Isten eszközei

S

alamon imádsága folytatódik. Népét viszi a Mindenható elé, és különféle élethelyzetek esetére kéri az Úr könyörületét és kegyelmét a megtérők iránt (2Krón 6,22-42). Izráel királya számára természetes és magától értetődő, hogy minden élethelyzetben az Úr házába mennek az emberek. Úgy gondolja, mindennemű problémára az Úrnál kell keresni a választ. Legyenek azok egyéni sérelmek, az emberi kapcsolatokban elkövetett vétkek, a rendezés mindig Isten jelenlétében történik.  Meg kell tanulniuk Isten gyermekeinek, hogy soha ne ők akarják elsimítani a bajos ügyeket, hanem bízzák az Úrra a rendezést. Nekünk nem a bosszú, a törlesztés a feladatunk, mindezt hagyjuk Istenre, mi pedig gyakoroljuk a megbocsátást.

Salamon népének háborús vereségét, a viszontagságos időjárást, a belőlük fakadó éhínséget a bűn összefüggésében nézi. Úgy látja, Isten népe nem véletlenül szenved vereséget, vagy éri súlyos csapás. Ezek nem a véletlen művei, hanem az Úrtól való elfordulás, a bűn következményei. A megoldás ezért nem más, mint a bűnbánat. A bűnvallás és a bűnökből való megtérés az imádság meghallgatásának a feltételei. Az alibi imádság nem visz előbbre, nem talál meghallgatásra. Jó végiggondolni, hogy vereségeink, kudarcaink idején meglátjuk-e bűneinket? Felismerjük-e a bűnnel való összefüggést? Mi legtöbbször másokat hibáztatunk, de nem látjuk, hogy minden az Úrtól való eltávolodás következménye.

A különféle természeti csapások és katasztrófák is lehetnek Isten eszközei, amelyek által magához igyekszik fordítani a szívünket.  Salamon látja, hogy bizony lesz idő, amikor ezekre szükség lesz, mert Izráel, sőt, az egész emberiség hátat fordít az Úrnak, és a maga útján akar járni. A csapásból és a nyomorúságból való kivezető út első lépése az Úr előtt való könyörgés. Mindig akkor csillan fel a pozitív változás lehetősége, amikor alázattal az Úr elé borulunk. Nem elég csak kérni a segítséget, el kell ismerni a csapások jogosságát. Ez az, ami általában nehezen megy. A legtöbben úgy látjuk, nem jogos, ami ért minket. Tehát a következő lépés, amikor meglátjuk, jogosan ért minket a büntetés, mert vétkeztünk. Megérdemeltem, amit kaptam. Ha ide eljutunk, megtapasztalhatjuk, hogy az Úr könyörül rajtunk. Mert a teljes szívből jövő bűnbánatot értékeli az Úr. A kereszten függő egyik lator így feddte meg társát: „Te nem féled az Istent? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!  Mi ugyan jogosan, mert cselekedeteink méltó büntetését vesszük, de ő semmi rosszat nem cselekedett” (Lk 23,40-41). Ő meglátta azt, amit mi nehezen akarunk észrevenni: jogos a büntetés, de az Úr Jézus magára vette, hogy ne nekünk kelljen elszenvedni. Áldott legyen a Neve!

Isten életünkben elvégzett minden munkájának az a célja, hogy általuk megismerjék Őt minél többen és féljék szent nevét. Sőt, a végső cél, hogy most már az Ő útjain járjanak. Az az igazi bizonyságtétel, amikor az Úr gyermekei jól láthatóan az Ő útján járnak. Amikor nincsenek mellék- és tévutak, nincsenek kiskapuk, csak egyedül az Úr akarata és vezetése.

Salamon látja, hogy Izráel élete vonzani fogja a nem zsidó népek fiait is, és azt kéri, őket is hallgassa meg az Úr. Aki imádságos szívvel, alázatos élettel jön, az ne maradjon ki Isten áldásaiból. Salamon tág keblű. Így tette az Úr Jézus is szabaddá az evangéliumot a nem zsidó emberek előtt is. A kegyelem ajtaja minden nép előtt nyitva áll. Aki bűnbánattal és az új élet vágyával a szívében jön, bőrszínre való tekintet nélkül jöhet. Krisztusban leomlottak a válaszfalak.

Talán sokan azért nem akarnak igazi változást, megtérést, mert utána mozgalmassá válik az addig nyugalmas életük (Jn 9,24-34). Ezt látjuk a vakon született életében is. Addig szép csendesen csordogált az élete. Senki nem bántotta, inkább támogatták. Adtak neki alamizsnát, ha kellett, kikísérték arra a helyre, ahol koldulni szokott. Most azonban ennek vége. Kihallgatásra kell mennie, mert meggyógyult, mert Jézus gyógyította meg. A tanítványi élet nem nyugalmas, csendes, hanem mozgalmas, mert vállalni kell Megváltónkat. Nem lehet félrevonulni és élvezni a gyógyulás, a megváltozás gyümölcseit, hanem meg kell vallani hitünket. Az élet bizonyságtételre kötelez. Meglátják a változást, és kíváncsiak, mi történt. El kell mondani, kitől kaptuk a szabadulást. Azért is lényeges ez, mert a világnak is Jézus gyógyítására van szüksége.

Ez az ember bátran tesz vallást. Nem okoskodik, hanem egyszerűen kijelenti, egyet tudok: vak voltam, most látok. Ez az igazi sallangmentes és hatékony bizonyságtétel. Nem tud teológiai állásfoglalást tenni, de tudja, hogy vak volt, és azt is, hogy most már nem az. Most már lát. Ez ma is a hatékony bizonyságtétel. El kell mondani, ki és mi voltam korábban, majd rámutatni a szabadulásra. Hogyan történt, nem tudom, csak azt, hogy már nem vonz a bűn, a szenvedély, mert szabad vagyok.

Ellenfelei a hogyanra, a gyógyítás hogyanjára kíváncsiak, ám ő erről csak annyit tud mondani, hogy úgy, vakon engedelmeskedett Jézus szavának. Ez a titok nyitja. Úgy, ahogy vagyunk, engedelmesen hallgatni arra, amit az Úr mond. Az engedelmesség gyümölcse a gyógyulás.

A zsidók nem ismerik fel, hogy ilyen tettet csak Istentől küldött személy végezhet el. A vakon született számára Jézus Isten követe, és ezt vállalja vezetőkkel szemben is. Nem a következményekre tekint, hanem gyógyítójára. A vezetők kidobják e meggyógyult embert. Mondhatnánk, az első bizonyságtétel kudarccal járt. Ám Ő nem csalódik, nem roppan össze, mert Jézusra tekint. Abban bízik, Aki látást ajándékozott neki. Mi se csüggedjünk, amikor a bizonyságtételre hasonlóan válaszolnak, mint ebben a történetben. Nézzünk továbbra is Úrra, és legyünk hálásak.

Mindenek meghallják és jól megtanulják

1. Mindenek meghallják és jól megtanulják, Kik segedelmüket nem Istentől várják: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.

2. Ha nem az Úr Isten építi a házat, Ahány építője, mind hiába fárad. Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.

3. Csak hiába lészen reggel felkeléstek Néktek, kik erős Istenben nem hisztek: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.

4. Ekképpen történik mindnyájan tinektek, Munkával, bánattal kenyeret kik esztek: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.

5. Nagy könnyen az Isten mindent ád azoknak, Kik csak benne bíznak s hozzá fohászkodnak: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.

6. Mint a sebes nyilak az erős kezében, Erősek a hívek Isten kegyelmében: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.

7. Boldog, aki lelkét hittel erősíti, Minden ellenségét bizonnyal meggyőzi: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.

Isten áldásával.