|
Á
|
szá
után fia Jósáfát uralkodik Júdában, megerősítette az országot katonailag,
politikailag és vallásilag (2Krón 17,1-19) . Most már elsősorban az északi
országrész, Izráel hatásaival szemben kell megvédenie Júdát. Felismerték, hogy
Izráel bálványimádása nagy veszélyt jelent Júdára nézve, a nép könnyen
belesodródhat a hűtlenségbe. Mert ugyan kettévált az ország, de sokaknak élt
rokona a másik országrészben. A rokoni látogatások veszélyt rejtenek magukban,
mert könnyen megkísértetik Júda népe is. Hiszen a másik ember szokása, az
életben való előrehaladása mindig csábít, szeretnénk mi is úgy élni, ahogy ők.
Ha megfelelő a reklám, könnyen elcsábul a szívünk, úgy gondoljuk a mi boldogságunk
azoktól a szokásoktól, a pogány világ kínálatától függ.
Tehát felismerték a veszélyt és igyekeztek mindent
megtenni, hogy megóvják magukat és megmaradjanak az Úr hűségében. Fontos volt a
király magatartása, ő mutatott példát a nép számára. Megmutatta mi a helyes
magatartás. Az első, hogy nem kért segítséget a bálványoktól. Nem folytatta a
bálványkultuszt, és amikor tanácsra, vezetésre szorult nem a bálványokhoz
fordult. A legnagyobb hatása a megélt hitnek a példamutatásnak van. Jósafát
ebben elöl járt. Nem csupán rendeleteket adott a nép számára, hanem maga is
aszerint élt, ahogyan azt a néptől elvárta. Istent kereste és nem igazodott
Izráelhez. Mivel az Úrhoz ragaszkodott, Isten megáldotta, vagyis külsőképpen is
megmutatta a nép és Izráel számára is, hogy Ő valóság, és aki bízik Benne
áldott lesz az élete.
Megláthatjuk, hogy a bálványimádást nem könnyű
kiiktatni, mindig visszalopózik, mert azt ember szíve bálványgyár. A bálványok
ismét visszatérnek, megtalálják a módot, ahogy behatolhatnak életünkbe. Így
kitartó küzdelemre van szükség ellenük. Nem elég egyszer kitakarítani a
szívünket, hanem időnként meg kell ismételni a takarítást.
Nagy felismerés volt, hogy a népet akkor lehet
megtartani az Úr útján, ha arra megtanítják. Ezért Jósáfát megszervezte a nép
Isten törvényére való taníttatását. Ismerni kell az Igét, az Úr akaratát, mert
csak akkor leszünk képesek különbséget tenni a jó és a rossz között. A tanulás
ma is nagyon fontos, szánjunk minél több időt az Ige megismerésére, mert így
elkerülhetjük a csapdákat, jó döntéseket hozhatunk, és haladhatunk előre a
keskeny úton, amely az életre vezet.
Jézus ismét Betániába ment, oda ahol korábban
feltámasztotta Lázárt, bizonyságot téve halál fölötti hatalmáról (Jn 12,1-8).
Ez az utolsó látogatása, innen a keresztre vezet az útja, de ezt még nem
tudják, egyedül Mária előtt sejlik fel valami. Talán ő sem tudatosan, hanem
Jézus lényére hangolódva sejti, valami történni fog. Sejti Jézus meg fog halni,
és amit lehet, azt megteszi, megkeni az Urat, illatos kenettel fejezi ki iránta
való szeretetét. Nagy értéket ad Jézusnak. Mi hogyan fejezzük ki szeretetünket?
Mit adunk Neki? Merjük-e a legtöbbet, a legértékesebbet Neki adni?
Betániában ott van Lázár is. Puszta jelenléte
bizonyságtétel. Ott léte Jézusról beszél, Őreá mutat. Lázárnak az élete válik
bizonyságtétellé. Nincs szüksége beszédre, mert a jelenléte is hangosan beszél
Jézusról, az életről. Milyen jó, amikor a mi életünk is így beszél Jézusról.
Amikor nem is kell megszólalni, csak árad lényünkből Jézus jelenléte. Ez ma is
a feladatunk, Jézust jelenítsük meg, ott ahol vagyunk.
Mária is felismerte mit kell tennie, mivel
szolgálhatja Jézust, hogyan vallhatja meg a hitét. Mert tette hitvallás volt.
Vallomás az Úrról, akitől a legdrágábbat sem sajnálja, akinek a lábát kész a hajával
megtörölni. Micsoda szeretet árad ebből a tettből. Én hogyan fejezem ki
szeretetemet az Úr iránt? Mivel szolgálom Őt és hogyan teszek Róla bizonyságot?
Fontos-e számomra, hogy megvalljam hitemet, hogy mások is lássák, mit jelent az
Úr a számomra?
A ház megtelt a kenet illatával. Jó illat töltötte meg
a helyiséget. Mivel telik meg a hely ahol tartózkodom? Hitem kisugárzásával?
Vagy elégedetlenséggel, zúgolódással, hitetlenséggel? Jó illat vagyok-e? Lehet rossz illatot is terjeszteni, de a
tanítvány Jézus Krisztus jó illata. Adja az Úr, hogy mindig ez a krisztusi
illat áradjon belőlünk.
Júdásnak nem tetszik Mária tette. Ő beleköt ebbe az
asszonyba, mert benne más indulatok vannak. Megdöbbentő, hogy mióta Jézussal
jár, mégis érintetlen maradt a szíve. Olyan, mint a folyóban heverő kavics,
amely kívülről vizes ugyan, de a belseje száraz. Ilyen száraz maradt Jézus
mellett Júdás. Miért? Ha a mostani szakaszból és János véleményéből indulunk
ki, akkor azt látjuk, a pénzhez nőtt a szíve. Most is a pénzre koncentrál. Nem
a Jézus iránt kifejezett szeretetet látja, hanem pazarlást tételez fel. Pedig
nem pazarlás az, amit Jézusnak adunk. Az Úr azonban védelmébe veszi Máriát. Ő
mindig védelmébe veszi az Őt szeretőket.
Úr lesz a Jézus
mindenütt
1. Úr lesz a Jézus mindenütt,
Hol csak a napnak fénye süt.
Úr lesz a messze tengerig,
Hol a hold nem fogy s nem telik.
2. Őneki mondjunk hő imát,
Díszítsük azzal homlokát,
Jó illat légyen szent neve,
Minden napon dicsérete.
3. Országok, népek és nyelvek,
Ő dicsőségét zengjétek,
Gyermekek hangja hirdesse:
Áldott a Jézus szent neve!
4. Ő királysága bő áldás,
Ott van a felszabadulás,
Fáradtak ott megnyugszanak,
Ínségesek megáldatnak.
5. Minden teremtés dicsérje,
A Király Krisztust tisztelje;
Angyali ének zenjen fenn,
S mind e föld mondja rá: Ámen!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése