Új látás

F

olytatódik a templom építése a szolgálathoz szükséges eszközök elkészítésével (2Krón 4,1-5,14). Nagy munka volt mindez, sok időbe és fáradságba került, ám Salamon végigcsinálta. Nem csupán a kezdetekig tartott a lendület, hanem végig, mert az Úrnak készítették. A kivitelezéshez az Úrból merítettek erőt. 

Elkészült a rézoltár is, ez nagyon fontos, hiszen vér, áldozat nélkül nincs bűnbocsánat (Zsid 9,22). A kegyelem fedezete az áldozat. Valakinek meg kell halnia azért, hogy az ember megmeneküljön, szabad legyen. Az ószövetségben állatokat áldoztak fel az emberért. Mi már tudjuk, hogy Isten a Fiát adta a keresztre áldozati bárányaként. Az Ő halála által van életünk. Barabbás is azért lehetett szabad, mert a helyére Jézus lépett. A kereszt nélkül nincs kegyelem, nincs bűnbocsánat.

Az arany mécsestartók jelzik a számunkra, hogy Jézus a világ világossága. Amint a gyertyatartó megvilágítja az utat vagy a helyiséget, úgy világítja meg Jézus számunkra az életre vezető utat. Jézus nélkül sötétségben járunk.

Az Úr megáldotta Salamont és a népet, így eljött a munka befejezésének is az ideje. Elkészült a nagy mű, kész az Úr háza, beindulhat az istentisztelet. Nincs nagyobb öröm annál, amikor egy ember életében megindul az Istennel való kapcsolat. Itt a kapcsolat már megvolt, csak új alapokra helyeződött. Örüljünk az Úrral való kapcsolatunknak, próbáljunk apró változtatásokat belevinni a mindennapi gyakorlatba, hogy ne legyünk fásultak, ne váljon az Ige megszokottá. A templom építése, majd használatba vétele új impulzusokat adott az embereknek. Erre nekünk is szükségünk van. Örömmé válhat számunkra is az igeolvasás, ha segítségül hívjuk a Szentlélek Istent, illetve a Vezérfonal szerinti beosztás mellett más sorrendben, magunktól is olvasunk egy-egy bibliai könyvet. Fűszerezhetjük zsoltárrészekkel. De olvashatjuk úgy is, hogy az egyik evangélium gyógyítási történeteit vesszük végig. Ha ezt jól átgondoltuk az Úr előtt, belekezdhetünk Jézus beszédeinek az olvasásába.

Salamon az apja által az Úr házának szentelt kincseket és edényeket is elhelyezte a templomban. Nem sajátította ki őket, mondván, ez apai örökség, ez engem illet. Tiszteletben tartotta apja akaratát. De félre sem tette, hogy ezek már öregek, nem illenek az új, díszes épületbe. Össze tudta hangolni a régit és az újat. Így kell nekünk is összehangolni az elődök életét, munkáját a mi munkánkkal, a mi életünkkel.

Amikor mindez megtörtént, helyére vitték a szövetségládát és a többi istentiszteleti eszközt, majd áldozatot mutattak be, és így dicsőítették az Urat. Amikor dolgozni kellett, dolgoztak ezek az emberek, de amikor eljött az ünneplés, a hála ideje, akkor megálltak és önfeledten ünnepeltek. Tudtak örülni az Úrban, az Úr előtt. Ezt nekünk is meg kell tanulni. Hálaadás és örvendezés nélkül kiszárad, színtelenné válik az életünk és a hitünk. Mivel megtapasztalták az Úr jóságát és irgalmasságát, tele van a szívük örömmel. Az öröm pedig láthatóvá válik, kifejeződik. Örüljünk mi is az Úr irgalmasságának. Adjunk hálát kegyelmének.

Az Úr Jézus határozottan rámutat, hogy Ő Istentől jött. Mielőtt megjelent a mi világunkban, már létezett, a láthatatlan világban (Jn 8,48-9,12). Ő már az Atyánál volt, Isten küldte el a földre, mert szükségünk van Rá. Jézus tudatosan lépett be a világunkba, azért jött, mert az ember elveszett. Felülnézetből, az Atya országából másképp fest az ember élete. Onnan nézve látszik, hogy elveszettek vagyunk, vagyis, hogy nem tudjuk problémáinkat megoldani és segítségre szorulunk. Isten elküldte a Segítőt, az Ő Fiát, Jézust.  Tehát azért jelent meg az idők teljességében, hogy megszabadítsa az embert, és új, örök életre segítse. A zsidók ezt nem akarták felismerni. De vajon mi látjuk-e, hogy Ő az egyedüli megoldás? Felismertem-e, hogy Jézusra szükségem van?

Akkor vesz jó irányt az életünk, ha komolyan vesszük Jézus beszédeit, vagyis megtartjuk, és azok szerint élünk. Jézus szavai alapot is jelentenek, úgy, ahogyan a háznak is szüksége van szilárd alapra, az életünknek is. Ez a szilárd alap a megcselekedett Ige lehet.  Ha komolyan vesszük Isten Igéjét, ellenálló lesz az életünk. A viharok sem tudnak benne kárt tenni. Mert azt is meg kell látnunk, hogy Isten soha nem ígért viharmentes életet. Ő nem nyaralásra küldött ide, így a világ nem nyugodt, csendes tengerpart, ahol szép barnára sülünk. Nem; az élet viharos tenger, amelyen a hit hajóján haladunk előre, de ennek a hajónak a kormánya az Úr kezében van. Viharok mindig lesznek, de ne félj, ha az Úr fogja a kormányt. Úgy is mondhatnám, add át végre Neki a hajó irányítását. Még Péter, a tapasztalt halász is felismerte, hogy az Úr jobban ért hozzá.  Bízz Benne és ne félj!

A most következő gyógyítási történet is arról beszél, vannak problémák a földön, van betegség, sokféle nyomorúság. Vannak, akiknek már a gyermekkoruk sem olyan, mint másoknak. Van, aki már születésekor hátrányba kerül másokkal szemben, mint ez a vakon született ember. Mennyi szépségből kimaradt, és mennyi problémát kellett leküzdenie látás hiányában. Egész életét meghatározta vaksága.

Azonban azt is meg kell látni, hogy az Úr pont azért jött el és keres fel minket, hogy helyreállítsa az életünket. Ő nem okoskodik, nem erősíti a különbséget, hanem megszünteti a hátrányt jelentő problémát. Létrehozza a látást. A tanítványok csak addig jutottak el, hogy elméleti problémát gyártanak egy ember tragédiájából, Jézus azonban továbbvezeti őket, és a teológiai meghatározás helyett gyógyít. Ezért vagyunk mi is itt, hogy általunk javuljon, gyógyuljon az élet. A bűn által sok seb keletkezik, de Jézus a tanítványai által gyógyítja ezeket a sebeket, helyreállítja az életet. Nem személyes bűnt kell keresni, hanem képviselnünk kell Isten hatalmát, az Úr csodálatos helyreállító munkáját.

A vakon született meggyógyítása üzenet is, Jézus a világ világossága. Rá van szükségünk, mert nélküle sötétségben vagyunk. Az Ő világossága tesz látóvá, mert nemcsak testi, hanem lelki vakság is van. Ebben sokkal többen szenvednek, mint a fizikai vakságban. Számukra is egyedül az Úr Jézus a megoldás.

Ahogyan ennek az embernek a hit gyógyította meg a szemét, úgy a mi életünkben is hit által történik a változás. Jézus rákente a sarat a szemére, de neki kellett még úgy vakon engedelmeskedni. És ez az ember engedelmeskedett is, úgy, ahogy volt, elment a Siloám tavához és megmosakodott. Hit nélkül nem működik az Úrral való kapcsolat. Hit és engedelmesség édestestvérek, mondhatnánk ikrek. Nem működőképes egyik sem magában.

A Siloám azt jelenti: küldött. Tehát Jézus ezzel rámutat, Isten küldte Őt, azért, hogy általa látásunk legyen. Új látás, krisztusi látás.

Fontos még a bizonyságtétel. Ez a vakon született azonnal vállalja és megvallja gyógyítóját. Bizonyságot tesz arról, hogy Ő nem tett egyebet, csak engedelmeskedett Jézus szavának. Ilyen egyszerű is ez, csak tegyük hittel, amit mond az Úr.

  Jézus, vigasságom! Esdekelve várom

1. Jézus, vigasságom! Esdekelve várom Áldó szavadat! A te jelenléted Megvidámít, éltet, Bátor szívet ad. Légy velem, Ó, mindenem! Nálad nélkül nem is élek: Te vagy örök élet!

2. Jézus, menedékem! Hű oltalmam nékem Te vagy egyedül! :/: Lelkem a viharból, Bűnből, minden bajból Hozzád menekül. Bár a föld Mind romba dőlt, S ha a pokol hada hány tőrt: Jézus maga áll őrt!

3. Jézus, üdvösségem! Te vagy földön-égen Örök örömem! :/: Kik szeretjük Istent, Zengjünk neki itt lent S otthon: odafenn! Lelkem esd, Hogy Te vezesd! S hazahívó szavad várom, Jézus, Vigasságom!

Isten áldásával.