Földbe hulló mag

T

egnap hallottuk Jósáfát tanácsát, amelyben azt helyezte a szívünkre, hogy mindig kérdezzük meg az Urat (2Krón 18,14-34). Mégpedig mindig döntéseink előtt tegyük ezt, hogy ne mások véleménye befolyásoljon minket. Azonban az sem mindegy, hogy kit kérdezünk. Nem mindegy kitől kérünk tanácsot, kihez fordulunk segítségért. Aháb király is prófétákat kért fel, hogy lássák el tanáccsal, azonban látjuk, hogy nem garancia az Úr szavának megismerésére, az sem, ha valaki az Úr szolgájának mondja magát. Ezek négyszázan prófétának mondták magukat, valószínűleg képzettek is voltak, a király és sok ember bízott bennük, ám mégsem voltak az Úr prófétái, mert nem ismerték Jahvét, nem Ő hívta el őket. Nekik munka volt, Mikájehúnak pedig elhíváson alapuló szolgálat. Isten gyermekeinek meg kell tanulniuk különbséget tenni az udvari próféták és az Úr szolgája között. Mi alapján tehetünk különbséget? Meglátszódik az életvezetésen, de elsősorban azon, hogy a teljes Íráshoz és Isten valóságos üzenetéhez ragaszkodik. Nem saját érdekeire tekint, hanem az a fontos, hogy meghallja Isten szavát és azt hűségesen adja tovább. Nem azt mondja, amit hallani szeretnének, hanem, amit az Úr rábízott.

Hamis próféták voltak, vannak, és mindig lesznek. Ahogy Igénkből látjuk, még ők is elhiszik, hogy igazat mondanak, hogy az Úr akaratát képviselik. Sőt meg is haragudnak, amikor Mikejáhú nem ért velük egyet. A hamis próféta megsértődik és erőt alkalmaz az igaz próféta fölött. Hatalmát használja fel, hogy elnémítsa az igaz prófétát. 

Első pillanatra úgy tűnik mintha Mikejáhú is alkalmazkodna a többséghez, de ki kell hallanunk a szavából a legyintést, amellyel kíséri mondanivalóját. Ha ezt akarjátok hallani, hát tessék. Benne van az is, hogy a próféta tudta, úgy sem veszi a király komolyan Isten szavát. Nem ahhoz fogja igazítani életét. Különösen nem fog megalázkodni Isten előtt és nem tart bűnbánatot. Aháb kiérzi, hogy nem azt mondja a próféta, amit Isten rábízott és mivel erősködik, meghallja a súlyos, ítéletes szavakat. Ám az ítélet szavai még mindig nem maga az ítélet, még lehet változtatni. Amikor Isten szól, még van idő, hogy szavát komolyan véve, igazodjunk hozzá.

Mikejáhú az Úr áldott szolgája volt, napi kapcsolatban volt Vele, még az Urat is láthatta trónján ülve. Micsoda kegyelem, látni az Urat. Mi is láthatjuk Őt, de csak Jézus Krisztusban. Aki szemléli Őt, az magát a mindenható Istent látja. Úgy gondolom a próféta beszéde közben áradt róla Isten lényének dicsősége. Bizonyosan tele volt mennyei töltéssel, mégsem alázkodnak meg előtte. Nem veszik komolyan őt, pedig ezzel emberéletet is megmentenének. A bálványimádóknak, a hamis prófétáknak soha nem számít az élet, az ember, mindig csak önmaguk, saját érvényesülésük a fontos.

Aháb királyt elfogta valamiféle rossz érzés a prófétát hallva, hátha mégis van valami abban, amit mond. De ez nem terve megváltoztatására készteti, hanem álruhába öltözik. Azonban Istent nem lehet becsapni, aki nem akar megtérni, az álruhában sem kerülheti el az ítéletet.

Viszont Jósáfát elég balgán viselkedett, beleegyezett abba, hogy  ő királyi ruhában maradjon, tudnia kellett volna, hogy ezáltal életveszélybe kerül. Azonban a az istentelenek közege bénítólag hat a hívőkre. Ezért jó elkerülni őket, nem közösködni velük. Jósáfát annak köszönheti menekülését, hogy az utolsó pillanatban visszanyerte lélekjelenlétét és az Úrhoz kiáltott. Milyen jó, hogy még az utolsó pillanatban is lehet és szabad kiáltani. Éljünk ezzel a lehetőséggel.

Jézus Jeruzsálemben van és az ünnepre érkező prozeliták közül némelyek felkeresik a tanítványokat, mert Jézust akarják látni (Jn 12,20-33). Elébe szeretnének jutni, és ehhez a tanítványok segítségét kérik. Jó dolog az, amikor valaki Jézust akarja látni. De mindig az a lényeg, miért keressük Őt? Mit akarunk Tőle. Nem elég, hogy látni akarjuk, de az a fontos miért? Mit várunk tőle? Ezeknek az embereknek a színre lépése, Jézus válaszát figyelembe véve úgy látjuk kísértést jelentett az Úr számára. Valószínűleg ezek az emberek el akarták hívni magukhoz Izráelen túlra, így Jézus elkerülhette volna a támadásokat és a halált is.

Azonban az Úr rámutat, hogy eljött az Óra. Eljött az áldozat bemutatásának ideje, és Ő ezt vállalja. Ő soha nem menekül el. Ő nem azt keresi, hogyan lehetne könnyebbé tenni az életét, miképpen úszhatná meg a szenvedést. Mi szeretnénk a szenvedéseket elkerülni, mindig a dolgok könnyebbik felét akarjuk megfogni. De Jézus soha nem így gondolkodik. Tudja, hogy nem az történik, amit a vezetők akarnak, hanem amit a mennyei Atya megtervezett. Ő pont ezért az óráért jött. Ő azért jött, hogy meghaljon helyettem és értem a kereszten. Kedves Testvérem, látod- e ezt? Ha igen, borulj le az Úr előtt és magasztald Őt, mert így szeret. Azért jött, hogy megmentsen téged az ítélettől, légy hálás Neki és szolgáld örömmel Megmentődet.

Fontos jézusi látást és útmutatást olvasunk: „Aki szereti a maga életét, elveszti azt, és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt” (25). Ez Isten országának a logikája, ne e világra koncentrálj, ne itt akarj mindent megszerezni, koncentrálj az örök életre. Többet ér az örök életet megszerezni és itt mindent elveszíteni, mint itt mindennel bírni, de elveszteni az örök életet. Ehhez a látáshoz és ennek megvalósításához hitre van szükség. Hitre, ami által látjuk Isten országának mindent felülmúló gazdagságát, ami által képesek leszünk Őt követni Neki szolgálni. Jézus megjelöli a feladatot. Ha Őt követjük, akkor szolgáljunk Neki. És ha Őt szolgáljuk, ezt mindig Őt követve tegyük.  Ez a feladat Neki szolgálni, szolgáló életformát élni. Ez az életforma az elhalás felé vezet, mint ahogy a gabonamag is elrothad a földben, de új élet fog belőle származni. A szolgálat meghalás a magam számára.

Ha utam borítja felhőnek árnya

1.        

Ha utam borítja felhőnek árnya,

S Uramnak céljait nem érthetem,

Mit én nem láthatok, Ő azt mind látja,

S Krisztusnak kegyelme elég nekem!

2.        

Ha gyakran körülvesz kísértés tőre,

S ijeszt, hogy üdvöm is elveszthetem,

Nem alszik lelkemnek hűséges őre,

S Krisztusnak kegyelme elég nekem!

3.        

Ha vár a feladat, sürget a munka,

S testem is, lelkem is erőtelen,

Az Úr a segítőm, amint megmondta,

Krisztusnak kegyelme elég nekem!

4.        

Ha eljön maholnap utolsó órám,

S a földi vándorlást bevégezem,

Az Úrnak orcája ragyog majd énrám,

S kegyelme örökre elég nekem!

Isten áldásával.