól élni? Mit használ, ha mindent megszerzünk, de kihagyjuk Istent? Lelkünkben kárt vallunk. Megéri a világra hallgatni, rohanni a test vágyait kielégíteni, és közben a lelkünk szenved? Urunk azt üzeni, figyeljünk a lelkünkre, a lényünkre, és törődjünk vele. Miként törődhetünk lelkünkkel? Úgy, ha tápláljuk. Mivel táplálhatjuk? Isten igéjével. Lelkünket az Úrral való élő kapcsolat tartja karban.
Ezt követően az Úr egy hegyre megy, tanítványaival ahol megláthatják dicsőségét. Belepillanthatnak a menny csodálatos, semmihez sem hasonlítható légkörébe. Rádöbbennek, hogy Jézus Isten láthatatlan világából jött, Ő maga az élő Isten. Ennek a szakasznak lényeges üzenete, amikor az Atya bizonyságot tesz a Fiúról,: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok.” Ma is ez a döntő, Jézust kell hallgatnunk, ha nem akarunk eltévedni. Mindig vannak erőteljes hangok, amik magukra irányítják a figyelmet. De mi halljuk, amit Isten mond: A Fiamat hallgassátok. Ha Ráfigyelünk, nem tévedünk el. Jézus nem téveszt meg. Ő az életét adta megmentésünkért. Aki meghal értem, arra rábízhatom magam.
Már keresztem vállra vettem
1. Már keresztem vállra vettem,
S érted mindent elhagyok. :/:
Mindenem vagy, árva lettem,
Honjavesztett szív vagyok.
Vágyat, célt a múltnak adtam,
Nincs már bennem vak remény,
Mégis gazdag úr maradtam:
Isten és a menny enyém.
2. Ember bánthat és zavarhat:
Szíved áldott menedék; :/:
Sorsom próbál és sanyargat:
Édes csenddel vár az ég.
Nincsen búm, mely könnyet adjon,
Míg szerelmed van velem,
Nincs öröm, mely elragadjon,
Hogyha nem benned lelem.
3. Lelkem, teljes üdv a részed,
Hagyd a bút s a gondot el; :/:
Légy vidám, ha meg-megérzed:
Tenni kell még s tűrni kell.
Gondold el: ki Lelke éltet,
Milyen Atya mosolya;
Megváltód meghalt teérted:
Mit bánkódnál, menny-fia?
4. Kegyelemből dicsőségbe
Szállj, hited majd szárnyat ad, :/:
S az örök menny fénykörébe
Bévezet majd szent Urad.
Véget ér itt küldetésed,
Elszáll vándoréleted,
Üdvösséggé lesz reményed,
Égi látássá hited.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése