Minőség

T

ovább folytatja a tanítást Salamon, és közben arra kéri a növendékét, hogy mindazt jegyezze meg, amit hall, írja a szívébe, mert hosszútávon is javára válik (Péld 3,1-35). A bölcs mester szavai Isten ismeretén alapszanak, és az Úrban való bizalmat hangsúlyozza a számára. Az áldott élet az Úrral való élő kapcsolaton, a bizalmon alapszik. Fontos az Úr iránti bizalom, az tud bízni Benne, aki jól ismeri, és így tudja, hogy élete és dolgai jó kezekben vannak. A bizalom azt jelenti, mindent elmondok Istennek, mert tudom, hogy Ő meghallgat és cselekszik.

Az Úrban való bizalom azt eredményezi, hogy feladom a saját elképzeléseimet, mert jobban bízom Istenben, az Ő akaratában, mint magamban. Legtöbbször pont az a probléma, hogy saját eszünkre akarunk támaszkodni, a magunk erejében, tudásában bízunk. Hányszor megtapasztaltuk már, hogy a saját értelmünk becsap, hiszen mi nem tudunk mindent, így szükségünk van Isten segítségére. Boldog, aki ezt felismeri és kéri az Úr útmutatását.

A szerző az állandó bizalomra, az Úrral való élő kapcsolat szükségességére akar bennünket rávezetni. Azt kéri, ne csak a nehéz helyzetekben, a borús időszakokban forduljunk Istenhez, hanem minden utunkat vigyük Elé. Mindenben kérjük segítségét. Éljünk úgy, hogy bármerre járjunk és bármit tegyünk, azt mindig az Úr jelenlétében éljük meg. Énók Istennel járt, azt olvastuk róla, és ez azt jelenti, hogy átélte, az Úr mindig vele van.

Aki minden percét az Úr jelenlétében éli meg, annak az élete kitágul, az észrevesz másokat, meglátja, mikor és hol kell segíteni. Az Úr közelségében élve az értékek is a helyükre kerülnek, meglátjuk, hogy az Úr bölcsessége minden földi kincsnél többet ér. Az Úrral való élet útja gyönyörűséges, békességet hoz a rajta járónak. És ez nem költészet, ezek nem szép szavak, hanem a valóság. Ki lehet próbálni, és akkor mi is megtapasztaljuk. Aki Benne bízik, félelemmentesen élhet, hiszen a leghatalmasabb, az élő Isten oltalmában van elrejtve. Az Úr töltse fel szívünket ezzel a bizalommal, és adjon békességet a számunkra.

Jézus ismét a Jordán partján jár, és ezzel újra lehetőséget kínál a döntésre (Jn 1,35-2,12). Mert ehhez idő kell. Amikor először állt meg János előtt, és ő rámutatott Jézusra, és megvallotta, hogy eljött az Isten Báránya, itt van a szemük előtt, itt van köztük, senki sem indult el Utána. Most már eredménye van a bizonyságtételnek, és János nem türelmetlen. Van, amikor újra el kell mondani bizonyságtételünket, újra Jézusra kell mutatni, mert az első felhívásnak nincs eredménye. Hányszor átéljük, hogy nincs foganatja a hirdetett igének, nem mozdul mindjárt senki, de ne csüggedjünk, ne adjuk fel, mondjuk újra.

Ketten indulnak el Jézus után, szeretnék jobban megismerni, ezt jelzi, hogy a tartózkodási helye felől érdeklődnek. Jézus nem zárkózik el előlük, meghívja őket magához. Vele töltik a napot, és ez elég, ez meggyőzi őket, felismerésre, bizonyosságra jutnak: Jézus a Krisztus. Mi is keressük, kutassuk Jézust, legyünk Vele minél többet, mert csak az Ő lénye tud meggyőzni minket. A Vele való közösségben melegszik át a szívünk és ismerjük fel Benne életünk megoldását.

A Jézussal való találkozás úgy megváltoztatta őket, olyan békét és reményt adott, hogy ezt el kellett mondaniuk. Amikor András Péterrel találkozik, elmondja, hogy megtalálták a Messiást, és ez magabiztos vallomás. Péter nehezen mozdul, de András elvezeti Jézushoz. Ez fontos, Andrásra mindig ez lesz a jellemző, nem győzködi, hanem Jézushoz vezeti. Így vezeti majd oda a kisgyermeket, akinek az ételével megvendégeli Jézus az ötezer embert. Majd a görögöket is Jézushoz vezeti. Nem Ő akarja meggyőzni ezeket az embereket, nem is ő oldja meg a problémát, hanem elvezeti a Megoldáshoz, Jézushoz. Kövessük mi is András példáját, vállaljuk fel ezt az András-szolgálatot.

Fülöpöt Jézus hívja el, „kövess engem” - hangzik felé a felszólítás, és Fülöp elindul, nem tétovázik, meglátja az életváltozás nagy lehetőségét és él vele. Ne hallgassunk, ha Ő hív, hanem induljunk el követni. Fülöp is továbbadja, amit kapott, amiről megbizonyosodott. Lám, nincs szükség médiára, hatalmas kampányokra, az örömhír, a drága jó hír szájról szájra, szívtől szívig terjed. Ez az igazi evangelizáció, ez a személyes lelkigondozás mintája, ha nem eredményes a bizonyságtétel és nem oszlanak a kétségek, akkor oda lehet hívni Jézushoz. Jöjj, és lásd meg, ez a lényeg. Te is odamehetsz az Úrhoz, és ha felkeresed, ha segítségül hívod, meg fogod tapasztalni, hogy kicsoda Ő. 

Elindult az evangélium, Jézus megkezdte szolgálatát, eleget tesz egy meghívásnak, és ezáltal a menyegző is bizonyságtétellé válik. Ahol Jézus megjelenik, ott mindig jellé lesz, azért megy és azért cselekszik, hogy meglássuk, itt van Isten köztünk. Igen, itt van és elérhető. A számunkra fontos eseményeknek is részese. Salamon azt javasolta, minden utunkon gondoljunk Rá, most pedig azt látjuk, Jézus ezt meg is éli, az élet minden területén megjelenik, üzenve, szükségünk van Rá. Csak akkor lesz rend, harmónia, békesség és minőség, ha Rábízzuk dolgainkat. Jézus az élet minőségét hozza el számunkra. Ő képviseli a minőséget.

Jézus nem feltűnősködik, nagyon is egyszerű, nem akar mindenáron cselekedni, hanem megvárja az Atya által kijelölt időt. Jézus harmóniában van az Atyával, Őt nem lehet sürgetni, de nem is késik el soha, mindig idejében cselekszik.

Mária nem sértődik meg a helyreigazítás során, hanem Jézusra irányítja a szolgák figyelmét. Nagyon fontos dolgot mond. Ne csináljatok semmit, ha elfogy az utolsó korty bor, hanem figyeljetek Jézusra, és tegyétek meg, amit mond. Legyen ez az útmutatónk minden nap: tenni, amit Jézus mond. Akkor is, ha nem értem, miért azt kell tennem. Mária szavaiban megmutatkozik a hit, hitte, hogy az elutasítás ellenére is fog cselekedni Jézus. Tudta, hogy ha Hozzá fordul, nem csalódik majd. Hitte, hogy képes megoldani ezt a helyzetet. Mária szól a szolgáknak, a többit Jézusra bízza.

Jó látni, hogy Jézus van a középpontban, szava erő, és így szó nélkül mennek a dolgok. Mindenki teszi a dolgát. Senki nem mondja, ez értelmetlen, mi szükség erre, bíznak Jézusban. Bízom-e én az Úrban? Teszem-e szó nélkül, amit mond?

A végén kiderül, mennyire más Jézus, mint mi. A végén adja a jobbat, az igazi minőséget. Ebben benne van az is, hogy aki átéli az Úr kegyelmét, és Jézus tanítványává válik, jobbat, minőségibbet kap, mint amit előtte élt. A hitre jutott ember nem szegényebb, hanem gazdagabb lesz. A megtérés nem megkárosít, hanem jobbá teszi életünket. Jézus mindig jobbat ad, mint amit a világtól kaptunk.

 Mind jó, amit Isten tészen

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtart -ja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésére.

6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.

Isten áldásával.