Gyakorlat

A

 tanítvány figyel a mester szavaira, mert tanulni akar (Péld 2,1-22). Ez fontos, mert az életet is tanulni kell, nem megy semmi magától, a bölcs tanító bevezeti a fiatalt az élet útjának megismerésébe. Hiszen vannak veszélyek, de ha ezeket megismerjük, akkor ki lehet őket kerülni.

Az élet megismerésének első állomása Isten megismerése. Itt kezdődik minden, ha kihagyjuk az élet forrásának a megismerését, a lényeg marad ki, és rossz irányba fogunk haladni. Istent, az Ő bölcsességét is keresni kell, úgy, mint a kincset. Amikor az Úr keresésére indulunk, kincskereső útra lépünk. A legnagyobb kincsre, az igazi, az Istentől megáldott életre találhatunk. Ezt a kincset a Biblia kutatása által fedezhetjük fel. A kutatás időt és erőt igényel, de feltárul közben Isten országának teljes gazdagsága, megismerjük Királyunkat, átélhetjük kegyelmét. Induljunk el bátran erre a felfedezőútra, ne féljünk tőle. Pál apostol, amikor rálépett a keresés útjára, olyan értékre talált, amihez viszonyítva minden korábbi értéke kárnak és szemétnek bizonyult. Mert csak Isten ismeretében kerülnek a dolgok a helyükre, és látjuk meg az igazi, az örökkévaló kincseket. Isten nélkül megtéveszt a világ, a hamisítványt, a bóvlit adja el igazi kincsként.

Aki Istent megismeri, az látja majd, melyik a helyes út. Miért? Mert az élet útján Isten kalauzolja. Hogyan? Igéjén keresztül. Kezünkbe adja az élet iránytűjét, amivel jól tájolhatjuk életünket. Az ige ismerete, az állandó és élő kapcsolat által kerülhetjük el a rossz utat. Az Úr meg tud őrizni a tévedéstől. Mert vannak csapdák, amik első ránézésre nem is tűnnek annak. Különösen a társválasztás időszakában csapódhatunk be. De az ige ezen a területen is világít a számunkra, ha figyelünk rá, ha komolyan vesszük vezetését, jó irányba fogunk haladni.

Fontos még, hogy itt feltételes módban találjuk, amit a mester a tanítványának mond. Miért? Mert amit a tanító mond, azt a tanulónak meg kell fogadni. Csak akkor működnek a dolgok, ha figyel az előtte járóra, és komolyan veszi a tanítást, a tapasztalatokat. Nem kell mindent átvenni, ami nem jó a tanító életében, azt félre kell rakni. Az elméleti oktatás mellett mindig fontos a gyakorlat, előttünk már van egy hiteles példa, az Úr Jézus élete. Az Ő szavait komolyan vehetjük, amit Ő mond, az lélek és élet. Tehát az ige akkor hat, ha komolyan vesszük, megtartjuk, beépítjük mindennapjainkba. Azért szoktunk elcsúszni, mert nem alkalmazzuk az Úr szavát. Az elméletig még csak-csak eljutunk, de kimarad a gyakorlat, az alkalmazás. Pedig pont ez a lényeg, Urunk elsősorban nem elméleti szakembereket akar látni, hanem tanítványokat, akik élik is, ami Tőle tanultak.

János munkássága megkavarja az állóvizet (Jn 1,19-34). Felfigyelnek rá Jeruzsálemben is, ő azonban bátran állja a vizsgálódást. Nem menekül el, de nem is akarja a maga javára kihasználni a helyzetet. Ő nem azt nézi, hogyan lehet a sikerből minél több pénzt meríteni, hanem bátran vállalja magát és küldetését. El meri mondani, hogy ő nem a Krisztus, de megvallja azt is, hogy kicsoda Ő. Nemcsak tagad, hanem meg is vall. Ez azt jelenti, hogy Isten előtt állva világosan látja a saját feladatát, és azt vállalja. Ebbe beletartozik az elutasítás is. Ő mert nemet mondani arra szerepre, ami nem őt illette. Bárcsak mi is mindig látnánk, hol a helyünk, mi az a feladat, ami nem nekünk való, és mernénk elutasítani. Ne csak a pénzt nézzük, hanem mindig azt keressük, hol a helyünk, hol akar az Úr látni?

János vállalja a kiáltó szó szerepét, ő csak egy szó, egy hang, de nem az igazi, az egyetlen hang, mert az majd utána szólal meg. Ő nem akarja a Krisztust elhomályosítani. Erre nekünk is ügyelni kell, ne akarjuk Urunkat elhomályosítani. Mindig Ő legyen a látható. János alázatos, nem igyekszik magát többnek mutatni, mint ami, elfogadja, hogy Jézus a nagyobb, ő még arra sem méltó, hogy rabszolgai munkát végezzen körülötte.

János annyira figyel az Úrra, hogy amikor Jézus megjelenik az ő működési területén, azonnal felismeri, hogy Ő a megoldás. Ő Isten Báránya, és azért jött, hogy elvegye a világ bűneit. Ő az egyedüli, Aki a világ bűnével és az én bűnömmel tud mit kezdeni. Ebből is látnunk kell, hogy a legnagyobb probléma a bűn, minden rossz ebből a programból fejlődik ki, és ezzel nem tudunk mit kezdeni. Nem segít a világ legkiválóbb oktatási intézménye, nem ad megoldást a technika, csak egyedül Jézus. Ő magára veszi bűneinket, ez az egyetlen megoldás, át kell adnunk Neki bűnös szívünket, és Ő felviszi a Golgotára. A bűnkérdés a kereszten oldódott meg. Nincs más megoldás, csak a kereszten kiontott vér, csak Jézus áldozata. Hiszen a bárány áldozati állat, amit a bűnükért kellett bemutatni. A bárányvérnek köszönhette Izráel népe az Egyiptomból való szabadulást, és számunkra is az egyetlen lehetőség a Bárány vére. Általa szabadulhatunk meg bűneinktől.

János a Lélek által felismerte, hogy Jézus az, akire vártak. Jézus a megoldás, és Ő erről bizonyságot is tett. Nem volt szívében féltékenység, nem tartott attól, hogy tanítványai és a nép átpártolnak Jézushoz. Inkább természetesnek vette ezt, hiszen azért is mutatott Rá, hogy mindenki Őt kövesse, mert Őreá van szükségünk. János ezzel a mozdulatával és a bizonyságtételével átadja Jézus számára a helyet. Adjuk át mi is Neki a helyet.

MAGÁRA VETTE

Magára vette szennyes ruhámat,

megbékítette Istent, Atyámat.

Megbékítette, megbékítette Istent, Atyámat!

A kín, az átok én bűnöm ára,

de Ő felvitte a Golgotára.

De Ő felvitte, de Ő felvitte a Golgotára!

Bűn büntetését kereszten értem,

magára vette a szenvedésem.

Magára vette ,magára vette a szenvedésem!

Szerelmes szíve szakadt meg értem,

de eltörölte mind, mind a vétkem.

De eltörölte, de eltörölte mind, mind a vétkem!

Jézus, te drága, mit adjak néked?

Összetört szívem hozom elébed.

Összetört szívem, összetört szívem hozom elébed!

Isten áldásával.