Aki hisz

Ú

jra a fazekas házához küldi az Úr a prófétát, de immár nem nézelődnie kell, hanem prófétai jelként egy korsót magához venni (Jer 19,1-15). Most prófétai igehirdetésen és cselekvésen keresztül szól az Úr. Ez már nagyon szemléletes és megrázó üzenet. Urunk a szívünkbe, a lényünkbe akarja vésni az igét. Az a hangsúlyos, hogy ha ránéznek egy cserépkorsóra, elevenedjen meg a kép: így fogunk összetörni, ha nem térünk meg. Törj össze lelkedben, hogy ne törj össze külsőleg is!

A legszemléletesebben a kereszten szól Isten: így szeretlek téged. Ezt tettem érted! Ilyen bűnös vagy, hogy erre volt szükség megmenekülésed érdekében. Megrendülünk-e még egy keresztet meglátva? Összetörik-e a szívünk a bűnbánattól, Uram, nyomorult bűnös ember vagyok!? Nekem kellett volna meghalni ítéleted alatt. Azonban hálát adok, Úr Jézus, amiért mindezt a borzalmat magadra vállaltad. Megrendülök-e még? Vagy már teljesen immunissá váltam minden jelkép és minden igehirdetés iránt?

Izráel népe teljesen érzéketlen már az Úr szava iránt. Nem is az Úr szavát hallja, hanem egy emberét, akinek nem kell komolyan venni a szavát. Hányan vannak ma is így, amikor időnként az igével találkoznak, már csak emberi szavakat hallanak, és nem jut el hozzájuk Isten megszólítása. Nem hallgatnak rá, pedig jól tesszük, ha komolyan vesszük Isten igéjét, mert komolyan mondja, amit mond. Isten mindig komolyan beszél. Veszedelmet készül hozni arra a helyre, de úgy gondolják, ez nem történhet meg. Isten szeret minket, nem ad veszedelmet, és nem látják, hogy bár Isten valóban szereti a bűnös embert, de a bűnt és az engedetlenséget számon kéri. Azonban, ha az igét meghalljuk és engedelmeskedünk neki, nem kell belecsendülni a fülünknek a veszedelembe. Isten mentő kegyelme ma is elérhető. Azért szól, mert menteni, gyógyítani akar. Azt akarja, hogy életünk legyen és bővelkedjünk, de ehhez megtérésre van szükség, majd az ige általi növekedésre.

Izráel nem hitetlen nép, ők már régen átélték Isten elhívását, sok csodát megtapasztaltak, de letértek az útról. Az ellenség mindent bevetett, reklámozta portékáit, és ez hatott. A világ ma is nagy reklámtevékenységet fejt ki. A saját portékáira hívja fel a figyelmet, és ezzel a hívők szívét is megcélozza. Aki nem figyel erre, oly könnyen letérhet a keskeny útról. A szívünket könnyű a kívánságok által elcsábítani. Azonban az Úrral való élő kapcsolat által ellent is mondhatunk neki. Krisztusban van esélyünk a győzelemre. Általa nemet lehet mondani minden kísértésre.

A hit Istennel köt össze, jellemzője az engedelmesség (Zsid 11,8-22). A hit csatornáján keresztül érkezik Isten üzenete, és amikor megcselekszem, akkor jön a következő parancs. Ezt láthatjuk az előttünk járók életében is. Hit általi engedelmességének köszönhetően hatalmas dolgokat élt meg Ábrahám is. Megtapasztalta, hogy a hit működik, Isten számára nincs lehetetlen. Figyeljük meg, hogy ez a hit nem önmagamba vetett hit. Nem arról van szó, hogy összeszedem a lelki erőtartalékaimat, itt Isten visz végbe lehetetlennek tartott tetteket. Ha hitben járok, megtapasztalom az Úr munkáit. Hinni azt is jelenti, hogy elindulok, amikor az Úr kéri, elindulok oda, ahová mondja.

Ábrahám nem magára és az emberi lehetőségekre tekintett, hanem Isten ígéretére. Várta az Istentől készített várost. Advent a várakozásról szól. Mit vársz? Istentől készített várost? Isten ígéretének beteljesedését? Esetleg csak vágyaid teljesülését? Várod-e Jézust vissza? Várod-e a mennyei Jeruzsálembe való megérkezést? Vallást tettek, hogy idegenek és jövevények a földön. Isten gyermeke jövevény ezen a földön. Jön és megy, mégpedig egy jobb hazába. Isten népe egy jobb hazába tart. Azonban nem mindig ez látszik. Gyakran a hívők is ezért az elmúló világért, ennek javaiért élnek. Vágyakozunk-e a jobb haza után? Vagy már csak ennek a világnak a kínálata után vágyunk? Kihez kötődik a szívem? Ehhez a világhoz, vagy az Úr Jézushoz?

Ábrahám azért tudta felajánlani Istennek a fiát, mert Istenhez, az Ő világához kötődött a szíve.  Ismerte Istent, tudta, hogy Ő a sírból is képes előhozni a halottat. Csodálatos hite volt. A legkritikusabb pillanatban sem hátrált meg, ezért győzött. Csak az Úrra nézett, és az Ő gondoskodó szeretetére. Nézz mindig az Úrra! A lehetetlennek látszó események idején is bízzunk Benne. Soha ne a magunk erejéből, képességéből induljunk ki. Az nem hit. A hit tudja: én képtelen vagyok megtenni vagy változtatni, innen nekem már nincs visszaút, de az Úr Jézus megteheti. A leprás is így ment az Úrhoz, meg tudsz tisztítani. Hitte, hogy az Úrnak van hatalma rá. Ő nem akad el semmilyen betegséggel kapcsolatban. Nem teszi össze tehetetlenül a kezét, itt már nincs mit tenni. Ha tehetsz valamit, mondta a beteg fiú apja Jézusnak, Ő pedig így válaszolt: „Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz” (Mk 9,23).

Itt van szívem, neked adom, Uram

1. Itt van szívem, neked adom, Uram, Neked, ki alkotád! "Rossz a világ, énnékem add, fiam!" Szád ily parancsot ád. Itt van szerelmem áldozatja, Hűségem hű kezedbe adja, Itt van szívem, itt van szívem!

2. Itt van szívem: fogadd kegyelmesen, Bár sok hibája van; :/: Amint vagyon, kezedbe úgy teszem, Ne vesd meg, jó Uram! Sok bűnös vággyal van betelve, Száz bűnnek nyomja régi terhe, Bűnös szívem, bűnös szívem.

3. Itt van szívem! Üdve Krisztusban van, Keresztednél pihen, :/: S így szól: Uram, te vagy minden javam, Halálod életem! A Megváltó sebébe mélyed És ott lel vigaszt, békességet Hívő szívem, hívő szívem!

Isten áldásával.