M
|
ennyi mindent
el kell szenvedni az Úr szolgájának (Jer 43,1-13). Hazugnak nevezik, pedig csak
azt mondta, amit az Úr kijelentett neki. Ő hű maradt a néphez, a lepusztult
országhoz, nem ment el Babilonba, pedig mehetett volna. Inkább Jeremiást nevezték hazugnak és
állították azt, hogy nem szólt általa az Úr, mintsem lemondtak volna a saját
terveikről. Az Úr gyermekei és szolgái ma is sok gyalázatot kapnak, ha
ragaszkodnak az igéhez. A világ nem szereti, ha az Úr mondja meg, mit tegyen. De
azt sem szeretjük, amikor az Úr a bűneinket mutatja meg. A langyos és
veszélytelen, a senkinek nem ártó beszédeket szeretjük. Arra vágyunk, hogy az
Úr igazolja döntéseinket, azonban nem Ő van ránk utalva, hanem fordítva. Mi
járunk rossz úton és hozunk rossz döntéseket. Bárcsak meglátnánk ezt, és
bűnbánatot tartva engednénk az Úr szavának.
„Nem hallgattak az Úr szavára,” mondja az ige, és elmentek
Egyiptomba. Igen, mert a nyomorult,
Istentől elszakadt ember csak az orra elé lát, és azt gondolja, Egyiptomban,
külföldön jobb lesz. Ott nem lesznek nehéz helyzetek, ott nem lesz veszély.
Sokan így gondolkodnak, a maguk által kiválasztott helyre mennek, mert úgy
gondolják, ott könnyebb lesz az élet. Ám magunkat, bűnös szívünket oda is
magunkkal visszük. Csak akkor menjünk,
ha oda küld az Úr, ha ott van a helyünk, a szolgálatunk. A menekülők Jeremiást
is magukkal vitték, Bárúkkal együtt.
Az Úr Jeremiással van Egyiptomban is, Előtte nincsenek határok és
korlátok. Ott is szól a prófétához, mert Neki mindig van szava hozzánk. Ez jó,
de most már nem pozitív és reményteljes ez a szó, hanem ítéletes. Isten kijelenti, hogy menekülésük helye
pusztulás helyévé válik. A menekülés, a magunk választotta út soha nem
megoldás.
Isten a babiloni király fölött is Úr, sőt, szolgájaként tekint rá. Egyiptom sem nyújthat védelmet, mert Isten elől nem lehet elmenekülni. Ha egyszer otthon ígért nekik áldást, azt nem lehet
máshol igényelni. Meg kell látniuk, hogy a maguk választotta menedék nem nyújt oltalmat.
Mert Isten népének menedéke maga az Úr. Boldog, aki az Úrban bízik egyedül. De mi
tudunk-e csak Benne bízni? Hasonló élethelyzetben vajon maradunk-e és vállaljuk-e
inkább a rosszabb életszínvonalat, tudva, hogy a helyemen vagyok, és itt velem
van az Úr?
Az árusok templomból való kiűzése után újra a templomban van Jézus (Lk
20,1-8). Nem fél ismét oda menni, nem tart a vezetőktől, pedig tudja, mindent
megtesznek ellene, Ő azonban egyedül az Atya akaratára figyel. Nem számít más, csak hogy taníthassa a népet
és hirdesse az evangéliumot. Néhány nappal a megfeszítése előtt is hinti a
magot, hirdeti az a jó hírt. Tudja, erre van szükség, a tanítás és az
evangélium hirdetése által lehet követőit felkészíteni az előttük álló
feladatokra. Minél jobban megismerik Isten üdvtervét, annál erőteljesebbekké
válnak. Nekünk is az ige tanítására van szükségünk, arra, hogy folyamatosan
olvasva tanulmányozzuk, és így mélyedjünk el Isten akaratának megismerésében.
Az igén keresztül ismerjük meg egyre jobban Urunkat is, mert ez a cél, egyre
jobban ismerni Őt, látni, hogy kicsoda.
Ismét jönnek a főpapok és a vének, nem hagynak nyugtot Jézusnak, nem
örülnek, hogy szól az ige és általa megújulnak az emberek. Ők arra kíváncsiak, ki hatalmazta fel Jézust arra, amit a templomban tett. Ők nem adtak neki
engedélyt ilyen fellépésre, akkor ki bízta meg? Ott állnak Vele szemben, számon kérik, felelősségre vonják, és nem
látják, Ki az, akivel beszélnek. Micsoda vakság ez, ott a világ Világossága, és
ők sötétben toporognak. A bűnös, elveszett ember felelősségre vonja Alkotóját,
el akarja számoltatni Őt. Hát nekünk kellene térdre borulnunk Előtte és
dicsőíteni Őt. Ő kérdezhetné sok mindenről: ki hatalmazott fel titeket. Igen, ki hatalmazott fel arra, hogy rabszolgává tegye egyik ember a másikat? Kitől kaptunk
engedélyt bombák készítésére és azok emberek ellen való felhasználására? Ki
engedélyezi a gyilkosságok bármilyen formáját, a föld kirablását,
a természet tönkretételét, az emberek egy részének nyomorban tartását? Kitől
kapott felhatalmazást az emberiség kisebb fele, hogy dőzsöljön, és a ez által
sokakat szegénységben tartson?
Jézus nem válaszolja meg a kérdést, hanem Ő is kérdez. Ha ezt megválaszolják,
megtudják, Ki áll Jézus mögött. Azonban
ezek az emberek nem egyenesek, nem merik vállalni véleményüket, mert számukra
csak a pozíció számít. Jézust akarták megfogni, és ők kerültek csapdába. Mi
gyakran elhamarkodottan mondjuk ki véleményünket, vagy teszünk vallást
hitünkről, de egyszer Jézus megkérdezi: ha valóban így gondolod, akkor miért nem
hiszel? Ha Jézust Isten Fiának tartjuk, miért nem hiszünk a szavának, és miért
nem engedelmeskedünk Neki?
Mennyire nem látnak Jézus lényébe, mert ha felismernék, kicsoda Ő, ha
meglátnák, hogy az élő Istennel állnak szemben, mernék vállalni Keresztelő Jánost
is. Akkor megvallanák bűneiket, tévedésüket, és átélhetnék a kegyelmet.
Vállaljuk az Úr előtt rossz döntésünket is, mert az segít a megújulásban és ad
gyógyulást, ha elismerjük, hogy vétkeztünk, rosszul döntöttünk. Ne magyarázkodjunk, ne hárítsuk Istenre a
rossz felismerést, hanem merjük kimondani, tévedtem.
Mivel nem őszinték, az Úr nem mondja meg, milyen felhatalmazással
cselekedett. Bár meglátnánk mindig, hogy Jézus mögött az Atya áll. Ő küldte el
értünk a világba. Életének vizsgálata arra kell, hogy indítson, hogy szívünket
megnyitva hódoljunk meg Előtte.
Szívem megalázván, tehozzád
megyek
1. Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál'adást viszek
És szent Fiad által néked könyörgök.
2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem
bocsátál, Angyali sereggel oltalmam voltál.
3. E reggeli időt megadtad érnem, Melyben egészséges elmém és testem;
Kérlek, minden jóra vezérelj engem.
4. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam,
Hitem jó gyümölcsét hogy el ne rontsam.
5. Ételem, italom mérsékelt legyen, Tobzódás, részegség ne nehezítsen,
Rossz gondolat bennem erőt ne vegyen.
6. Lágyítsd meg énbennem az indulatot, Meg ne háborítsak soha másokat, És
haragtartásra ne adjak okot.
7. Jól tudod, Istenem, mily gyarló vagyok, Különb-különb bűnre mily
könnyen hajlok! Adjad: megtérhessek, mikor bűnt vallok!
8. Igaz ítéleted ne ostorozzon, Bűnből a Krisztusért ingyen oldozzon,
Érdemem szerint rám átkot ne hozzon.
9. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem,
Szentlelked és Igéd legyen vezérem.
10. Külső károktól is ments meg engemet, Ne eméssze bánat és bú szívemet;
Tartsd jó egészségben gyarló testemet!
11. Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy
Felség: Csak tégedet illet minden tisztesség!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése