Felkészülés

H

úsz esztendő telt el az Úr háza és a királyi palota felépítése óta (2 Krón 8,1-18). Milyen gyorsan elrepül húsz esztendő, közben szinte észre sem veszi mindazt, ami egy nép életének irányításával jár, és közben még a saját életét is éli. Így röpülnek az évek, az évtizedek, észre sem vesszük, hogy elmúlik az ifjúság, tapasztaltabbak leszünk, és egyre közelebb kerülünk az Úr Jézushoz. Egyre közelebb jön az az idő, amikor majd átmegyünk ebből a világból az eljövendő világba, az Atya láthatatlan világába. A sok munkától, gondtól teljes napok közepette készülünk-e arra a napra? Hogyan gondolunk rá? Vágyunk-e elköltözni és Krisztussal lenni? Felismertük-e már, hogy az mindennél jobb? Azért lényeges ez a látás, mert ha nem a mindennél jobb felé haladok, nehéz lesz az elválás. Akkor a földi javak idekötnek. Azért figyelmeztet az Úr, hogy a mennyben gyűjtsünk kincseket magunknak, mert ahol a kincsünk van, ott lesz a szívünk is.

Sok apró, de fontos feladatot végez el a király, amelyekkel az ország biztonságát és jólétét szolgálja. Kiépítette a raktárvárosokat a jövő szempontjából. Salamon előrelátó volt. Jól élt az ország. Azonban nem éltek fel mindent, hanem gondoltak a holnapra is. Gondolt arra, amikor nem lesz olyan jó a termés, vagy háborúba jut az ország, élelemre akkor is szükségük lesz, és jó, ha nem másoktól függenek, hanem ez is a saját kezükben van. A ma embere csak a mának él, mindent a fogyasztásnak rendel alá. Az a lényeges, hogy ma legyen, de nem gondol a holnapra, és így kiszolgáltatottá válik. Salamon arra tanít, gondoljunk a holnapra is, legyenek tartalékaink a nehezebb időszakokra.

Az ország békében élt, de tudta a király, hogy nem lesz ez mindig így, ezért fel kell készülni. A béke időszaka a felkészülésre adatik. Ma még békében él Isten népe, de készülünk-e arra az időre amikor megváltozik a helyzet? Most kell lelkileg megerősödni, addig kell szolgálni, amíg lehet.

Fejlesztette a király a hadsereget is, harci szekereket telepített a katonailag fontos városokba. Hogyan állunk a fegyverzettel? A tanítvány Krisztus katonája, megvannak-e a fegyvereink? Tudjuk-e használni őket? Pál apostol felsorolja a hívő ember fegyverzetét, ezek a következők:  „Vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.  Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját,  felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével.  Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért” (Ef 6,13-18).

Ismét látjuk, milyen fontos volt számára a naponkénti kapcsolat az Úrral. Ezt jelzi a naponkénti áldozat bemutatása - rámutatott, hogy a népnek minden nap, tehát rendszeresen az Úr elé kell állni. Igazán csak akkor lesz áldássá az Ige, ha minden nap olvassuk, és cselekedjük is.

Az Úr Jézus rámutat, Ő nemcsak az ajtó, amelyen keresztül életre, üdvösségre juthatunk, hanem Ő a jó pásztor is (Jn 10,11-21). Jó pásztor, mert az a célja, hogy összegyűjtse a szétszéledt nyájat.  Mindent megtesz értük, még saját életét sem kíméli. Kész odaadni az életét értem és érted. Ennyire fontos vagy neki, és ennyire szeret. Ő nem a saját életét menti, hanem a miénket. Elfogatásakor sem futott el, hanem odaállt a fegyveresek elé, tanítványait pedig engedte elmenekülni.

Az Atya azért szereti a Fiút, mert leteszi a kereszten életét a bűnös, az Istentől elszakadt emberért. Az ember megmentése érdekében kész meghalni. Aki ezt felismeri, az megrendül lényében, az szereti és szolgálja az Urat. Mert Aki képes értem meghalni, azt nem lehet nem szeretni.

Jézus ismeri az övéit, és az övéi is ismerik Őt. Ez a lényeges, megismerni a Pásztort. Ha naponta követjük és figyelünk a hangjára, egyre jobban megismerjük Őt. Ez a feladatunk, megismerni Urunkat, Aki a bűn rabságából kiszabadított.

Azt látjuk, sokan nem értik Jézust, és durván beszélnek róla. Mégsem sértődik meg. Szomorú, hogy amikor Isten eljön a világba, és képes önmagát megmentésünkért adni, akkor ezt nem értékeljük. Amikor egy ember az életét kockáztatja társa megmentéséért, hősnek nevezik. Jézus meghalt, hogy mi éljünk, és bolondnak nevezzük. Megdöbbentő. Az Úr könyörüljön rajtunk, hogy megbánjuk bűneinket és korrigáljuk véleményünket. Ismerjük fel, hogy Ő az uraknak Ura, dicsérjük és imádjuk Őt.

Ím, nagy Isten, most előtted szívem kitárom

1. Ím, nagy Isten, most előtted szívem kitárom, Menedékem nincs sehol e földi határon; Ha te nem jössz bánatomra biztató szóval, Italom könny, a kenyerem keserű sóhaj.

2. Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Teelőled elrejtenem semmit sem lehet; Látja Lelked minden bűnöm, melynek átka sújt: Vedd le rólam, ó, Úr Isten, vedd le ezt a súlyt!

3. Jézusomra föltekintek a kereszt alatt, Nincs szívemnek nyugodalma vétkeim miatt; Ó, ne büntesd, Uram, azt, kit megtört a bánat: Szálljon reám irgalmadból béke, bocsánat!

4. Szent Fiadért, ki engemet vérén megváltott, Hallgass meg, ha bűnbánattal hozzád kiáltok! Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez, Hozzád térő gyermekednek, Atyám, kegyelmezz!

Isten áldásával.