Engedelmesség

B

efejeződik Jeremiás próféta könyve, ebben a visszatekintő és mérleget vonó fejezetben Izráel teljes vereségét látjuk (Jer 52,12-34). A babiloni király mindent elpusztított hadserege által. Leomlottak a kőfalak; amik korábban biztonságot jelentettek, most nincsenek. Ez is jelzi, hogy nem véd meg semmi emberi védelem, ha elhagyjuk az Urat, és nem Benne bízunk már. Mert Ő az igazi oltalom. Nem nyújt biztonságot más a számunkra, csakis az Úr. A magunk építette kőfalak, a modern biztonsági berendezések sem védhetnek meg, ha elfordulunk Istentől. Bizony, ma is áttevődött a hangsúly Isten oltalmáról a biztonsági berendezésekre. A technika által akarja magát megvédeni a mai ember. Azonban ez ingatag biztonság.

Ez a totális pusztulás és leépülés bizonyságtétellé is válik, azt jelzi, hogy ebből talpra állni csak Isten segítségével lehet. Meg kell látni, hogy innen felkelni és újat kezdeni nem képesek, innen nincs visszaút. Kortársaik is úgy gondolták, a zsidók ezt a vereséget nem heverik ki. A fogságból nem tudnak hazamenni, vagyis belőlük már nem lesz soha nép.

Azonban mi tudjuk a Biblia bizonyságtétele által, hogy haza fognak menni, mert véget ér a fogság, és újrakezdik az életet. Igen, Isten népe minden élethelyzetből, a legreménytelenebb helyzetből is talpra tud állni. Isten gyermekeit nem lehet leírni, velük mindig számolni kell. Mi se írjuk le magunkat, legyen ez számunkra is erőt adó üzenet, talpra lehet állni. De ez a talpra állás nem Izráel, hanem egyedül Isten műve. Ő állítja helyre népét. Így lesz bizonyságtétel mindaz, ami velük történt, mert Isten irgalmát és hatalmát hirdeti. Amikor a hazatérés eseménye majd Isten munkájáról fog beszélni, azt mondja el, hogy az Úr számára nincs lehetetlen. Ezért mindenkor bízzunk Benne, soha ne adjuk fel az újrakezdés reménységét.

Sőt, azt is tudjuk, hogy még ennél is reménytelenebb helyzetbe kerülnek, Jézus megfeszítését követően a rómaiak teljesen elpusztítják földjüket, szinte pusztává válik hazájuk, hosszú évszázadokig nem lesz Izráelnek országa, és még innen is van felállás. Hiszen ma ismét van Izráel. Áldott legyen Urunk ezért a csodáért, és bízzuk Rá jelenünket és jövendőnket egyaránt.

Ha figyeljük a babiloni fogságra vitel előzményeit, akkor egy szó kerül elénk, tulajdonképpen ezen fordul meg minden. Ez a szó pedig az engedelmesség. Ha Izraáel engedelmesen hallgat az Úrra, másként alakulnak a dolgok. Még az utolsó pillanatban sok ember életét megmenthették volna. Azonban az engedelmesség hiánya mély sebeket okoz. Saját életünkben is a legtöbb problémát az engedetlenség okozza. Meg kell tanulnunk engedelmeskedni az Úr szavának. Ha így teszünk, sokkal kevesebb nyomorúságot fogunk átélni.

Azonban még itt is felragyog az Úr kegyelme. A fogságban lévő Jójákin király átéli, hogy megváltozik irányában a babiloni király magatartása. Kihozatja őt a börtönből, és állandó ellátást biztosít a számára. Mindez jelzés Istentől: ne féljetek, Én veletek vagyok. Bízzatok, mert lehetséges a változás, van jövő. Minket is biztat az Úr, ne féljünk ellenségeinktől, a sok nyomorúságtól, mert lehetséges a változás, de mindez hit által valósul meg.

Jézus a kereszten van, és ott is menti az életet. Még a megfeszítőiért is imádkozott, kérte, az Atya bocsásson meg neki. Mennyi sérelmet kapott Jézus az övéitől, és még sincs benne bosszú, hanem a megbocsátás árad belőle. Jézus lénye mélyébe kapunk bepillantást a kereszten, és megláthatjuk, a borzalmas szenvedések között is ugyanaz, mint aki korábban volt. Ő nem változik, nincs sötétebb arca, mert Őbenne nincs bűn. Átragyog rajta Isten lénye. Ezt látja meg a százados is, és ez tesz rá mély benyomást. Jézus halálában is megváltoztatja ezt az embert. Mivel hat rá? Azzal, hogy amikor meghal, nem fordul ki belőle semmi gonosz, belőle akkor is a mentő szeretet árad. Ezt látva a százados felismeri, hogy Jézusban az Isten van jelen.

Vajon a mi életünkön átragyog-e Isten jelenléte? Szenvedéseink Róla tesznek-e bizonyságot? Kérjük Urunk kegyelmét, hogy életünk és halálunk mindig Őreá mutasson. A templom kárpitja kettéhasadt, jelezve: új idők jönnek. Szabaddá vált az út Istenhez. Nincs már elválasztó fal, mert a kereszten meghaló Jézus lebontotta. Mennyi fal van ma az emberek között, bár meglátnánk, hogy ezek csak Jézusban omlanak le. A kőfalakat Jézus bontja le, mi csak felépíteni tudjuk. Kérjük Őt, hogy bontsa le az életünkben lévő válaszfalakat, hogy közeledhessünk egymáshoz. Az Úr Jézus kegyelme nélkül nem omlanak le és nem tűnnek el a válaszfalak. Adja Urunk, hogy minden fal leomoljon Őbenne, és egymásra találjanak azok, akik eddig el voltak választva az Úrtól és egymástól. A falak ellenséggé tesznek, Jézus testvérré.

Jézus a kereszten is az Atyához fordul, az Ő kezébe teszi a lelkét. Felismerte, hogy ott van jó helyen az élete. A mi életünk is csak az Atya kezében van jó helyen. Legyünk akár betegágyon, vagy közeledjen halálunk órája, helyezzük lényünket Isten hatalmas tenyerébe.

Arimáthiai Józsefről eddig nem hallottunk, de a megfelelő időben megjelenik. Ő is várakozó, adventi ember. És most felismeri: eljött az ő ideje. Egy olyan feladat vár rá, amit csak ő tud elvégezni. Pilátushoz nem mehet oda akárki, befolyását Jézus érdekében használja fel. Azért, hogy eltemethesse. Ez is bizonyságtétel, nyílt vallomás, hiszen egy politikai elítélt mellett áll ki. Ezzel vállalja Jézust, és nem fél az emberek, a hatalom véleményétől, pedig van veszíteni valója. Merem-e vállalni Jézust? Merek-e kockázatot is vállalni érte? Amennyiben folyamatosan figyelünk az Úrra, mi is időben meg fogjuk látni azt a feladatot, amit csak mi végezhetünk el, ami nekünk van szánva.

Szenvedésben engedelmes

Szenvedésben engedelmes,

kísértésben győzedelmes

Jézus Krisztus, légy kegyelmes.

Rám a bűn mint tenger árad,

kísértésnek tüze támad.

Nincs segítség, csak Tenálad.

Isten áldásával.