A csoda

A

 fogságban élők számára továbbra is bátorító üzeneteket mond az Úr (Jer 51,1-19). Most erre van szükségük, meg kell látniuk, hogy nem reménytelen a helyzetük. Ők úgy látják, nincs remény a hazatérésre. A próféta hirdeti: van, mert Isten megígérte, és ők az ígéretre figyeljenek, ne Babilonra. Most még úgy tűnik, ez a birodalom megdönthetetlen, és így elképzelhetetlen a szabadulás. Ha az Úrra néznek, ha belekapaszkodnak az ígéretekbe, akkor minden másképp néz ki. Az ige azt mondja el számunkra, hogy az Úr számára nincs lehetetlen. Mert nem arról van szó, hogy a zsidóságnak kell majd magát megszabadítania, mert erre valóban nincs esély. A rabságból, a bűn hatalmából képtelenek vagyunk magunkat megszabadítani. De Isten nem is ezt várja tőlük, hanem azt kéri, bízzanak Benne. Hívják segítségül, és majd megtapasztalják az Ő szabadítását. Isten ma is szabadító. Hamar megfeledkezünk erről, és így mi akarjuk problémáinkat megoldani. Isten nem feledkezik meg rólunk, azonban a szabadítás idejét ki kell várni.

Látunk emberi megoldást is ebben a részben, de ez nem vált be. Mert az igazi és mély problémákra nincs emberi megoldás. Gyógyítgattuk Babilont, de nem gyógyult meg. A régit, a bukásra ítéltet gyógyítgatják. Vannak, akik már annyira megszokták a babiloni életet, hogy nem akarják elhagyni, csak javítgatni akarnak rajta. Nem a javítgatás, hanem a megtérés, egy teljesen új élet a megoldás. Az egész emberiség számára ez az egyetlen út, megtérni az Úrhoz, és az ige szerint élni. Ez magunktól nem megy, csakis újjászületett emberek képesek Isten akarata szerint élni. Hiába mondogatjuk egymásnak: légy jó, szeresd a másikat, bocsáss meg, légy megértő! Ez magunktól nem megy. Ezt kellene már meglátnunk. Hiába gyógyítgatjuk magunkat, az öngyógyítás nem segít. Egyetlen orvosság létezik bajainkra, ez a kegyelem. Csak az Úr Jézus Krisztusban való élő hit által gyógyulhat meg az emberiség és benne a mi személyes életünk. Nincs más orvosság. Így adventben döbbenjünk erre rá, és fogadjuk el az Úr orvosságát.

Mindezek alátámasztására, a nép reménységének növelésére Istenre mutat Jeremiás. Az Ő hatalmáról tesz bizonyságot. Vallja, hogy Isten a Teremtő. Ő alkotta meg a földet, és ma is képes megtenni mindazt, amit eltervezett. Isten az Ő akaratát megcselekszi, nem csökkent a hatalma, nem fogytak el lehetőségei. Bátran bízhatunk Benne. Bízzunk ma is Urunkban, nincs számunkra más megoldás. Ne veszítsük el reménységünket és bizalmunkat. Ehhez azonban folyamatos hitre és igeolvasásra van szükségünk. A rendszeres kapcsolat növeli bizalmunkat, ha rendszeresen élünk az igével, nem tompul el látásunk. Akkor nem a világ lehetőségeiben, hanem ezek ellenére is Urunkban bízunk.

A gonosz feltartóztathatatlanul megy előre, nem áll le, csak akkor elégszik meg, ha Jézust a kereszten látja (Lk 23,1-12). Azt gondolja, győzelmet arat, de nem veszi észre, hogy ez a cél. Jézus értünk megy a keresztre. Az ember lehetőséget kapott Jézus földre jövetele által, ám ezzel nem élt. Isten elleni dühe, hamis önállósága elvakította, és nem ismerte meg jótevőjét, Megváltóját. Milyen könnyen elvakulunk mi is, nem látjuk, ki az, Aki előttünk áll, ki az, Aki felkínálja számunkra az új élet lehetőségét.

Pilátus is találkozhat az Úrral, így ő is beletekinthet Lénye tükrébe, és segítségül hívhatná Őt. Azonban nem teszi. Amit mond, az a másoktól hallott szöveg ismétlése. Jézus nem nevezi magát előtte Krisztusnak, Királynak, mert erre neki és nekünk kell rádöbbennünk. Jézus előtt állva nekünk kell felismerni, hogy kicsoda Ő. Csak akkor van értéke a vallomásnak, ha az személyes hitből és felismerésből fakad. Nem az a bizonyságtétel, amikor egy megtanult szöveget felmondunk. Jézus azt akarja, hogy minden vallomás lényünkből fakadjon. Nem azt várja, hogy azért mondjuk Úrnak, mert ezt várják el tőlünk.

Pilátus a menekülő, a gerinctelen ember képe. Amikor látja, hogy nincs miért elítélni Jézust, hogy nincs bűn Benne, akkor nem engedi szabadon, hanem továbbküldi. Szabadulni akar Jézustól, és nem megszabadulni a bűneitől. Nagy veszély ez ma is, azt gondoljuk, hogy az Istentől való szabadulás, a Tőle való menekülés megoldás. Ez soha nem megoldás. Akkor oldódnak meg a dolgok, és jutunk békességre, ha merjük Őt vállalni.

Azt olvassuk, hogy Heródes is szerette volna már korábban is látni Jézust. Hát akkor miért nem kereste fel? Ha őszintén találkozni akart volna Vele, felkereste volna. De ő nem akart személyes életváltozást, neki nem megváltóra volt szüksége, csak csodákra. Azonban Jézus nem mutatványos. Csodái mindig bizonyságtételek Isten hatalmáról és Isten országa megérkezéséről. A csodákat nem lehet kikényszeríteni, mert tulajdonképpen a legnagyobb csoda Jézus. Aki csodát akar látni, szemlélje Jézust. Hiszen a legnagyobb csoda, hogy Ő eljött ebbe a világba. Karácsony a csoda napja, Jézus megszületett. Nincs ennél nagyobb csoda, hiszen nem természetes, az hogy Isten emberré lett. Ha nagyobb csodát akarunk, akkor zarándokoljunk el lélekben Jeruzsálembe, és keressük fel húsvét hajnalán azt a sírboltot, ahová megfeszített testét helyezték. Ott látunk csodát: feltámadt és él. Jézus nincs a sírban, feltámadt, él és uralkodik örökkön örökké. Pilátusok, Heródesek, főpapok ideje mindig lejár, ők meghalnak és nincs tovább befolyásuk az életre. De Jézus él, és hatása van ma is.

Jézust ne kezeljük játékszerként, amint tették kortársai. Ne dobáljuk ide-oda, hanem vegyük komolyan a lehetőséget, és adjuk át életünket Neki. Lássuk meg a csodát, és mondjuk ki Előtte: én Uram és én Istenem.

Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség

1. Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség, Szentháromságban ki vagy egy Istenség. Csak téged illet minden tisztesség, Mert téged ural az egész föld s ég.

2. Imád a nagy ég ő teljességével, Mondván: szent, szent, szent az Úr felségével! Teljes a föld s ég dicsőségével, Seregek Ura erősségével!

3. Imád a földnek kiterjedt nagysága, Mind e világnak nagy hatalmassága; A sok népeknek minden országa, Roppant táborok sűrű sokasága.

4. Imád téged a napnak fényessége, Az éjszakának titkos setétsége; Imád a holdnak ő teljessége: A csillagoknak szép ékessége.

5. Imád a tenger s a vizek folyása, A sok hegyeknek magas fennállása; Minden szeleknek széjjeloszlása S a madaraknak ékes szólása.

6. Imádlak én is téged, Teremtőmet, Gondviselőmet és Idvezítőmet, Megszentelőmet s erősítőmet: Én Istenemet, egy Segítőmet.

7. Imádlak téged, Urát kezdetemnek, Urát végemnek s egész életemnek, Fő szerző okát a természetnek, Halálnak Urát és kegyelemnek.

8. Imádlak téged, egyedül Uramat, Nem vetem másban én bizodalmamat; Mikor imádlak, halld meg én szómat, Írd be könyvedbe hódolásomat.

Isten áldásával.