Ki ül a trónon?

A

z ország kettészakadása után Júda királyai igyekeztek mindent megtenni azért, hogy a bálványimádást, Izráel királyainak szokásait távol tartsák az országtól (2Krón 23,1-21). Azonban amikor Ataljá, Aháb leánya feleségül ment Jósáfát fiához, belülre került a gonosz. Ha bejutott az országba, mindent elárasztott és hatalma alá vont. A gonosz, ha bejut az életünkbe, nem a sarokban húzza meg magát, hanem teljes hatalomátvételre törekszik. Mindent ő akar irányítani. Ezt tapasztaljuk különféle szenvedélyek esetében is, átveszi az irányítást, és nem az történik már, amit a célszemély akar, hanem, amit a szenvedély.

Jójádá pap felismeri, hogy nem mehet így tovább, Júda Isten népe, helyre kell állítani az Úrral való kapcsolatot, meg kell tisztítani az országot a bálványoktól. A felismerés része az is, hogy Dávid trónján csak az ő utódai ülhetnek. Az Úr által kiválasztott személy uralkodhat Júdában, mindenki más trónbitorló. Meg kell tisztítani a trónt, mert az Dávid utódját illeti. Jó a mai csöndünkben végiggondolni, ki ül a trónon, a szívem trónján? Ki ül ott? Valamilyen bálvány? Vagy esetleg az énem? El kell távolítani, és át kell adni az uralmat Jézusnak.  Az élet akkor halad a medrében, ha Jézus uralkodik a trónon. Ha Ő irányíthatja mindennapjainkat, Istent meg fogja az életünk örvendeztetni.

Jójádá főpap szervezte meg a gyermek Jóás trónra lépését. Szövetséget kötöttek a királlyal az Úr előtt, majd a templomban királlyá koronázták Jóást. Bizonyára elborzadunk a fegyveres és véres események láttán. Talán ott van bennünk: fegyverrel mennek az Úr házába, hogyan lehetséges ez? Azonban lássuk meg, hogy a gonoszt, a bálványt könnyű bejuttatni az életünkbe, de nagyon nehéz megszabadulni tőle. A bálványokat csak kemény munkával lehet eltávolítani. A legkeményebb harc mindig a bűnnel, a bálványokkal, a gonosz szokásokkal szemben tapasztalható. A gonosz nehezen adja meg magát, nem akar szabadon engedni. Csak az Úr szabadítása űzheti ki a szívünkből. A bálványimádás az egész nép életét átformálta, azonban most is volt maradék, voltak, akik ellenálltak, majd mindent megtettek, hogy megszabaduljanak az idegen szokástól.

Ataljá eltávolítása után elkötelezték magukat az Úr számára. Az ünnepélyes fogadalmat tett követte.  Lerontották a Baal templom oltárát, elpusztították képeit is. A megújulás mindig megtisztulással jár. Eltávolítom mindazt az életemből, ami utálatos az Úr előtt. Ilyen eltávolítás nélkül nincs igazi megtisztulás, nincs igazi megtérés.

Júdában öröm van, mert a gonoszt eltávolították, és helyreállították az Úrral való kapcsolatot, az istentiszteletet.  A király trónra ült Jeruzsálemben, de trónra ült-e már a szívemben?  Legyen ez a nap a Király trónra lépésének a napja, ha ez megtörténik, rend lesz a kapcsolatainkban, mindennapi dolgainkban, egész életünkben. Ha Jézus uralkodik, Isten akarata érvényre jut. Akkor jó irányba haladunk. Ha Jézus ül a trónon, akkor mindent Tőle fogunk megkérdezni, hiszen a király akarata nélkül semmi nem történhet. Legyen hát ma a kérdésünk, mielőtt bármit megtennénk: Mi tenne Jézus?

A lábmosást követően megrendítő pillanatoknak lesznek tanúi a tanítványok (Jn 13,21-30). Jézus megvallja, hogy közülük egy valaki elárulja Őt. Megrendítő, hogy mennyire ismeri mindazt, ami történik. Tudja, kinek mi zajlik a szívében. Az áruló tanítványnak még csak a szívében van az elhatározás, de Jézus belelát a szívbe, Előtte nincs rejtve semmi.  Igen, Urunk belelát a szívünkbe, nincsenek előtte rejtett dolgok. Soha ne feledjük, hogy amiről azt gondoljuk, senki nem tudja, azzal az Úr tisztában van. Ezért mindig legyünk Vele őszinték, vállaljuk előtte bűneiket, mert a megvallott bűnre van bocsánat. Ne akarjuk Őt megtéveszteni, mert úgysem lehet.

Megrendítő dolog, hogy egy tanítvány elárulja a Mestert, azonban az is megrázó, hogy Jézus még az ő lábait is megmosta. Vagyis mindent megtett ellenségéért, azért, hogy Júdás lénye is megrendüljön az Úr szeretetétől. Van azonban, aki még ilyen szeretettől sem rendül meg. Van, akivel bármit csinálhatunk, nem fordul vissza a széles útról. Mi hogyan viszonyulnánk ahhoz, akiről tudjuk, hogy el fog árulni, rosszat fog tenni velünk? Ilyen helyzetben élhetjük meg igazán a krisztusi mélységet, a kegyelem hatalmas voltát.

A tanítványok zavartan néztek egymásra, mert fel sem tételezték, hogy ilyen megtörténhet közöttük. Vajon ki az? Jó, ha tudjuk, minden kitelhet tőlünk.  A sátán még a tanítványok közt is jelen van, és igyekszik őket elszakítani az Úrtól. Nagyon fontos, hogy határozott hitem és üdvbizonyosságom legyen. Akkor tudok ellenállni a sátán támadásának, ha látom, ha őszintén felismerem, kicsoda is Jézus. Az fordul el tőle, aki nem fogadta el, hogy Jézus a keresztre megy, aki álmai beteljesítőjét látja Benne. Jézus azonban nem a mi álmainkat megvalósítani jött, hanem azért, hogy a kereszten meghaljon helyettem. Ott kifizette minden adósságunkat, hogy örök életünk lehessen. Ő nem a földi életben akar luxus életvitellel megajándékozni, hanem a keskeny útra rávezetni, amely az életre visz. Aki ezt felismeri, az nem csalódik.

Júdásnak még mindig lenne lehetősége a bűnbánatra, de már akkora teret engedett a gonosznak, hogy innen képtelen visszafordulni. A gonosz útja nagyon veszélyes, de Jézus azért jött, hogy onnan megmentsen. Ha meghallom hangját, felismerem a jó Pásztort, még visszafordulhatok. Adja Urunk, hogy Vele járjuk utunkat, és a sátán minden próbálkozására mondjunk nemet.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.