Felkészülés az életre

A

 bölcs a fiát vagy a tanítványát készíti fel az életre (Péld 1,10-30). Elmondja, hogy neki is szembe kell nézni kísértésekkel, a gonosz támadásával, a bűnösök csábításával. A védett körben való nevelkedés, a tanítványság nem jelenti azt, hogy nem kell nehéz helyzetekkel szembenézni. A bölcs lábainál való tanulás felkészít az önálló döntésképességre. Mert eljön az idő, amikor fel kell ismerni, mi a jó és mi a rossz, és dönteni kell. Az igazi bölcsesség nemet is képes mondani.  Ez nagyon fontos, meg kell tanulni nemet mondani, akkor is, ha az az adott helyzetben nem könnyű és nem népszerű. A világ csábítását nem lehet elkerülni, abban nem tudunk parancsolni, de lehet nemet mondani. Salamon erre készíti fel a fiát, mondjon bátran nemet. Mert nem az a bátorság, ha azt csinálom, amit mindenki, hanem ha elutasítom a rosszat, akkor is, ha kisebbségben maradok.

A kortársak könnyen elcsábíthatnak, úgy tüntetik fel, hogy ahogy élnek és amit tesznek, az jó, és ha eredményesnek is látszik, nehéz ellenállni. Bizony, nem könnyű egy fiatalnak ellentmondani a társak csábításának, hiszen a rossz úton járásnak is vannak pillanatnyilag jónak látszó eredményei. A csábítás hangzik minden felől, a bölcs szeretettel kér, ne járj ezekkel egy úton, de a döntés a fiúé. Segíteni, tanácsolni lehet, de a döntést kinek-kinek magának kell meghoznia. Más nem dönthet helyettünk, de ne feledjük, az Úr kegyelmére építve lehet nemet mondani. Lehet másképp élni.

A bölcsesség kimegy az utcára - talán meglepő a számunkra, de úgy tűnik, hogy Salamon utcai evangelizációt végez. Kiviszi a bölcsességet, az Isten szerinti életfelfogást az utcára. Ebből meglátjuk, hogy az evangéliumot is ki lehet vinni az emberek közé, a forgalmas helyekre. Sőt, talán ki is kellene vinni. Nagyon bezárkóztunk a templom falai közé, könyvünk szerzője kimegy a központokba, oda, ahol az élet zajlik, ahol mozognak az emberek. Ezt látjuk majd Jézustól is, a települések központjait keresi fel, a vámszedőhelyeket, a halászat, a kereskedelem és a feldolgozás helyeit. Az igét beleviszi az életbe. Megtaláljuk Őt a kaszálón és a szántóföldön egyaránt. Kínálja Isten kegyelmét, hirdeti az evangéliumot és megjeleníti Isten országát. Ez a mi küldetésünk is, a mindennapi életbe belevinni az Úr szavát, mert ott kell hirdetni az igét, ahol az emberek megtalálhatók, ahol élnek, dolgoznak, ahol szeretnek és gyűlölnek. Jézus ebbe a közegbe vitte bele Isten üzenetét, nekünk is bele kell vinnünk az életbe az Úr hívó szavát.

Salamonnak sincs mindjárt sikere, az ő szavát is elutasítják, de tudja, hogy eljön az idő, amikor majd keresni fogják az Úr segítségét. Bizony, elkeseredünk, amikor elutasítást tapasztalunk, de bízzunk abban, hogy eljön az az idő, amikor a most elutasítók keresik Istent, kérik az Ő segítségét. Azért könyörögjünk, hogy ne későn, hanem még időben forduljanak az Úrhoz az emberek.

János bizonyságot tesz az igazi világosságról, az igazi fényről, mert van hamis fény is, de meg kell különböztetni az igazit a hamistól (Jn 1,9-18). Az apostol elismeri Keresztelő János munkásságát, de nem keveri össze a világ Világosságával, Jézussal. A keresztelő csak bizonyságot tett Róla, csak megmutatta, hogy ki az igazi fény, és hol található. János nem magához, hanem Jézushoz vezette az embereket. Mindig nagy veszély, hogy magunkhoz akarjuk kötni az embereket, pedig egyedül Jézusra van szükségük.

Az igazi Világosság eljött, de a világ nem ismerte meg Őt.  Ez a mi tragédiánk, nem látjuk meg fényt, az igazi világosságot a műfényektől, és nem ismerjük az igazi életet a műélet miatt. Ma a mesterséges fények idejét éljük, eltölthetünk világosságban úgy egy napot, hogy közben nem voltunk kint az igazi fényben, és nem éreztük a nap melegét. Sőt, annyira meg lehet szokni a mű dolgokat, hogy fel se tűnik a különbség.

Az ördög annyira megtévesztette az embert, hogy nem ismerte meg Teremtőjét, amikor eljött a világba. Sőt, elutasította, nem adott Neki helyet. Én befogadtam-e, van-e hely az én életemben Jézus számára? Mert nem az az érdekes, miként dönt a világ, hanem az: én hogy döntök, én mit teszek? Befogadom az Életet vagy elutasítom?

Akik befogadják Jézust, Isten gyermekei lehetnek. Óriási kiváltság ez, csak belerendülni lehet, én, a nyomorult, bűnös ember Isten gyermeke lehetek. Ha Jézust beengedem az életembe, Ő újjá formál, a bűn gyermekéből Isten gyermekévé válhatok. Én is világosság lehetek. Ez csodálatos, de ettől kezdve úgy is kell élnem, mint a világosság gyermeke. De ezt nem magamtól kell megvalósítani, hanem Ő tesz rá alkalmassá, Ő az igazi fény, és ha én mindig rá figyelek, az Ő fényét adhatom vissza.

János úgy írja le bizonyságtételét, hogy az személyes vallomás, ő látta Jézust, és Benne felismerte a testté lett Igét. Mivel Jézus ott élt közöttük, Őt figyelve arra a megállapításra jutott az evangélista, hogy Ő csakis Isten lehet. A tettein és tanításán keresztül ismerte fel, hogy a názáreti Jézusban Isten lépett a bolygónkra. Mi is az igét tanulmányozva, benne Jézus lényét figyelve juthatunk el erre a felismerésre. Aki meglátja Jézusban az Embert, az önként fogja követni. Nem parancsszóra válunk krisztuskövetőkké, az Úr nem azt akarja, hogy kézi vezérlés által szülessenek a keresztyének. Az a keresztyén, aki Istentől, az Ő Lelke által született.

Jézus kegyelemmel volt teljes. Nem ítéletet, bosszút, hanem megbocsátást, az Atya kegyelmét hozta. Ő vette át a mi ítéletünket, Ő halt meg, hogy mi éljünk. Az is benne van ebben az igében, hogy Jézus teljes életet élt, mert a teljesség nem függ össze az évek számával. Akkor lesz teljes az életem, ha elvégzem, amit Isten rám bízott.

Jézus azért jött, hogy kijelentse számunkra Istent, hogy megmutassa, ki is Ő. Úgy olvassuk az evangéliumot, hogy Jézus vezessen benne minket, Ő tárja fel számunkra Isten lényét. Mert Ő ismeri igazán, és aki megismeri Jézust, az megismeri az Atyát is, hiszen Ő olyan Jézus-szerű.

Az Istennek szent angyala

1. Az Istennek szent angyala Menynyekből hogy alászálla, És a pásztorokhoz juta, Né-kiek ekképpen szóla:

2. Mennyből jövök most hozzátok, És íme, nagy jó hírt mondok, Nagy örömet majd hirdetek, Melyen örvend ti szívetek.

3. E mai nap egy kis gyermek Szűztől született tinéktek, A gyermek szép és oly ékes, Vigasságra kellemetes.

4. Már lehozta az életet, Mely Istennél volt készített, Hogy ti is véle éljetek, Boldogságban örvendjetek.

5. Ez lesz néktek a jegy róla: Ímé, fekszik a jászolba’, Ott megtaláljátok őtet, Kitől menny, föld teremtetett.

6. Ez Úr Krisztus mi Istenünk, Nyavalyáinkból kimentőnk, Ő lészen az Idvezítő, Minden bűnünkből kivévő.

7. Nyílj meg, szívem, lásd meg jobban, Ki fekszik itt e jászolban? Ez a gyermek bizonyára Az Úr Jézus, Isten fia.

8. Jertek hát, mi is örvendjünk, A pásztorokkal bémenjünk, Lássuk, mit adott az Isten Hozzánk való szerelmében.

9. Mindeneknek teremtője, Miért vagy ily szegénységbe’? Hogy fekszel az aszú szénán, Szamár s ökrök közt aludván?

10. Nincs-é senki e világon, Ki tégedet béfogadjon? Nincsen-é meleg helyecskéd, Sem gyengén rengő bölcsőcskéd?

11. Néked bársonyod s tafotád, Aszú széna lágy párnácskád; Noha nagy dicső király vagy, Mostan ímé, mily szegény vagy!

12. Ó, én szerelmes Jézusom, Édes megváltó Krisztusom! Jövel, csinálj csendes ágyat, Szívemben magadnak házat!

13. Ó, kedves vendég, nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál, Jöjj be hozzám, te szolgádhoz, Szegény megtérő juhodhoz!

14. Én lelkemnek rejtekébe, zárkózz emlékezetébe, Hogy el ne felejthesselek, Sőt örökké dicsérjelek!

15. A mennyei magas égben Istennek dicsőség légyen, Ki szent Fiát küldé értünk, Hogy Megváltónk lenne nékünk.

Isten áldásával.