A
|
megtalált törvénykönyv, az Úr szava
munkálkodni kezd (2Kir 23,1-37). Mert az ige mindig akcióba lép. Ehhez kézbe
kell venni, olvasni és hallgatni, és beengedni a szívünkbe. Amikor ez megtörténik,
elvégzi a maga munkáját. Ahol az ige a szívbe bejut, ott változások mennek
végbe. Ezt látjuk Jósiás életében is.
Már maga az ige felfedezése megrendíti, fáj neki, hogy eddig nélküle
éltek, hogy elveszhetett. Fontos-e
nekünk a Szentírás? Hagyom porosodni, vagy kézbe veszem, olvasom, és
megrendülök, amiért Isten szól? Nem természetes ez, hogy van Ige, és még mindig
élhetünk vele. Annyira megszoktuk már,
hogy majdnem olyan, mintha el lenne rejtve. Nem rendít meg. Olvassuk ugyan és hallgatjuk, de oly keveseknél látunk
életváltozást. Alig-alig kérdezi valaki: mit jelent ez rám nézve? Pedig így
kellene kézbe venni, kérdezem, mit akar ma mondani az Úr. Mi az akarata, min
kell változtatnom? Mert a nyitott szívvel fogadott ige nyomán mindig történik
valami, a Biblia olvasásának következménye van. Tudunk jó mondatokat
fogalmazni, üzenetet továbbadni, de a történés, a következmény gyakran elmarad.
A nép előtt is felolvassák az Úr törvényét. Nem tartják hosszúnak, érthetetlennek vagy teljesíthetetlennek. Mi gyakran hosszúnak tartunk egy szakaszt vagy egy
fejezetet. Mi lehet az oka? A belső,
lelki szomjúság hiánya. Annyi mindennel tömve van a szívünk, az agyunk, oly sok
elfoglaltságunk van, hogy már nem éhezzük és szomjazzuk Isten szavát. Pedig ha
nem vágyunk Isten szavára, nem lesz, ami megújítson, ami elvegye szomjúságunkat.
Nemcsak meghallgatják, hanem megrendülve és örömmel kötelezik magukat az
ige megtartására. Rádöbbennek arra, hogy az ige nem megkötöz, hanem felszabadít. Valószínűleg
megcsömörlöttek már a kicsapongásoktól, a laza életviteltől. Meglátták, hogy csakis
az Isten szavának való engedelmesség szabadít fel és teszi boldoggá, teljessé
az életünket.
Ezt követi a nagytakarítás, a rengeteg felhalmozódott szemetet eltávolítják.
Nem mondják semmire, hogy ez csak ártatlan szokás, hanem az ige mérlegére
helyezik, és meglátják, hogy bálvány, ami az Úr előtt utálatos. Ami Isten előtt
utálatos, az szemét, a szeméttől pedig meg kell szabadulni. Mindentől
szabaduljunk meg, az összes szemetet távolítsuk el, ne elégedjünk meg csupán a
szem előtt lévőkkel, hanem hatoljunk le a mélybe. Söpörjük ki a sarkokat is.
Úgy vigyük végbe a nagytakarítást, ahogyan az asszony kereste az elveszett
drahmát. Nekünk a kereszt az a hely, ahol megláthatjuk szemeteinket, és meg is
szabadulhatunk tőlük. Jézus értünk hullott vére megtisztít minden szeméttől, és
önmagát adja nekünk, drága kincs gyanánt.
Nem elég azonban jól indulni, reformokat végrehajtani, végig is kell menni
az úton. Olyan könnyű letérni, belesimulni
a környezet szokásaiba, elvárásaiba. Jósiás Egyiptommal való összeakadása, majd halála érthetetlennek tűnik. A
fáraó nem ellene indult harcba, mégis szembeszállt vele Jósiás. Vajon miért? Talán túlságosan politikussá vált, nem az
Urat kérdezi, hanem maga dönt és cselekszik. Esetleg az eddigi eredmények elhitették vele, hogy ő valaki, és már nem
Istennek adja a dicsőséget. Az is lehet, hogy szövetségre lépett az asszírokkal.
Azonban az a fontos üzenet, hogy mindig felfelé, az Úrra tekintsünk. Aki Krisztust
követi, az ne keveredjen a világ szokásaiba, ne a környezet megoldásaihoz
igazodjon, hanem legyünk mindig érzékenyek az Úr szavára.
Nagyon fontos, hogy minden tettünk, az életvezetésünk igei
meggyőződésből fakadjon (Rm 14,5-12). Ne azért tegyünk, vagy ne tegyünk dolgokat,
mert ezt így látjuk másoknál, hanem járjunk utána a Szentírásban. Legyen a vezérelvünk:
Mit mond az Írás? Amit megtalálunk, amit válaszként fogadunk, azt tegyük. Ez
igaz azokra a dolgokra vagy irányvonalakra is, amiket elutasítunk. Ne azért
mondjunk nemet valamire, mert az őseink is nemet mondtak, vagy ne azért tegyük,
mert ez régi gyakorlat és szokás, hanem minden tettünk alapozódjon az ige
kijelentésére. Ehhez utána kell járnunk,
tanulmányozni, mélyére hatolni, de csak így válunk felnőtt tanítványokká.
Életünk középpontjában az Úr van. Neki élünk és halunk. Azt jelenti ez,
hogy Vele van tele a szívünk, és mindent az Ő akarata szerint teszünk, mindent
Hozzá igazítunk. Az a lényeges, hogy mit is
akar Ő. Mindez hálából azért, amit kaptunk Tőle. Akit megrendített már, hogy az
Úr Jézus Krisztus érte halt meg a kereszten, vagyis a szó szoros értelmében az
ő üdvösségéért mindent odaadott, az nem tart vissza Tőle semmit. Az értem meghalt Baráttal és Barátnak akarok
élni. Vele akarok mindig lenni, életben és halálban is.
Jézus Úr, Ő uralkodni akar az életünk felett, az egyház fölött is.
Valóban Ő az én Uram? Az uralkodónak vannak törvényei, parancsot ad, az
alattvaló pedig engedelmeskedik neki. Jézus az én Uram, és a másik hívőé is. Ezáltal nem kell nekem
irányítani, felelősségre vonni, mert az Úr engem is, a másikat is majd maga elé
állít. Ő fog megítélni, Neki kell számot adni. Pál elmondja, hogy mindenki magáról fog számot adni. Nem másról kell majd
beszámolnunk, hanem a saját történetünkről. Mennyire tudunk mi másról beszélni,
és ha arról kell vallani, mit végzett el bennünk az Úr, mit mond az ige nekem,
már nem tudunk beszélni. Gyakoroljuk magunkat a magunkról való
beszámolóban. Írjuk le naponta azokat a
gondolatainkat, amiket az igéből nyerünk, amit megértettünk, amit nekünk
mondott az Úr.
Ó, HÁLA AZ ÚRNAK
1.
Ó, hála az Úrnak, zengjünk Neki hát,
Mert úgy szeretett, hogy id’adta Fiát,
A kínra, halálra küldötte el Őt,
Megnyitni a mennyet a bűnös előtt.
Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,
Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.
Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,
Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!
2.
Ó, teljes az üdv, amit ád ez a vér,
Ó, drága a kincs, amit Isten ígér.
Ha bánva bűnét, jön a leggonoszabb,
Az Úr neki még ma bocsánatot ad.
Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,
Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.
Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,
Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!
3.
Szent az, mit az Úr mond és szent, amit ad,
És szent öröm az, mely az Úrba’ vigad,
De még magasabb lesz az égi öröm,
Ha Jézus előtt vigadunk odafönn.
Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,
Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.
Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,
Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése