Hűséges az Úr!

A

 zsoltáros Jeruzsálemet szemléli, fontos számára, mert ez Isten városa (Zsolt 48,1-15). Úgy tartják Istent, mint nagy Királyt, és Jeruzsálem az Ő városa. Jézus is Isten városának említi, tehát Övé a város. Kié az életem? Ki az életem királya? El tudom mondani, hogy a nagy Király uralkodik benne? A Sion hegye is Istenről tesz bizonyságot, mert aki látja, annak az Úr jut eszébe. Ki jut eszébe az embereknek az életünket, mindennapjainkat látva? Úgy mutatunk-e az Úrra, mint Jeruzsálem? Az egyházra az Úr Jézus azt mondta, olyan, mint a hegyen épült város, nem lehet elrejteni, mert puszta léte is bizonyságtétel. Kérjük Urunkat, tegyen minket bizonyságtétellé. Ragyogjon fényünk, mint a lámpás.

Jeruzsálem palotáiban úgy ismerik Istent, mint erős várat. Azt jelenti ez, hogy nem a hegy, a kiépített város jelenti elsősorban az oltalmat, hanem Isten jelenléte. Ők nem emberekbe, épületekbe, fegyverekbe vetik a bizalmunkat, hanem az élő Istenbe. Tanuljuk el ezt tőlük, ne a társadalom, ne annak különféle rendszerei, és ne is a katonaság jelentsen oltalmat, hanem forduljunk az Úrhoz. Legyen Ő az oltalom számunkra. Mert az igazi biztonság Őnála található.

Mindez a bizalom Isten ismeretéből fakad. Ismerik Istent. Csak az tud bízni Benne, aki ismeri Őt, akinek több mint egy eszme, egy vallás képviselője. A zsoltáros számára élő valóság, Úr az Isten. Személynek ismeri, Akivel lehet beszélgetni, Aki meghallja, amit mondunk, és válaszol is. Olyan valóság Ő, Akire lehet támaszkodni, mert hatalommal rendelkezik, erős Isten. Az erejét pedig a bűnös ember megsegítésére használja fel. Erős karjával lenyúl az élet mélységeibe, a sárba és iszapba, és felemel, sziklára állít.

Hogyan ismered Őt? Kicsoda neked az Úr? Amikor az Úr Jézus fellépett Izráelben, egyre többen úgy ismerték meg, mint akihez mindenféle bűnös és elesett ember odamehet. Így keresték fel a csalódottak, reményvesztettek, gondolhatunk a leprásra, vakon születettre, a bénára, nekik nem volt már reményük a gyógyulásra, a teljes emberi életre. De amikor hallottak Jézusról, reménységük feltámadt, azt hallották Róla, hogy ezek fölött a betegségek fölött is Úr, és meg tudja gyógyítani, Aki segítséget kér Tőle. Voltak csalódottak, mint például a vérfolyásos asszony, akit egyetlen orvos sem volt képes meggyógyítani, de amikor Jézusról hallott, feléledt a reménye, elment Hozzá, és elég volt megérintenie a ruhája szegélyét. Hitte, hogy Jézus képes meggyógyítani, úgy kezdte Őt megismerni, mint aki képes erre. Az apa, akinek fiát még a tanítványok sem tudták feloldani betegségéből, nem fordult vissza, a kudarcot látva, hanem várt az Úrra, mert Ő is hitte, hogy Jézus számára nincs lehetetlen.

Ragyogjon fel előttünk is az Úr Jézus hatalma, ismerjük meg úgy, mint Akinek nem jelent problémát az én életem sem. Bármi telepedjen rám, és lássam sötéten a dolgokat, most felnézek Jézusra, és látom, hogy Neki semmi sem lehetetlen. Én sem jelentek megoldhatatlan problémát, nem vagyok reménytelen eset. Ennek megtapasztalásához menjek Hozzá hittel, kérjem segítségét, és ne figyeljek idegen hangokra. A suttogó ma is munkálkodik, sok mindenkit felhasznál, mert el akarja érni, hogy ne forduljunk Jézushoz, ábránduljunk ki belőle, és gondoljuk azt, már Ő sem tehet semmit. De ne ezekre a hangokra figyeljünk, hanem mindig az ige bizonyságtételére, ami pont az ellenkezőjéről tesz bizonyságot. Arról vall az ige, hogy az Úr soha nem vallott kudarcot, bárki, bármilyen lehetetlen helyzetben kérte a segítségét, Ő mindig legyőzte a bajt, a betegséget vagy az ördögök hatalmát. Még a megszállottakat is felszabadította. Jézus győz a bűn és gonosz felett. Hatalmas Urunk van! Bízz Benne és bízd Rá magad!

A templom az elcsendesedés helye, átélik, hogy szívük összekapcsolódik Istennel. Nekünk ehhez már nem kell egy meghatározott helyre elzarándokolni, az Úr Jézus mindenütt jelen van, ahol ketten vagy hárman az Ő nevében jönnek össze. A hangsúly nem a létszámon, hanem az Ő nevén van. És ha a magam csendességben is az Ő nevében jövök Istenhez, Ő meghallgat engem. Jóságodról elmélkedünk, nem csapjuk össze az igeolvasást, hanem minél tovább rágódunk az Úr szaván. Az elmélkedés azt írja le, amikor tehén kérődzik, vagyis a gyümölcsöző igeolvasáshoz idő kell. Amit elolvasok, többször átengedem a szívemen. A nap későbbi szakaszaiban ismét előveszem a napi részt, elolvasom, vagy ha nincs lehetőség az olvasásra, felidézem magamban, és elgondolkodom, mit is mond nekem az Úr. Ebben az elmélkedésben átélem, bizony, itt van Isten, és amit kapok Tőle, amit szeretetéből megismerek, azt továbbadom. A jövő nemzedéknek is hallani kell Isten szeretetéről, és az adhatja ezt tovább, aki maga is megismerte.

És végül, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje (2Thessz 3,1-5). Pál imádkozásra buzdítja a gyülekezetet, azt kéri, értük is imádkozzanak, de nem a személyes dolgaiért kéri a fohászt, hanem az ige terjedéséért. Imádkozzanak, hogy ne legyen akadálya az ige terjedésének. Pál számára ez a legfontosabb, az ige terjedése. Mindent ennek rendel alá, és ez kell a gyülekezet számára is, hogy fontos legyen. Ezért lehet, sőt, kell imádkozni. Imádkozunk-e az ige terjedéséért? Belefér-e az evangélium hirdetése az imáinkba, vagy teljesen a magunk blokkjává vált? Bizony, gyakran mi töltjük ki imádságaink tartalmát, annyira fontosaknak érezzük magunkat, hogy még az imánk is magunkról szól.

Nem mindenkié a hit, ne érjen minket csalódásként, ha ezzel szembesülünk. Hintjük a magot, de nem mindenki fogadja azt hittel, sőt, van, aki teljesen el is utasítja. Az ember szíve elidegenedett Istentől, Isten ennek ellenére keres, megszólít, de van, aki nem hallja meg, van, akit visszatart a világ. A gazdag ifjú is vágyakozott az örök életre, ám amikor Jézus azt kérte, adja el mindenét, ossza szét a szegények közt, és úgy kövesse, megszomorodva ment el. Nem ragadta meg Jézust, a felkínált kegyelmet, nem látta meg, hogy az Úr mindennél többet ér.

De vannak gonosz emberek is, akiknek a szíve annyira megkeményedett, és a gonosz úgy leuralta őket, hogy ők már hallani sem akarnak Istenről. A bálványok imádása megkeményíti a szívet. Ilyen esetben nem kell erőlködni, de szabad imádkozni, mert az Úrnak van hatalma a kőszív helyére élő hússzívet adni.

De hűséges az Úr! Ez az egyetlen reményünk, Ő hű marad a Krisztusban kötött szövetséghez, és nem fordul el tőlünk, akkor sem, ha a szeretet sokakban meghidegül, és a gonoszság megnövekedik. Ő lehetővé teszi az ige hallását. Mindent megtesz, hogy szóljon az evangélium. Megtérésünk, új életre jutásunk nem Rajta múlik.

HŰSÉGED VÉGTELEN

1.  

Hűséged végtelen, Atyám, nagy Isten,

Elhat a mélybe s az egek fölé.

Irgalmad nem fogy a múló idővel.

Ki voltál, az maradsz mindörökké.

Hűséged végtelen, hűséged végtelen,

Mindennap új áldás árad reám.

Hiányom pótolod hatalmas kézzel,

Hűséged végtelen, Uram, hozzám!

2.  

A tél, a nyár, az ősz, a feslő tavasz,

A nap, a hold s a nagy csillagsereg

Ezt zengi szüntelen együttes karban:

Te vagy az irgalom, a szeretet.

Hűséged végtelen, hűséged végtelen,

Mindennap új áldás árad reám.

Hiányom pótolod hatalmas kézzel,

Hűséged végtelen, Uram, hozzám!

3.  

Eltörlöd bűnömet, béke vesz körül,

Velem vagy, s lényed úgy megvidámít,

Erőt adsz mára, a holnapra reményt.

Áldásod ontja rám bő árjait.

Hűséged végtelen, hűséged végtelen,

Mindennap új áldás árad reám.

Hiányom pótolod hatalmas kézzel,

Hűséged végtelen, Uram, hozzám!

Isten áldásával.