Isten ismerete

A

 Példabeszédek könyvében a tanító Salamon királlyal találkozunk (Péld 1,1-9). Nemcsak az ország irányítása, fejlődése és biztonsága volt fontos a számára, hanem az emberek tanítása is. Elsősorban a bölcsességet kívánta velük megismertetni, azt a bölcsességet, amely Isten ismeretéből fakad. Nem elég a tárgyi ismeret, bölcsességre is szükség van az életünk helyes kormányzásához.

Salamon szívünkre helyezi a tanulás, az állandó önképzés fontosságát. Az élet állandó tanulás, de elsősorban nem még több ismeret elsajátításáról van szó, hanem Isten igéjének mélyebb megismeréséről, a hitben való növekedésről. Mert állandóan tanulunk új dolgokat, hiszen sok mindent meg kellett ismerni, ami a rendszerváltás előtt ismeretlen volt a számunkra. Tudjuk, miként kell használni a mobiltelefont, a számítógépet, sokan új szakmát sajátítottak el. Azonban nemcsak az ilyen irányú tanulásra van szükségünk, hanem a lelki növekedésre is. Lélekben pedig az ige ismeretén keresztül növekszünk.

Miért kell tanulnunk? Mert a hitre jutással nincs befejezve az életünk, nem mondhatjuk, hogy minden rendben van, mindent tudunk. Pál apostol rámutat, ha tökéletes tudással rendelkeznénk is, de szeretet nincs bennünk, semmik vagyunk (1Kor 13,2). Tehát hiányosságunk mindig van, ezért kell tanulni, ezért kell növekedni.

Ebben segít minket Salamon király, ő is tanult, vizsgálódott, kereste az élet célját és értelmét, de tanítását Jézuson keresztül szemléljük. Mert Salamon is elbukott, túlságosan a tudásra tette a hangsúlyt, és nem figyelt az Úrral való kapcsolatra. Sok mindent tudott, de nem igazán ismerte önmagát, nem vette észre, hogy a szívében ott a gőg. Azt gondolta, mivel hatalmas és híres király, mindent megtehet, neki mindent szabad. Mi azonban már tudjuk: „Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává” (1Kor 6,12).

Igazi bölcsességre Isten megismerése által jutunk. Sőt, azzal kezdődik, hogy amíg nem ismerem Istent, igazi bölcsességem sincs. Hogyan ismerhetem meg az élő Istent? Kutatással és a technikai eszközeink által nem boldogulunk, csak akkor ismerhetjük meg, ha eljön hozzánk és bemutatkozik, ha elmondja, hogy kicsoda Ő. A Bibliában mutatkozik be Isten, annak könyvein keresztül mondja el, kicsoda. Legtökéletesebben pedig Jézus életén keresztül mutatja be azt, hogy ki Ő. Aki belső szomjúsággal, Isten megismerésének igazi vágyával veszi kézbe az igét, az előtt feltárul Isten lénye, az megismeri szeretetét. Gyakran olyanok is átélik a Vele való találkozást, akik cáfolni akarták a létezését, de mivel nyitott szívvel kerestek, egyszer csak meglátták a szent Istent. Csodálatos esemény, amikor nyomorult bűnös ember létemre átélhetem Isten közelségét, amikor lehull a hályog a szememről, és meglátom Őt, a csodálatost, a nagyszerűt, a mindenekfelett valót.

Isten megismerése az önmagam igazi megismerésének a feltétele is. Ha igazán megismerem Őt, akkor látom meg azt is, hogy ki vagyok én. Akik Jézus lényébe beletekintettek, tisztába jöttek önmagukkal is. Jézus lénye tükör a számunkra, Péter apostol és a vámszedő is Benne látta meg bűnös, kegyelemre szoruló állapotát. És jó, ha ezt meglátjuk, mert a tükör megmutatja a Hozzá vezető utat is. Bűneink megvallása által élhetjük át a szabadulást, az új életet. A keresztről árad felénk az Úr kegyelme.

Eljött újra karácsony, amikor nagy misztériumot élhetünk át, mert ez a nap több egyszerű fenyőünnepnél, több az ajándékozásnál, ez Isten földre lépésének napja (Jn 1,1-8). János apostol tesz erről bizonyságot. Elmondja: Isten, Aki mindent teremtett, eljött a világunkba. A Közte és a köztünk lévő nagy távolságot áthidalta, emberré lett, hogy találkozhasson velünk. Micsoda szeretet ez, hiszen egy csodálatos és minden bűn, szenvedés és nyomorúság nélküli világot hagyott oda, hogy velünk találkozzon. Mi a jót nem szeretjük még egy pillanatra sem feladni, mi nem akarunk rossz körülmények közé kerülni, és Ő ezt vállalta.

Isten az életet hozta el világunkba, az igazi, tiszta és szent életet, azt, amit Ő eredetileg létrehozott, de a bűneset által elromlott. Mi már nem tudjuk, mi az élet, összekeverjük az élvezetek habzsolásával, az anyagi javak felhalmozásával. Jézus azonban elhozta és elénk élte az Életet. Figyeljük Őt, és kérjük, formálja ki bennünk is ezt az életet. Induljunk el követni Őt, és közben minket is átjár az élet.

Eljött és hozta a világosságot; fény nélkül nincs élet, szükségünk van a világosságra. Ez a világ sötétségben vesztegel, erkölcsi sötétben, Jézus azonban jött, hogy belevilágítson ebbe. Ám a világ nem fogadta be, mert inkább akar a sötétségben élni. A világosság befogadásához nincs másra szükség, mint kinyitni és szélesre tárni az ablakot, hogy beáradhasson rajta a fény. Nyissuk ki most lelkünk ablakait, és engedjük, hogy beáramoljon a Világosság. És ha a fény bejut a lényünkbe, visszahúzódik a sötétség. A fény tudja kiűzni a sötétséget, a fény hatására eltűnnek a sötétség bogarai, és tisztává válik az életünk.

Ki vagyok én

Ki vagyok én, ki vagyok én,

Kinek lát engem az Isten?

Sok bűnömért, vétkeimért,

 Megítél engem az Isten.

Veszendő utolsó bűnös vagyok,

Csontomban kárhozat kínja sajog,

Segítség, segítség, elpusztulok.

Valaki vár, valaki kér,

Valaki hívogat engem.

Sok bűnömért, vétkeimért

Valaki szenvedett értem.

Megtartó Úr Jézus befogadtál,

S azért, mert szerettél megváltottál.

Összetört életem parancsra vár.

Isten áldásával.