|
A
|
z ország két
részre szakadása után a Krónikák könyve középpontjában a kisebbik országrész,
Júda áll (2Krón 13,1-22). Júda továbbviszi a Dávid vonalát, és ott van a
templom és a szövetség ládája. Problémák ebben az országrészben is vannak, a
bálványimádás itt is kísértést jelent. Minthogy mindig, a mai időben is
kísértés. A gonosz megtalálja ma is azokat a formákat és eszközöket, amelyek
által a szívünket el tudja fordítani az Úrtól. Abijjá idejében is voltak
gondok, azért is tart rövid ideig az uralkodása, de nem fordultak egyöntetűen a
bálványokhoz. A nép java része megmaradt az Úr tiszteleténél.
Háború tört ki a két országrész között. Jeroboám megpróbálta uralma alá
vonni a déli országrészt is. Azt azonban meg kell látnunk, és pozitívan kell
értékelni, hogy Abijjá igyekezett mindent megtenni, hogy elkerüljék a harcot.
Bizonyára a misszió hangvételben a kisebb létszámú hadsereg is befolyásolta, de
megpróbálta elkerülni a harcot. Rámutat a királyságot Isten Dávidnak adta, ezen
nem lehet változtatni. Azonban azt is meg kell jegyezni, nem elég formálisan
ragaszkodni a szövetséghez, hanem úgy is kell élni benne, hogy a kívül levők is
vágyakozzanak Isten országába. Abijjá a szövetségre hivatkozik, szeretné a
harcot megakadályozni, és ez jó, de konkréten nem hoz semmi olyan intézkedést,
amivel elősegíthetné a két rész újbóli egymásra találását. Nem igyekszik ő sem könnyebbé tenni az
életet.
Abijjá rámutat, Jeroboám nyíltan elfordult Istentől, amikor aranyborjút
állíttatott fel, és az Úr papjait elüldözte. Arra hivatkozik, hogy ők hűek
maradtak az Úrhoz. Igen, ők sem jók, ők sem bűntelenek, de felismerték, hogy
Istenre van szükségük és ezt a mindennapi áldozatok bemutatása által is
kifejezték. A hűség mindig a
kapcsolatban tükröződik.
Az élet mutatja meg kihez tartozunk, kiben bízunk, kitől várunk
segítséget? Jeroboám hadserege hadicselt is bevetett, többen is voltak, mégis
Júda győzött. Miért? Mert ők, Istenre támaszkodtak. Tehát a bak idején nem
magukban, hadseregükben, hanem Istenben bíztak. Tőle várták a segítséget.
Mindig a konkrét élethelyzetekben látszódik meg, kinek az útján járunk. Jó, ha
mi is megtanulunk a legnehezebb helyzetekben is az Úrra támaszkodni. Amikor Júda felismerte, hogy bekerítették
őket, hogy nem tehetnek semmit, az Úrhoz kiáltottak. Tulajdonképpen ez volt a
döntő különbség Júda és Izráel között. Júda a lehetetlennek tűnő helyzetben sem
adta fel, nem veszítette el bizalmát, hanem Istenhez kiáltott. Az Úrtól kérte
és várta a segítséget. Ma is ez a döntő különbség, Isten gyermeke az Úrtól
várja a segítséget. Nem ő maga próbál kikerülni a nehéz helyzetből, hanem
szabadításért kiált. Mii már odafordulhatunk az Úr Jézus Krisztushoz,
kérhetjük, könyörüljön rajtunk. Ő tud ma is gyógyulást, szabadulást ajándékozni
számunkra.
Az Úrral való beszélgetés után Márta szalad a
testvéréhez és csodálatos üzenetet mond a számára: „A Mester itt van, és hív
téged” (Jn 11,28-32). Ez a lényeg, ennél nem kell több, itt van az Úr.
Igen, Ő ma is itt van az életünkhöz közel.
Lássuk meg, amikor kesergünk, és reménytelennek látjuk az életünket.
Lássuk meg Jézust, amikor betegséggel tusakodunk, vagy a halál okozta sebeket
próbáljuk feldolgozni. Ha Ő itt van, minden más színben tűnik fel.
De nemcsak itt van, hanem hív is, személyesen téged.
Ezen a mai napon is téged hív, mert veled akar találkozni. Te vagy számára most
a legfontosabb. Legyen neked is Ő a legfontosabb. Kihív önmagadból, a
depressziódból, a reménytelenségedből, a rabságodból, önmagához. Mária amikor
ezt meghallotta, gyorsan elment
Jézushoz. Ez volt számára a legfontosabb, mindent és mindenkit otthagyott, mert
személyesen hívja az Úr. Az Úr hív, rajtam áll, hogy én is a lehető leggyorsabban
indulok-e Hozzá?
Mária is ugyanazt mondja Jézusnak, mint Márta. Mégis
van közöttük különbség. Mégpedig az, hogy Mária Jézus lábához borul. Továbbra
is Úrnak látja Jézust, magát pedig szolgának. Jézus az Ő élete királya, ezen
nem változtat az sem, hogy Lázár meghalt. A csalódás sem ingatja meg az Úrral
való kapcsolatát. Ha nem kapta meg, amit várt, akkor is bízik Benne. Így
bízzunk mi is Benne, töretlenül. Ne engedjünk érzelmeinknek, ne befolyásoljanak
a csalódások, mert Benne nem lehet csalódni. Ő mindörökre ugyanaz.
Ki Istenének átad mindent
1.
Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, Azt csudaképpen őrzi itt
lent, Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre
épített.
2.
A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még
jobban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha
lelkünk búnak helyet ad.
3.
Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr
rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól
tudja, hogy mi kell nekünk.
4.
Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből
gazdag áldást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél,
Az mindörökké Véle él.
Isten
áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése