Termés

J

ótám uralkodásáról röviden számol be a Krónikák könyve (2Krón 27,1-9). Nevének jelentése: „Jahve igaznak mutatkozott”  - ez egy életet lezáró visszatekintő vallomásnak tűnik. Olyan ez a név, mintha élete utolsó idején hátratekintve elmondaná a király, Isten igaznak mutatkozott egész életemben. Vagyis megtapasztaltam hatalmát, irgalmát, szeretetét és azt, hogy ígéreteit mindig megcselekszi. Miről teszünk mi vallomást, ha visszatekintünk arra az időre, ami mögöttünk van? El tudjuk-e mondani, hogy az Úr jelenléte meglátszik életutamon? El tudják-e mások mondani, látszik, hogy a keskeny úton járt? Csodálatos, örömtől és hálától duzzadó vallomás ez a név. Hálás a király az Úr kegyelmének, örül, hogy megismerhette, és hogy az Ő útjain járhatott. Legyen hálás a szívünk a kegyelemért, és azért, hogy az Úr igaznak bizonyult, hiszen még számunkra is van kegyelem. Az ajtó még nyitva, beléphetünk rajta.

Jótám kedves dolgot cselekedett az Úr előtt - ez is egy értékelés, amit az utókor fogalmaz meg vele kapcsolatban. Így látják a király életét. Az egyik fontos tudnivaló, hogy amikor értékelnek valakit, mindig az Úr Igéjéhez mérik az életét. Az a hangsúlyos, hogy megáll-e Isten mérlegén, amit tett? Tetszik-e az Úrnak, ahogyan élt az adott személy, és ahogyan cselekedett?  A másik fontos szempont, hogy kereste-e mindig, mi az, ami jó és kedves akarata az Úrnak.

Jótám király érett volt a hitben, hiszen nem szakított mindennel, amit látott az apja életében. Nem akart modern és újító lenni, hanem, ami jó volt eddig, azt továbbvitte. Uralkodását ráépítette az apjától örökölt hitbeli alapokra. Ez jó, ma is sokat jelent, ha az előttünk járók életéből átvesszük azt, ami jó, és beépítjük a mindennapokba. Nem rossz minden, amit az idősebbek tettek.

Viszont Jótám bölcsessége abban is megnyilvánul, hogy volt, amit nem vett át, mert látta, hogy nem minden jó, amit az apja tett. Ez is lényeges, hogy merjük meglátni azt, ami rossz volt elődeinknél, és azt ne vegyük át. Nem minden követésre méltó apáink, vezetőink, az előttünk járók életében, ezt is meg kell látni, és tudnunk kell rá nemet mondani. A hibákat, bűnöket nem kötelező átvenni és továbbvinni. Ehhez azonban az Úrral való élő kapcsolatra van szükség. A Szentlélek Isten adja meg számunkra a megfelelő látást és bölcsességet, hogy mindenkor jó döntéseket hozhassunk.

Ennek a királynak is megvoltak a maga harcai, neki sem volt könnyű az élet. Ráadásul a munkájával járó problémák sem voltak egyszerűbbek. Nem mondhatjuk, neki könnyű volt, de követhetjük azt a felfogást, amit képviselt.  Jótám számára az volt az elsődleges szempont, hogy amit tenni szeretne, az kedves legyen Isten számára, vagyis egyezzen Isten akaratával. Erre törekedjünk mi is, keressük a választ, keressük, mi az, ami kedves az Úr előtt? Keressük mindig, hogyan valósíthatjuk meg úgy a ránk bízottakat, hogy azok Isten akaratát tükrözzék, Igéjével egyezzenek. Az élet soha nem könnyű, minden kornak megvannak a maga problémái, de az Úr ugyanaz. Őreá ma is bátran hagyatkozhatunk. Ha így teszünk, áldását tapasztaljuk.

Jézus úgy beszél önmagáról, mint szőlőtőről, Istenről pedig, mint szőlőművesről (Jn 15,1-8). A Gazda mindent megtesz, hogy szőlője teremjen, sőt, mindig többet teremjen. Ennek érdekében karbantartja a szőlőt, a gyümölcstelen vesszőket lemetszi, a többit pedig megtisztítja, hogy még több legyen a gyümölcs. A szőlő a gyümölcsért van. Azért, hogy a termést leszedjék és elfogyasszák, és ezáltal felüdülést hozzon az ember számára.

Megtudjuk, hogy a tanítványok - a mai tanítványok is, így mi is - a szőlővesszők, Jézus a tőke. Őbelé vagyunk oltva. Az új élet azt jelenti, hogy innentől kezdve nem saját életet élünk, hanem belekerülünk Jézus lényébe. Ő biztosítja a terméshez szükséges életnedveket. Az Ő élete árad szét bennünk és teszi termővé mindennapjainkat. A vesszőnek nincs magában élete. A tanítványnak sincs önmagában élete. Csak addig lesz élő és ható a keresztyénségünk, amíg Benne maradunk. Az egyénieskedő, a magára építő tanítvány kiszárad.  Nélküle semmit sem cselekedhetünk. De ha Benne maradunk, bőséges termést hozunk. Azt azonban ne feledjük, hogy a Gazda figyelemmel kíséri a szőlőt, és a vesszőt mindig tisztogatja, a több gyümölcs érdekében. A tisztogatás fájdalmas, szenvedéssel jár. Tehát tanítványnak lenni nem jelent szenvedésmentes életet, és ha van fájdalom, kudarc, küzdelem az életünkben, pozitívan tekintsünk rá. Lássuk meg, hogy ezek által tisztogatja a Szőlősgazda a szívünket. Vagyis ezekre szükségünk van.

Jól jegyezzük meg, Nélküle semmit sem cselekedhetünk, vagyis Nélküle csak erőlködés lesz az életünk. Ha Ráépítünk, ha belőle élünk, kérhetünk. A tanítványság alapja a kérés. Nem mi parancsolunk és elvárunk, hanem alázatos szívvel kérhetünk. Ha kérünk, akkor is kell várnunk, amíg megkapjuk. Azt mondja Jézus, aki kér, annak adatik. Nem Ő szerzi meg, hanem Isten adja meg a számára azt, ami szükséges.

Mind jó, amit Isten tészen

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtart -ja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésére.

6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.

Isten áldásával.