Cselekvő szeretet

V

an, aki semmiből nem tanul - ezt láttuk Amacjá király életében. Az Izráeltől elszenvedett vereség után rádöbbenhetett volna a bálványok értéktelenségére, ekkor még volt lehetősége bűnbánatra. Mi tanulunk-e kudarcainkból? Kidobjuk-e bálványainkat őszinte bűnbánat kíséretében? Isten mindent megtesz azért, hogy felébredjünk, de mi nem mindig akarunk ébredni, változtatni. Most még itt a lehetőség a selejtezésre, dobjuk ki bálványainkat, szabaduljunk meg tőlük, és térjünk vissza az Úrhoz.  A megtérés nem formalitás, nem papírízű cselekedet, hanem valóságos életváltozással járó fordulat, aminek megvan az áldása.

Uzzijjá király életében meglátható az engedelmes és az engedetlen élet közötti különbség (2Krón 26,1-15). Nagyszerűen nyomon követhető Isten áldásának a jelenléte életében, uralkodásában. Az Isten útján való járás, törvényeinek való engedelmesség az élet minden területén érezteti hatását. Mert a tanítványi életnek is hatása van. Sőt, ha nem érezhető a hatása, akkor baj van, akkor valami nincs rendben, akkor megbetegedett a hitünk.

Uzzijjá (Isten az én erősségem, Isten erős, Jahve ereje) fölismerte, hogy akkor lesz áldás uralkodásán, ha Istent keresi, Neki engedelmeskedik. Kereste Istent, és kedves dolgot cselekedett az Úr előtt. Vagyis amit megértett Isten akaratából, azt meg is cselekedte. Mert ez a lényeg. Ha keresem Istent, és megismerem akaratát, akkor ahhoz szabjam az életem, tegyem, amit kér tőlem.

Uzzijjának egy Zakarjá nevezetű személy volt a lelki vezetője, ő irányította lábait az Úr útjára. Ez az ember mindent megtett azért, hogy a király megismerje Istent, a törvényt, és mindenben az Úr akaratának megfelelően járjon el. Zakarjá értette az isteni látomásokat, vagyis élő kapcsolatban állt az Úrral, és így mindig friss üzenetet biztosított Uzzijjá számára. Hangsúlyos, hogy mindig azért olvassam az Igét, hogy meghalljam az Úr nekem szóló üzenetét. Mindig keressem, mit is mond ma számomra az Úr. Ha nincs bennem ez a kérdés, ha nem ezzel a vággyal veszem kezembe a Szentírást, akkor a mostani történetek nem jelentenek többet, mint régi korokról szóló beszámolót, amihez nekem már nincs közöm.  Istennek minden nap, minden részből van friss, mai mondanivalója a számunkra, de ezt meg kell keresni, ezért küzdeni kell. Fontos, hogy ne csak addig keressem az Urat, amíg vannak körülöttem idősebb hívők, akik segítenek. A hívő élet fontos része a hitben való növekedés, amelynek a célja, hogy a magam lábán is meg tudjak állni a keskeny úton. Sokan visszaesnek, ha meghal a lelki vezetőjük, az a személy, akinek emberileg köszönthetik megtérésüket. Az Úr azt akarja, hogy ne emberektől, tanítóktól, más hívőktől, hanem egyedül Tőle függjünk. Horgonyunkat Őbelé vessük.

A király, amíg az Urat kereste, megtapasztalta mindazt, amit a neve is jelentett, valóban Isten volt az erőssége. Megáldotta életét, és nemcsak személyes hite, hanem Isten országa, Izráel is erősödött és növekedett. Megáldotta és megerősítette Isten a külső ellenségekkel szemben is. Győzelmet adott számára a filiszteusok felett, így azután az élete, uralkodása nem apró csatározásokban őrlődött fel. Mivel győzött a szomszédos népek fölött, lehetősége volt az ország építésére. Tehát nemcsak harcolt, hanem épített is. Ez fontos, hogy tanítványságunk ne csak a bűn elleni viaskodásra koncentrálódjon, hanem az építésre is. Az a feladatunk, hogy építsük, erősítsük Isten országát. Katonailag és politikailag is erősödött az ország. Erősödik-e a hitem, az Egyház a szolgálatom, az életem által? Uzzijjá király a tudományt is pártolta, fejlődött a haditechnika, vagyis gondolkodtak azon, miként lehet jobbá tenni az ellenség elleni védekezést, illetve hogyan lehetnek sikeresebbek a harcban. Mi gondolkodunk-e azon, miként juttathatjuk eredményesen célba az evangéliumot? Isten mai gyermekei is harcosok, a bűn, a gonosz elleni harc katonái. Meg kell keresnünk azokat az eszközöket, amikkel célba ér az Ige. Elsősorban a Szentlélek munkája, ami elvégzi az Ige szívbe juttatását.

A jövő felől bizonytalanná vált tanítványok számára nagyszerű ígéretet mond az Úr (Jn 14,18-24). Azt ígéri nekik, hogy nem hagyja őket árván. A látszat tehát csal - soha ne higgyenek a látszatnak, hanem mindig bízzanak az ígéretben. Jézus meghal ugyan, és elmegy majd feltámadása után az Atyához, de ők nem lesznek magukban, mert az Úr eljön hozzájuk. Mi már tudjuk, hogy az ígéret pünkösdkor valósult meg, a Szentlélek által ismét eljött övéihez az Úr. Jó meghallani: Isten gyermeke soha nem árva, mert Atyja mindenkor vele van, törődik gyermekével.

Az a lényeg, hogy a hívő ember szeresse Jézust, a Vele való kapcsolat szereteten alapul. Ő szeretetből adta értem életét, én pedig hálából viszontszerethetem. Aki szereti Jézust, azt szereti az Atya is, és ebből a szeretetkapcsolatból belső növekedés, kiteljesedés fog származni.

A növekedés azt jelenti, hogy Ő kijelenti magát az Őt szeretőknek, azaz egyre jobban megismerhetjük Őt és akaratát. Másrészt egyre inkább cselekedjük Isten akaratát, mert ez a hangsúlyos. Azért kapjuk a kijelentést, hogy az vezessen minket, és tegyük, amit belőle felismerünk. A Jézus iránti szeretet abban lesz láthatóvá, ha megtartjuk az Ő beszédeit. Igen, az még nem jelent sokat, ha mondjuk, szeretjük az Urat - az engedelmesség hitelesíti szavainkat.  Az Úr Bibliában ránk hagyott szavát és az igehirdetésekben számunkra szóló napi parancsot kell megcselekednünk. Az Igét talán komolyan vesszük, de komolyan vesszük-e, amikor az Úr egy igehirdetőn, egy másik testvéren keresztül szól hozzánk? Nagy a veszély, hogy ilyenkor megsértődünk, vagy leintjük, ez csak egy másik ember szava. Izráel népe gyakran beleesett ebbe a hibába, leintette a prófétákat, sőt, ha már nagyon idegesítették őket, megölették az Úr követeit. Még Jézus szavait is sokan csak egy ember véleményének tartottak, amit nem kell komolyan venni. Mi azonban vegyük komolyan a minket megszólító Urat.

Szívem megalázván, tehozzád megyek

1. Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál'adást viszek És szent Fiad által néked könyörgök.

2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál, Angyali sereggel oltalmam voltál.

3. E reggeli időt megadtad érnem, Melyben egészséges elmém és testem; Kérlek, minden jóra vezérelj engem.

4. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam, Hitem jó gyümölcsét hogy el ne rontsam.

5. Ételem, italom mérsékelt legyen, Tobzódás, részegség ne nehezítsen, Rossz gondolat bennem erőt ne vegyen.

6. Lágyítsd meg énbennem az indulatot, Meg ne háborítsak soha másokat, És haragtartásra ne adjak okot.

7. Jól tudod, Istenem, mily gyarló vagyok, Különb-különb bűnre mily könnyen hajlok! Adjad: megtérhessek, mikor bűnt vallok!

8. Igaz ítéleted ne ostorozzon, Bűnből a Krisztusért ingyen oldozzon, Érdemem szerint rám átkot ne hozzon.

9. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szentlelked és Igéd legyen vezérem.

10. Külső károktól is ments meg engemet, Ne eméssze bánat és bú szívemet; Tartsd jó egészségben gyarló testemet!

11. Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak tégedet illet minden tisztesség!

Isten áldásával.