S
|
alamon
uralkodásának az eleje Isten országáról tett bizonyságot (2Krón 9,13-31). Sába
királynője is azért érkezett az országba, mert látni akarta Isten áldását.
Azonban az évek múlásával valami kezdett megváltozni. Mi változott? Isten
helyére került a gazdagság, a pompa és Salamon hiúsága. Eljött az idő, amikor
a hatalom és a gazdagság megszerzése, majd fenntartása kötötte le Salamon
minden erejét. A nagy gazdagság, a jólét nem a hálát növeli, nem az Úr iránti
szeretet mozgatja, hanem minden parancsszóra történik. Mindannak, amit Istentől
kaptak, a szeretetüket kellett volna, hogy felgerjessze, ehelyett egy
diktatórikus állam fejlődött ki. Mindenkinek Salamon pompáját kellett
szolgálni. Sőt, már nem elégítette ki a pompa, a gazdag élet, hanem mindenből a
legnagyobbat kellett létrehozni. Már nem a hívő élet volt a lényeges, már nem
az Úr szerinti életvitelük ragadta meg az embereket, hanem a ragyogó hatalmas
épületek. Rengeteg ember munkájára volt szükség mindehhez, rengeteg ember
került rabszolgasorba. A nagy ragyogás ellentéte a sok nyomorgó ember, akiknek
nem is ment olyan jól, de a király szavára menni kellett a bányákba, az
építkezésekre. Isten népe nem az Úrtól kapott minta szerint építette az
országot, hanem egyiptomi mintára zajlott az élet.
Ha összevetjük apja, Dávid életével, azt látjuk, eltűnt az egyszerűség, a
szerénység, az élet megbecsülése. De eltűnt az alázat is. Hiszen Salamon olyan
trónt építtetett, amely már az ő hatalmát igyekezett kidomborítani. Már Salamon
van a középpontban, minden róla beszél és őt dicséri. Sőt, már mindenki őt
dicséri. Őt akarják látni, vele akarnak találkozni. Valami félrecsúszott. Ennek
a királynak az élete lehetőséget ad a saját életünk megvizsgálására. Nem
csúszott-e ugyanígy félre a mi életünk is? A kezdeti alázatos, boldog hívő élet
megvan-e még? Jézust találjuk-e még életünk középpontjában? Ő-e a legfontosabb a
számunkra? Róla vagy rólam szólnak a
dolgok?
Jó ezeket végiggondolni, mert könnyen átrendeződhet életünk sorrendje.
Ennek a világnak csillogó kincsei belopják magunkat a szívünkbe, és már meg is
történik azt átrendeződés. Már nem az Úrról szól az életünk, hanem rólunk.
Boldogan mutogatjuk mindazt, amit kezünkkel megszereztünk. A család, a ház, az autó és a legmodernebb
számítástechnikai eszközök töltik ki a szívünket. Ezekről beszélünk másoknak,
meg a legújabb vásárolt dolgainkról, kedvenc időtöltésünkről. Már az Úr
kimarad. Azért jönnek, mert velünk akarnak találkozni. Pedig azért hívott el az
Úr, hogy életünket látva Vele akarjanak találkozni. Már nem Istennel akarnak
találkozni a környező népek királyai, hanem Salamonnal. Már nem Isten szava a
lényeges, hanem Salamon bölcsessége. Soha ne feledjük, minden ajándékot azért
kapunk, hogy Urunk neve dicsőíttessék. A
jólétnek, gazdagságnak Őhozzá kéne még közelebb vinnie. Azonban fennáll a
veszély, hogy mindezek kövérré teszik a szívünket, süketté a fülünket.
Amikor eltolódik a hangsúly Istenről önmagunkra, uralkodni fogunk mások
fölött. Salamon is uralkodik a környező királyokon, de ez nem az ő hódolatukat
fejezi ki. Tehát ez nem misszió, mert nem arról van szó, hogy látva Izráel
életét, ők is Istent akarják szolgálni. Salamon hadserege áll e hatalom mögött.
A harci kocsiktól való félelem teszi engedelmessé a szíveket. Bizony, elfelejtette
Izráel az egyiptomi fogságot. Elfelejtették, milyen rossz is volt korbácsok
fegyelme alatt élni. Isten gyermeke soha nem feledheti el azt az időt, amikor
még a bűn foglya volt, mert ha felejt, elnyomóvá válik. A hitet nem erőszakkal,
hanem bizonyságtétellel kell továbbvinni. Ne erőltessük másokra még az
evangéliumot se, hanem éljünk úgy, hogy környezetünk, látva hitünket, vágyakozzék Isten országa után. Az Úr Jézus rámutatott, népe számára nem lehet
minta a világ gyakorlata. A világ királyai uralkodnak, de köztetek nem ez a
rend. Isten országa az Úr annak ellenére való szeretetén alapul.
A zsidók nyílt beszédet kértek Jézustól - amikor megteszi, és vallást tesz
előttük arról, hogy Ő Isten Fia, akkor köveket ragadnak (Jn 10,31-42).
Mennyire nem bírják elviselni a valóságot. Mivel nem azt hallják, amit várnak, meg
akarják ölni Jézust. Nem a maguk elképzelését vizsgálják felül és értékelik át
Jézus életének a világosságánál, hanem Jézust akarják eltávolítani. Miért? Mert
Jézus veszélyes, mert azt akarja, hogy ők változzanak, de ők nem akarnak
változni. Akkor inkább eltávolítják Jézust, és ők élhetnek tovább úgy, ahogy
eddig. Minden maradhat a régiben. Bizony, mi sem akarunk változni, még kevésbé
változtatni, mert az nehéz és fájdalmas. Inkább Jézust iktatjuk ki az
életünkből. Pedig az Úr azért jött, hogy
életünket Őhozzá igazítsuk. Azért jött, hogy tetteit látva felismerjük, Ő
valóban az Isten Fia. Ha ide eljutunk, nem marad más hátra, minthogy eddigi életformánkat
magunk mögött hagyva kövessük Őt.
Köveket dobálni Jézusra és egymásra könnyű, megváltozni már kevésbé.
Azonban nem vagyunk magunkra utalva, Ő azért jött, hogy újjá formálja
szívünket. Azért jött, hogy szeretetre lobbantsa lényünket Önmaga iránt. Aki
szereti Jézust, az örömmel fogadja el tanácsait, veszi komolyan az Igét.
Egy zsoltárt idéz Jézus a zsidók számára: istenek vagytok, és ezzel
rámutat, ha az Ige így beszél Isten népéről, akkor semmi megbotránkoztató nincs
abban, ha Jézus Isten Fiának mondja magát. Mert ennek van alapja. Azok a
cselekedetek, amelyek már Jézus mögött vannak, igazolják Őt, és hirdetik, Benne
Isten jött el a világunkba. Eljött Isten, hogy megismerhessük, szerethessük és
komolyan hallgassunk szavára. Jézusban itt van Isten köztünk, megszólít, megérint,
megszabadít és helyreállít. Itt van és reményt ad. Lássuk meg a Jézusban
jelenlévő Atyát, boruljunk le Előtte, töltsünk Vele minél több időt. Akit
szeretünk, azzal jó együtt lenni, arra van időnk is. Menjünk mi is Hozzá, ne figyeljünk másra,
vizsgáljuk meg Jézus életét, és engedjük, hogy Ő maga győzzön meg arról, az a jó
döntés, ha követjük Őt. Jézust követve életre jutunk.
Itt van Isten köztünk, Jertek
őt imádni
1. Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van
a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hall
-ja itt az Ígét: Adja néki szívét!
2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s
magasztal. :/: Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes
lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!
3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked!
:/: Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add
nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!
4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/:
Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram,
Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!
5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. :/:
Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel
Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!
6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá
szívem-lelkem! :/: Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e
szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése