|
A
|
zarjáhú
prófétán keresztül szólítja meg az Úr Júdát és annak királyát, Ászát (2Krón
15,1-16,14). Egyre nagyobb szerep jut a prófétai szónak. Isten mondanivalóját
rábízza egy elhívott emberre, a prófétára, akinek az a feladata, hogy Isten
üzenetét továbbítsa. Mindazoknak, akik hallják, fel kell ismerni, hogy nem egy
ember véleményével, hanem Isten szavával állnak szembe. Ez megy végbe a
keresztyén igehirdetésben is. Egy igehirdető elmondja beszédét, azonban rajta
keresztül az Úr szól. Gyakran az a probléma, hogy nem ismerjük fel az
igehirdetésben Isten hozzánk szóló szavát, csak emberi beszédnek tituláljuk, és
így nem vesszük komolyan. Különösen, ha a hirdetett Ige mélyen érint bennünket,
rámondjuk, hogy kiprédikált az igehirdető,, és nem sejlik fel előttünk, hogy az
igehirdető Ura az , Aki szól. Hiszen Ő tisztában van az életünkkel, látja
szívünket. Vegyük komolyan a hirdetett Igét, és engedelmeskedjünk Urunknak.
A próféta elmondja, Isten velük lesz, ha ők is
állandóan Vele lesznek. Meg fogják találni Őt, amikor keresik, tehát élő
kapcsolatban állhatnak a Mindenhatóval. Amennyiben hűségesek maradnak az Úrhoz,
békességben fognak élni. Ez a békesség az alkotó munka ideje lesz a számukra.
Ne féljenek, csak higgyenek, és éljék meg minőségi életüket. Minket is minőségi
életre biztat az Ige. A minőséget az Úr biztosítja a jelenlétével. Mert mii sem
tudunk jól élni, de aki odaengedi az Urat, az lépésről lépésre előre halad.
Isten bátorítja népét, végezzék az ország építését, és munkájuknak meg lesz a
jutalma. A nyugodt élet Isten országának építésére adatik, bátran és
szorgalmasan kell felhasználnunk ezt az időszakot.
Ászá király élt a lehetőséggel, megtisztította az
országot a bálványoktól. Ez az első lépés, el kell távolítani a bálványokat.
Meg kell szabadulni a kétfelé sántikálás taktikájától, és egyedül az Úrra kell
támaszkodni, mert csak a teljes szívvel való bizalmat követi áldás. Isten
azoknak küldi áldását, akik teljes szívükkel ragaszkodnak Hozzá. Fél szívet,
fél életet nem fogad el az Úr.
Ezt követően megújították az oltárt és szövetséget
kötöttek az Úrral. Ez az igazi sorrend, előbb eltávolítják a bálványokat, majd
megerősítik az Úrral való szövetséget. Ma is így kell tenni, nem lehet
bálványaink mellett imádni az Urat, meg kell tőlük szabadulni. Mi az, ami
bálványként van jelen az életünkben, Kérjünk erőt és bátorságot a tőle való
megszabaduláshoz. Amikor egy akarattal keresik az Urat, vagyis mindenkinek az a
szíve vágya, hogy Isten legyen a király, hogy ne engedelmeskedjék, akkor annak
meg is van a gyümölcse.
Ászá a kényes ügyeket sem kerülte el, szembe mert
velük nézni. Az anyakirálynőt is eltávolította, mert ő is bálványt imádott. Nem
voltak kivételek, mindenkinek az Urat kellett tisztelni. És ez nem erőszakos
uralkodás, hanem rend, mivel egész Izráel Isten elhívott népe. Ezért nekik úgy
kell élniük, hogy az ország vonzó legyen mások számára is. Ászá idején
megfeleltek ennek, mert Júda missziói lelkülettel végezte dolgait. Az elszakadt
országrészben is voltak, akik felismerték, hogy Júdával van az Úr, és ezért
átköltöztek oda.
A hosszú békés időszak után ismét feszültté vált a
helyzet a két országrész között. Izráel királya háborús helyzetet alakított ki,
és ez a helyzet próbaként szolgált Ászá számára. Azt vizsgálta az Úr, hogy
veszély idején hogyan reagál, mit cselekszik Ászá. Béke idején jól vizsgázott,
de hogyan fog majd most cselekedni? Azt látjuk elbukott Ászá, mert most már nem
az Úrtól várja a segítséget, hanem Arám királyától. Mi történhetett? Szerintem
azért fordul Benhadadhoz, mert úgy látja meg tudja fizetni. Már nem akar az
Úrtól függeni, hanem maga akarja elrendezni az ügyet. Azonban Isten gyermeke
soha ne a hitetlenektől várjon segítséget, hanem mindig az Úrtól. Ráadásul
Ászának volt már ebben tapasztalata, hiszen korábban már átélte, Isten
szabadítását. A múlt tapasztalatainak a jelenben kell erőt és bátorságot
adniuk. A hit tapasztalat azért adatik, hogy rámutasson, az az Úr, Aki tegnap
könyörült, ma is meg fog segíteni. Amikor a pogányoktól vár segítséget Isten
gyermeke bolondul cselekszik. Isten a próféta által közli ezt a királlyal, ám ő
megharagszik a prófétára. Nem magába száll, hanem tömlöcbe veti Isten követét.
Milyen ismerős is ez. Nem magunkba szállunk és elismerjük, hogy rosszul
cselekedtünk, hanem megharagszunk. Innentől kezdve egyre távolodik az Úrtól a
király, már nem bízik Istenében, mindent emberi eszközök által kíván megoldani.
Mondhatnánk Isten helyét átvette a tudomány. Vajon ma hogyan állunk ezen a
téren? Van-e még szerepe Istennek a tudomány mellett?
Az Úr Jézus tettei hitünk próbái, hiszen általuk
döntésre hív (Jn 11,45-57). Dönteni kell, hogy felismerjük, hogy Ő a Krisztus
és ezt nyíltan vállalva követjük, vagy magunkat, egzisztenciánkat féltve
elutasítjuk, esetleg még jelentgetők is leszünk. Amikor a vezetőség Jézus ellen
fordul és meg akarja ölni, kiderül, hogy meddig tart a hitünk. Vállajuk Őt,
mert személyesen meggyőződtünk, arról, hogy Ő a Megváltó, és szükségünk van a
kegyelemre, vagy azokra hallgatunk, akik ellene vannak, mert félünk? Melyik
csoporthoz tartozom? A Jézust vállalókhoz vagy a jelentgetőkhöz, az Ellene
fordulókhoz?
A vezetők megijedtek Jézustól, mert kisajátították a
hatalmat, megszokták a jólétet. Nem akarták, hogy Jézus uralkodjon felettük.
Gyakran az a probléma, hogy nem akarjuk átadni a trónszéket az Úrnak, olyan jól
elüldögélünk rajta.
Kajafás úgy gondolja nagy, a nép életét megmentő
ötlettel állt elő, pedig ha letenné Jézus kezébe az életét és a az egész nép
jövőjét, megtapasztalhatná a megmenekülést. Mert Jézus kezében van jó helyen az
életünk. Amit Ő mondott az igaz: „Mert aki meg akarja tartani az életét,
elveszti azt, aki pedig elveszti az életét érettem és az evangéliumért,
megtartja azt” (Mk 8,35). Ma is így van ez, ezért ne én akarjam megmenteni
magam, vagy megoldani dolgaim, hanem bízzam magam Őreá.
Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem
1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A
Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied
csupán.
2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal!
Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!
3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet!
Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!
4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már
felém: Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam
én.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése