Következmény

A

 fejezet végén olvassuk, hogy ez az üzenet valóban a fogságban élők számára készült (Jer 51,41-64). Isten nem feledkezik meg övéiről, és bátorítást, a hazatérés ígéretét küldi utánuk. Az Úr tudja, hogy szükségük van biztatásra, és ezt meg is adja. Hiszen Ő nem fordul el a Tőle elszakadt néptől sem. Isten hűséges, nem hagy magunkra. Még nagypéntek után sem fordult el tőlünk, amikor megöltük a Fiát, Jézust. Azt követően is küldött utánunk üzenetet, hiszen az Újszövetség Jézus halála, feltámadása és pünkösd után íródott. Hát nem megrendítő, hogy nagypénteket követően még azt tudja mondani Isten, hogy szereti ezt a világot, és azt akarja, hogy el ne vesszen az ember, hanem megtérjen és örök élete legyen?

Karácsonyt is azért ünnepelhetünk, azért állhatunk meg elcsendesedve és olvashatjuk el az Urunk születéséről szóló történetet, mert Isten kegyelmes, türelmes, időt ad. Ezt az időt arra használja fel, hogy keressen minket. Igen, Ő utánunk jön és keres, nem lehet elbújni, de az élet eseményei, a történelem alakulása sem rejthet el Előle. Eljuttatja hozzánk a jó hírt.

Mennyire aktuális az Úr szava: „Ne féljetek a hírektől”, mintha nekünk szólna, sőt, nekünk is szól. Hiszen mi értesülünk mindenről, ami a világban történik. Elárasztanak a hírek, az Úr azonban azt kéri, ne eszekre figyeljünk. Ne engedjük, hogy a hírek tartsanak hatalmukban. Bármilyen bizonytalan is a világ körülöttünk, és halljunk bár nagy feszültségekről, nehezedő gazdasági helyzetekről, csak az Úrra figyeljünk. Soha ne feledjük, a világ történései is az Úr kezében vannak. Az övéi fejéről pedig még egy hajszál sem eshetik le az Atya tudta nélkül. Ne féljünk, hanem hittel nézzünk Jézusra, Ő a győztes király.

Pilátus szabadon bocsátotta a halálra ítélt Barabbást, Jézust pedig halálra adta. Megtörtént a csere, a halálra ítélt bűnös szabad lehet, élhet (Lk 23,26-31). Megtörtént-e már a csere? Átélted-e már, hogy az Úr kimondta: szabad vagy, gyermekem, te menj és élj, én pedig meghalok helyetted? Ha még nem, borulj le most a kereszt alatt, add át Neki bűneidet, és megkapod a felszabadító üzenetet. Ilyen sokba kerülünk mi Istennek, a Fia életét kellett odaadni értünk.

Jézust viszik a keresztre, és közben egy Cirénéből származó Simon nevű ember kerül a történetbe. Épp arra jár, a katonák kinézik őt, és ráteszik a keresztet. Simon akarata ellenére került bele Jézus történetébe, de ez az esemény nem múlt el nyomtalanul. A gyermekeit majd ott találjuk az első gyülekezetekben. Ebből azt látjuk meg, ha Simon nem is tervezte meg a Jézussal való találkozást, ha nem is önszántából vitte a keresztet, Istennek terve volt az életével. A szenvedő Jézus is hatással volt rá. A szenvedés formálta új emberré.

Ebből megláthatjuk, hogy még az olyan élethelyzetek ellen se zúgolódjunk, amibe csak úgy belecsöppenünk, amiben akaratunk ellenére kell részt vennünk. Isten ezt is fel tudja használni a javunkra.

A Jézust kísérő emberek siratták, hiszen voltak azért, akik látták, hogy nem bűnöző, sőt, akadtak, akik felismerték Benne a Krisztust. Az emberek sajnálták, hogy ez történt Vele, és fájt nekik. Jézus még most is szól hozzájuk, még a szenvedés közepette is van szava a körülötte levőkhöz. Rámutat, ne Őt sirassák, hanem magukat. Ezzel azt üzeni, meglesz a következménye annak, hogy Jeruzsálem elutasította Őt. Nehéz napok jönnek rájuk, és ezek a napok eljöttek, amikor a római hadsereg lerombolta Jeruzsálemet. Bizony, nagyon nehéz és fájdalmas napok voltak azok.

Jó megszívlelni az ige üzenetét: Jézus elutasításának mindig következménye van. Mert amit szeretnénk, azt Nélküle képtelenek vagyunk elérni. Megölték Jézust, mert féltek, hogy megharagítja Rómát, elpusztítják őket. Jézust áldozták fel, hogy megmeneküljenek. Ám kiderült, hogy aki meg akarja menteni magát, az elveszíti magát. Aki pedig elveszíti az életét Jézusért, az megmenti azt.

Isten világának megvannak a törvényszerűségei, és ez is törvényszerű: ha Jézus nem kell, ha kiiktatjuk Őt a mindennapokból, akkor romlás vár ránk. Jézus nélkül felbomlanak az értékeink, odalesz a békesség, a szeretet, a megértés. Ha Jézus kikerül karácsonyból, üressé válik az ünnep. Mert karácsony lényege Jézus. Jézus nélkül csak üres szokás lesz ezekből a gazdag tartalmú napokból. Isten azért adja számunkra még mindig karácsonyt, hogy felismerjük, csakis Általa lehet igazi békesség. Ne elégedjünk meg a fegyverszünettel, ne tegyünk úgy, hogy ünnep után ott folytatjuk, ahol előtte abbahagytuk. Karácsony azért adatik, hogy onnantól kezdve egy egészen új életet éljünk Vele és Általa.

 Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.